A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

SZÁRAZ Csilla: Basarabi-Bosut díszítésű kerámialeletek az Alföldön

biai anyag. A gomolavai temetkezéseken kívül értékelhető temetőrészlet nem volt. Szerencsére a Vaskapu Erőmű építésekor napvilágra került egy, melynek gyors feldolgozása a szomszédos országbeli kollégákat dicséri. A precíz megfigyelések, a modern módszerekkel végzett értékelés révén korábbi feltételezések váltak alátámaszthatóvá. A temetők értékelésére és azok kronológiájára később térek vissza. A Balta Verde-i halmos temetőben a halmok csoportokat alkotnak. A temető délnyugati részétől észak felé haladva négy halomcsoport különíthető el. A temető sírjaiból 96 van feltárva, 55 publikálva. Egy kivételével (40. tumulus) a temető fejjel keletnek néző, csontvázas temetkezési rítusú sírokból áll. A kerámia- és fémleletek alapján a temető a Basarabi-kultúra fiatalabb fázisára, a Ferigile-horizont idősebb korszakára datálható (BERCIU-COMÇA 1956; VULPE 1986.51-52). A basarabi temető 12 tumulusból áll, ezen belül három csoport különíthető el. A halmok átmérője 9-12 m között váltakozik, magasságuk 0,9-1,1 m között mozgott a mai felszínhez képest. A legtöbb tumulusban több temetkezés is volt. A halmokba folyamatosan, egymás után temetkeztek. A temetkezéseknél gödör nyoma nem volt látható. Minden halomban találtak köveket, mindig a sír peremének mentén, és a halom szélein kompakt csoportban. Valószínű, hogy az első sírt kezdetben kőhalom fedte, később az újabb beletemetéseknél megbolygatták, szétszórták az előző kőhalmot. A síroknak tájolás szerint három csoportja különíthető el: I. csoport: DK-ENy (6 sír); II. csoport: DDNy-EÉK (5 vagy 6 sír); III. csoport: NyÉNy-KDK (6 sír). Antropológiai vizsgálat ugyan nem készült, de a tájolás és a leletanyag jellegének együttes vizsgálata alapján kirajzolódik egy harcos réteg, a harmadik csoport sírjaiban ugyanis csak fegyver- és kerámiamelléklet volt. Az első és a második csoport sírjaiban fegyverek és ékszerek együttesen voltak. Ebből Vulpe arra következtetett, hogy a harmadik csoport egy speciális harcosréteg lehetett (VULPE 1986,53). Vajuga-Pesakon 25 csontvázas temetkezést tártak fel. A sírok a Duna partján több szabálytalan kövecses platformon voltak, amelyek minden bizonnyal a korábbi tumulusok maradványai lehettek. Egy halomba itt is több személyt temettek, de voltak magányos temetkezések is. A leletanyag elemzése alapján a 8. és 17. sír rejthette a temető előkelőit. Érdekes, hogy kerámialeletek nemcsak a sírokban voltak, hanem azok körül különálló csoportokat alkottak. Itt csak töredékes edényeket találtak. A sírok a Duna-part, a víz felé voltak tájolva (POPOVIC-VUKMANOVIC 1998). Sajnos a csontok igen rossz állapotban kerültek elő, de így is készült a meghatározható darabokról antropológiai vizsgálat (K. ZOFFMANN 1998). A temetők leletanyaga Kerámia. (Jellemzői megegyeznek a dolgozatban korábban a kerámiáról írtakkal.) Kések. Alapvetően két típusuk van, egy egyszerű markolatú és a jellegzetes T formájú markolattal ellátott kések (ún. makhaira). Lándzsahegyek. Vasból készülnek, egyik fő típusuk a rombusz átmetszetű, a másik pedig az, amelyen középen még borda is fut. Ez utóbbi típus jellegzetes darabjai kerültek elő a basarabi temetőben. A rombusz átmetszetű darabok inkább a Balta Verde-i temetőt jellemzik. Vajugán mindkét típus képviselve volt (2-2 darab). Saltaleone (Spirallróllchen). Mindig az elhunyt koponyája környékén van. A női sírok jellegzetes melléklete, valószínű, hogy haj dísz lehetett. Fibulák. A mellkas és a has környékén fordulnak elő. Jellemző az ún. Bogenfibel (ívfibula), vasból az ún. Fibel mit Sanduhrfuß (lábán kettőspajzs formával díszített fibula), bronzból az ún. Fibel mit dreieckiger Fußplatte (háromszög lábú fibula). Ezek a fibulatípusok a basarabi temető jellegzetes darabjai, hasonlók, illetve e típusok változatai jellemezték a Balta Verde-i temetőt is, ahol összesen 44 fibula volt. A basarabi temető egy példányban képviselt darabját kell még megemlítenem, hiszen a leletanyag datálásában fontos szerepet játszik. Ez a bronzból készült ún. Fibel mit böotischem Schildfuß (boiótiai fibula). Ezek a típusok jellemzik a vajuga-pesaki temetkezéseket is. Torqes. Ismert sima, bronzdrótból hajlított formája, amely csak méretében különbözik a karperectől. Jellegzetesebb és nagyobb számban előforduló típus a kerek átmetszetű bronz, nyitott, kampós végű, rovátkolt vagy áltordírozott (Vajuga 8. sír), hasonló került elő a romániai Balta Verdén és a bulgáriai Sofronievon (POPOVIC-VUKMANOVIC 1998). A bronzhuzalból tekert lábperecek majdnem minden sírban megtalálhatóak, hasonlóan mint a többszörös spirál bronz karperecek, vas lábperecek, kis félgömb formájú bronzgombok.