A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

SZABÓ Géza: Kora bronzkori leletek Szentes-Várostanya lelőhelyről

illetve felszedése során arra, hogy található-e környezetükben bármilyen apró kőeszköz vagy egyéb kormeghatározó lelet. Azonban a csontok körül beásásra utaló nyomokat, kormeghatározó régészeti leleteket ezúttal sem találtunk. S451L435Q20: Kerek, 80 cm átmérőjű, középbarna, homokos, löszös betöltésü, 20 cm-re az infúziós löszbe mélyedő, teknős aljú gödör. A leletek között kora bronzkori tálak kihajló peremtöredékei, fazekak seprűdíszes oldaltöredékei, őrlőkő darabjai, valamint állatcsontok kerültek elő és egy darab obszidián penge. 1. Nyílhegy. Enyhén aszimmetrikus rombusz alakú, 2,1 cm hosszú, 1,3 cm széles, obszidiánból készített nyílhegy (S451L435Q20J1). 2. Peremtöredékek {A. kép 8). Rövid, hengeres nyakú, széles szájú, enyhén kihajló peremű edény peremtöredékei. Külső és belső oldaluk egyaránt simított. Anyaguk finoman, apró kvarcszemcsékkel és samotporral soványított, szürkére égetett. 3. Széles szájú, enyhén kihajló peremű edény peremtöredéke (4. kép 9). A perem alatt ujj benyomással két részre osztott bütyökfül van. Külső és belső oldala egyaránt simított. Anyaga finoman, apró kvarcszemcsékkel és samotporral soványított, szürkésbarnára égetett. 4. Vastagfalú, enyhén kihajló peremű edény peremtöredéke. Külső és belső oldala egyaránt simított. Anyaga kvarcszemcsékkel és samotporral soványított, szürkésbarnára égetett. 5. Tál peremtöredéke (4. kép 10). Vékonyfalú, kisméretű tál belső oldalon éles szögben törő, vízszintesig kihajló peremtöredékei, melyek külső és belső oldalukon egyaránt simítottak. Anyaguk finoman, apró kvarcszemcsékkel soványított, világosbarnára égetett. 6. ívelten kihajló peremű tál töredéke (4. kép 11 ). Külső és belső oldala egyaránt fényezett. Anyaga kvarcszemcsékkel és samotporral soványított, barnára égetett. 7. Tál peremtöredéke (4. kép 12). Erősen kihajló peremű, nagyméretű, vastag falú tál töredéke. A perem alatt külső oldala fényezett, anyaga kvarcszemcsékkel és samotporral soványított, szürkére égetett. 8. Fazéktöredékek. Fazekak alig kihajló peremük külső oldalán ujjbenyomkodással díszített töredékei. Felületük kívül-belül simított, anyaguk samottal soványított, szürkésbarnára égetett, krétás tapintású. 9. Oldaltöredékek. Edények szürkére illetve szürkésbarnára égetett, mindkét oldalukon simított, krétás tapintású oldaltöredékei. 10. Fazéktöredékek (4. kép 13). Külső oldalukon durvított, a belsőn simított felületű fazekak samotporral soványított, barnásvörösre égetett, krétás tapintású oldaltöredékei. 11. Fazéktöredékek (4. kép 14-15). Külső oldalán seprűzéssel durvított, a belsőn simított felületű fazék samotporral soványított, szürkésbarnára égetett, krétás tapintású oldaltöredékei. 12. Fenéktöredék. Nagyméretű edény egyenes aljú töredéke, melynek mindkét oldala simított, anyaga samottal soványított, szürke-barna foltosra égetett. 13. Órlőkő töredéke. Nagyméretű, több mint 6 cm vastag őrlőkő alsó részének töredéke. S451L435Q22: Állati lábszárcsont az infúziós löszréteg tetején. Körülötte beásási nyom, továbbá egyéb értékelhető régészeti lelet nem volt. A Szentes-Várostanya környékén lehumuszolt mintegy 60 000 m

2 felület mindössze 2 500 m

2-es területén elszórt néhány, leletanyagot alig tartalmazó gödör és a többnyire hagyományos tervásatásokban gondolkodó régészek által kívánt gazdag leletanyagú területek között igen nagy a különbség. Azonban éppen ez az erős kontraszt hívja fel ismét a figyelmet arra, hogy a korábbi régészeti kutatások során gyakran csak a díszes, látványosabb — valójában inkább a különös, mint az általános kategóriájába tartozó — töredékeket gyűjtötték össze, s ezek alapján vonták le gyakran máig ható érvénnyel a különböző területi-időrendi következtetéseket. Éppen ezért tartjuk módszertani szempontból is lényegesnek, hogy milyen új eszközökkel, módszerekkel közelít a kutatás az elkövetkező években, évtizedekben az ilyen kimondottan szegényes leletanyagú régészeti együttesek értékeléséhez. Ennek különös jelentőséget ad az a tény, hogy a közeljövőben előreláthatóan megnő az építkezésekhez kapcsolódó megelőző feltárások kényszerével véletlenszerűen feltárt lelőhelyek aránya a gondosan kiválasztott, gazdag leletanyagú tervásatások rovására. Úgy tűnik, hogy a gyakran többrétegű őskori telepek kis szelvényekben feltárt, jó minőségű tárgyi anyagával szemben az óriási felületek feltárása nem ritkán egy olyan, minőségében gyengébb leletanyagot jelent, amely azonban sajátos, a korábbitól eltérő információs tartalma miatt nem csupán a feladat méretei miatt lehet izgalmas, de — különösen ha sikerül a viszonylag jobb anyagi hátteret kihasználva a természettudományos vizsgálatokat is elvégeztetni — tovább differenciálhatja az egyes régészeti korszakok gazdálkodásáról, életmódjáról, elterjedési területéről alkotott képet. A kutatás céljára tudatosan kiválasztott kisszámú lelőhely többnyire jól meghatározható leletei helyett elkövetkezik az országot átszelő „kutatóárkokban" véletlenszerűen megtalált leletek és lelőhelyek mennyiségileg más kategóriába tartozó kora. Szentes-Várostanya lelőhely anyagát vizsgálva szembeötlő, hogy a leggyakoribb lelet az egyéb melléklet nélküli állati lábszárcsont, mint például az infúziós löszbe mélyedő 3. számú, illetve a méretei miatt háznak is meghatározható 15. gödör esetében, mely utóbbi betöltésében medencecsontok is voltak. Két esetben a csontok azonban csak a laza homokréteg alján, az infúziós lösz határán megnyesett felszínen voltak, így beásás foltja nélkül figyeltük meg ezeket, mint a 9. és a 18. objektumszámmal jelölt leletek esetében. Töredékes ál-