A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

P. FISCHL Klára – KISS Viktória – KULCSÁR Gabriella: Kora és középső bronzkori település Baks-Homokbánya (Csongrád megye) lelőhelyen

59). CsongrádVidre-szigeten és Csongrád-Saroktanyán 13 csontvázas sírból ötben volt melléklet, melyek szinte kizárólag vatyai edények. Szénászky már ezek alapján felismerte, hogy a csontvázas sírok a vatyai lakossághoz sorolhatók (G. SZÉNÁSZKY 1977, 45: V. SZABÓ 1999, 60-61. 63). A Perjámoskultúra etnikai csoportjainak jelenléte e temetőkben tehát cáfolhatónak látszik, ugyanakkor a dunántúli elemek átköltözése talán néhány újabb adattal támasztható alá. A Duna-Tisza-köz északi részén, a Dunakeszi-Kopolyán előkerült temetőanyag szintén szép példája a kultúrák említett keveredésének: a Hatvan-, a Vatya- és a mészbetétes kerámia kultúrája jellemzői keverednek az edényeken (KOVÁCS 1989), bár szórvány lévén a rítusról nincs adat. A korábbi nézet (BÓNA-NOVÁKI 1982, 69, 21. j.. 71) alapján sem a perjámos-szőregi népesség, sem a mészbetétes kerámia kultúrája nem éri meg a koszideri korszakot, és az időrendi helyzet a következő: pre-Koszider-korszak Vatya III - Szőreg 4-5 (- Gerjen C-D) - proto-Szeremle leletekkel, illetve Koszider-korszak Vatya-Koszider - Szeremle leletekkel.

108 Bóna István újabban is fenntartotta véleményét (BÓNA 1992. 34), a mészbetétes kerámia kultúrája északi csoportjának megszűnését és a Szeremlekultúra kialakulását a Vatya III- és Vatya-Koszider-korszakok határára téve. Újdonság azonban, hogy a déli mészbetétes csoportok továbbélését olvashatjuk le a térképes összefoglalásról (BÓNA 1992. 17 — Mittlere Bronzezeit III). Újabb adatok alapján azonban az eddig tárgyalt területeken és azon kívül (pl. Jászdózsa) a kései mészbetétes - proto-szeremlei időszak leleteinek biztos koszideri korú datálását teszik lehetővé egyes telltelepek koszideri rétegeiben, illetve koszideri korra datált sírokban megtalálható dunántúli importok: Jászdózsa III. szintjén, Tószeg II. szintjén, a túrkevei teli legtetején, a dunaújvárosdunadűlői temetőben és Csanyteleken (BÓNA 1980, 14. kép: KOVÁCS 1989, 65; LŐRINCZY-TROGMAYER 1995. 61-63; KISS 1998. Pl. 6. 6-7. Pl. 7, 1-7).

109 Igaron is zárt gödörből származó Vatya-Koszider leletek és Litzen-díszes bögre keltezik a kései északi mészbetétes leleteket (KOVÁCS 1982, Abb. 4-6).

110 Véleményünk szerint tehát az újabb kutatás eredményei és a fenti áttekintés azt bizonyítják, hogy a mészbetétes kerámia kultúrája a koszideri korszakot is megérő, a Dunántúlon maradt csoportjain kívül az Alföldre érkezett, a Szeremle-kultúra jellemzőit kialakító, ún. proto-Szeremle csoportjainak életét is a koszideri korszakra kell kelteznünk. A szőreg-perjámosi népesség koszideri korban is élő elemeiről szintén új adatok láttak napvilágot (LŐRINCZY-TROGMAYER 1995. 61: P. FISCHL 1997a; P. FISCHL 1998; P. FISCHL 1998a). Mindezek alapján a kelebiai temető sírjainak egy része tehát mégis a koszideri korszakra keltezhető, annak ellenére, hogy valódi szeremlei leletek nem találhatók meg benne. Mivel a szeremlei temetőben a valódi Szeremlekultúrás sírok szinte mindegyikében előfordulnak az ún. Lovas típusú korsók (63. kép 18-19; előfordulásukról: VINSKÍ 1958, Tab. IX-X; KOVÁCS 1988a. 157) — melyek nevüket a lovasi koszideri kincs edényéről kapták —, a névadó temető és a hasonló kerámiát tartalmazó más lelőhelyek (pl. Bácsmonostor — KOVÁCS 1988a. Abb. l) kétségkívül szintén a koszideri korszak emlékanyagának tarthatók. Mindez a koszideri fázis eddig feltételezettnél hosszabb időtartamára utal.

111 A kései mészbetétes - protoSzeremle és a valódi Szeremle-kultúra szétválaszthatóságát támasztja alá az is, hogy MozsorFöldváron/Mosorin-Feudvar (Yu), a Vattina-kultúra telltelepén az alsó telepszintekben a déli mészbetétes csoport kései kerámiáját és a proto-Szeremle-fázis koncentrikus körös bögréit találták meg, míg a középső és felső szinteken a Szeremle-kultúra leletanyaga fordult elő (HANSEL- MEDOVIC 1994, Abb. 7-9). Utóbbi a vatyai és szőregi népesség, továbbá a csatlakozott dunántúli csoportok együttélési, összeolvadási folyamata nyomán alakult ki (KOVÁCS 1988a, 158), valószínűleg további, délről, a Vattinakultúra területéről érkező népelemeket is magába olvasztva (ld. a Lovas típusú korsókat és a szeremlei temető néhány más edényét: 63. kép 16-19).

112 108 Részletes kifejtését ld. fentebb, a Dél-Alföld késő vatyai időszakát elemző résznél! 109 Jászdózsán is: vö. Stanczik I.; Jászdózsa-Kápolnahalom... 74-75! 110 A Litzenkerámiáról újabban Id.: V. VADÁSZ-VÉKONY 1979, 90. j.; VÉKONY 1988, 74; HONT! 1994, 173-188; IIONTI 1994a, 8-9; KOVÁCS 1994, 159-172; KOVÁCS 1997. 111 Egyes telltelepek vastag koszideri rétegei is erre utalnak: pl. Jászdózsa. A Vatya III. és a Vatya-Koszider-korszakok elkülönítésének nehézsége és a térség számos közöletlen lelete ezzel szemben egyelőre nem teszi lehetővé a koszideri időszak esetleges több korszakra tagolását. 112 Köszönetet mondunk Bóna Istvánnak és Csányi Mariettának a lektorálás során tett értékes tanácsaikért, észrevételeikért.