A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

NAGY Margit: Ornamenta avarica II. A fonatornamentika

„karmos" állatlábakat tervezett. Az állatlábak ívelt vonallal kapcsolódnak a középrész kettős ívekből álló geometrikus mintájához (4. kép la). Az „absztrakt" megfogalmazású kompozíción az állatlábak „karmai" és az emberfejek szakállának jelzése megegyezik; ugyanilyen a laposabb, kevésbé kimélyített középrész szélén látható vonalkázás is. Ezen a részen valószínűleg eredetileg sem volt niellóberakás. Az állatlábaknál még a „karmok", az emberfejeknél a szakáll jelzésével magyarázható vonalkák a veret középrészén önálló dekoratív elemmé váltak (6. kép 2a). A vonalkázás alkotta egységes keret kiemeli az emberfejeket, különösen a kétszeres ívelt vonallal aláhúzott szemeket; a kompozíció hatásos és elegáns kifejezése a kardot és tulajdonosát védelmező kívánságnak. Lehetségesnek tartom, hogy a korai avar kor ötvösmesterei számára a szentendrei vereten és bizonyára más, hasonló mintán alkalmazott vonalkázás, a geometrizált állatlábak „karmai" szolgálhattak előképül a fogazáshoz. Ehhez természetesen a mesterek-műhelyek közti kapcsolatot, vagy legalábbis a germán minták ismeretét kell feltennünk. A kunszentmártoni ötvössír több présmintája igazolja, hogy ez előfordulhatott: idegen eredetű minták kerülhettek az avar ötvösök birtokába (CSALLÁNY 1933. 27; WERNER 1970.71-73). A szentendrei kompozíció értelmezéséhez némi kitérőt kell tennünk. Hasonló ábrázolású véreteket elsősorban frank, bajor és itáliai langobard műhelyek készítettek; az állatlábak mindegyiknél különös hangsúlyt kaptak. A szentendrei véreteknek ornamentikái és keltezési szempontból az egyik legérdekesebb párhuzama a Dieue/Meuse (Franciaország) 115. sír tausírozott öwerete, melynél a két ellentétes irányú férfifejet kereszteződő állatláb-pár köt össze (GUILLAUME 1974.333, keltezés: Bonner után 450-525). A kardveretek csoportjából K. Böhner 1976-os tanulmánya nyomán néhány frank és itáliai langobard példányt mutatunk be, melyeknél az emberfejeket (vagy a legtöbb esetben inkább maszkokat) jelzésszerű testtel és karmos lábakkal ábrázolt állatfigurák veszik közre (6. rajz 3-6). A szentendrei veretek geometrikus középrészéhez az eichlochi (Rommersheim, Kr. Alzey) veret középrésze hasonlít a legjobban, melynél a vonalkázást is felfedezhetjük. Kis vonalkákkal szegélyezték az emberfejeket és a veret rövidebbik oldalán az egymás felé hajló állatfejeket is (6. kép 6) (BÖHNER 1976, 104. Abb. 6-9). Mivel a szentendrei kardszíjvereteken nem az állatlábak, hanem az emberfejek kaptak nagyobb hangsúlyt, felvetődik a kérdés, hogy az „emberfej-állatlábak" ábrázolás nem volt-e kissé eltérő értelmű a teljes állatfiguráktól közrefogott maszkmotívumtól? Az „emberfej-állatlábak" — kompozíció nem gyakori. Két nevezetes ékszeren tűnik fel, mindkettő vitatott keltezésű (a 6. század végétől a 7. század közepéig), de kevéssé vitatható értelmezésű. Az egyik az ákeri (Norvégia) csat, melynek lemezén, sas- és vadkanfej éktől közrefogva, niellóberakással, poncol ássál és aranyozással egy koronás emberfejet ábrázoltak (5. kép 5) (ARRHENIUS 1986, 142. Abb. 11; ROTH 1986, 274, Taf. 47). Az emberfej fölött kétoldalt, egyik állatfejhez sem kapcsolódva, karmos állatlábak láthatók (4. kép 3). Az ákeri csat több okból is érdekes. B. Arrhenius figyelt fel arra, hogy a csatpánt Y formájú, biztosan északi eredetű poncmintái hasonlítanak a szentendrei 56. sír fabulájának lábvégén beütött Y formájú poncokhoz. Ennek ellenére a csat formailag eltér az északi csatoktól; készülési helye a kontinensen lehetett. Arrhenius az ákeri csatlemez koronás emberfejéről a párhuzamok alapján meggyőzően bizonyította, hogy annak köze lehet a korai alamann és frank Krisztus-ábrázolásokhoz; maga a kompozíció pedig összefüggést mutat az I. stílusú állatornamentika krisztianizációjával (ARRHENIUS 1986. 141-145). A Szentendre és Áker közti kapcsolatot az emberfejek szemábrázolásának hasonlóságával bővíthetjük; a kerek szemek kétszeres aláhúzása (niellóberakással) tudtommal csak ezeken a tárgyakon fordul elő. Vésett vonalakkal aláhúzott szempár egy 7. század elejére keltezett bronz övcsat tüskéjének tövén látható, állatlábak fölé rajzolt emberfejnél (Orsingen-Neuzingen, Baden-Württemberg) (ROTH 1986,278. Taf. 60). Kétszeres vonallal aláhúzott kerek szempár még a szintén norvégiai Kristians Amt lelőhelyű, öntött technikával készült fibulán fordul elő, a fibulaláb végén ábrázolt emberfejnél. A fej belső rajzát már az öntőmintához készült faragáson kialakították; a bajuszt és a szakállat sűrűn rovátkolt vonalak jelzik. Az emberfej mellett, kétoldalt, a fibulaláb szélén az I. stílushoz tartozó állatfigurák foglalnak helyet (SALIN 1904, 231-232, Fig. 525). Több adat szólt már eddig is az 5-6. századi Duna-vidék és Skandinávia közvetlen kapcsolatai mellett; a szentendrei emberfejek látszólag jelentéktelen részletének egyezése bővíti számukat. Allatlábakkal keretezett emberfej a korai Meroving-kor másik érdekes arany ékszerén, a keletaquitániai linoni aranykorongon fordul elő. A korong niellóberakásos emberfejét — ovális fejfor-