A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)
P. FISCHL Klára – KISS Viktória – KULCSÁR Gabriella: Kora és középső bronzkori település Baks-Homokbánya (Csongrád megye) lelőhelyen
területéről a két rétegből jött anyagot. A „ G szelvény felső réteg felett" felirattal beleltározott anyag tehát a 2. ház omladékából és padlójáról került elő. A „ két réteg között" feliratú anyag a két padlószint közötti homokos-hamus feltöltésből, míg a „G szelvény legalul" felirat alatt a második padlóról és az altalajról előkerült leletek találhatók. Az A-B metszeten (3. kép 2) látható a 2. ház 50-55 cm mélyen levő padlóját nagy területen megsemmisítette az 1. (újkori) ház beásása, de a metszetrajz déli felén megfigyelhető az agyagtapasztás egy kis területen. Ez alatt azonban nincsen újabb padlóra utaló nyom. A B-D metszetrajzon (4. kép 1) a keleti részen kb. 20 és 50 cm mélyen láthatók vékony agyaglesározások, melyeket a fentebbiek értelmében a 2. ház padlójaként értelmezhetünk. A felső agyagcsík magyarázata egy megújított padlólesározás lehet. A 2. ház nyugati területén tehát nincsenek adataink egy 100 cm mélységű második padlóról. E jelenséget csak a C és G szelvények területén sikerült az ásatónak hitelt érdemlően megfigyelnie. Itt tehát egy újabb házról lehet szó, mely délkeleti irányban kinyúlik a 2. ház alól. Ezt igazolja az a tény is, hogy a G szelvényben a 92. gödör a második padló alól indult — az ásatási napló szerint —, mely gödör kívül található a 2. ház általunk házfalként értelmezett cölöplyuksorán. 60 E házpadló esetében azonban további értékelhető információk nem állnak rendelkezésünkre. 61 A 2. ház 55 cm mélyen megfigyelt padlólesározását tehát a Vatya-kultúra időszakához köthetjük. A kisebb felületen igazolható ún. második padló korát nehéz megállapítani, mivel az egész kibontott felületen a teljes rétegvastagságban keverten kerültek elő kora és középső bronzkori edénytöredékek. A 92. gödör tanúsága szerint itt feltehetően egy idősebb vaty ai szintről lehet szó. A ún. 2. ház szerkezetéből a nagyobb cölöpöket tartó gödrök maradtak meg, melyek betöltésében jól követhető a cölöp vagy oszlop nyoma és az attól elváló, köré döngölt agyagbetöltés. A Vatya-kultúrának számos telepe ismert. A kutatás fő irányvonalát az erődített, többrétegű telepek topográfiai felmérése, az erődítés szerkezetének és korának, illetve a telepek belső osztásának funkcionális vizsgálata jelentette (NOVÁKI 1952; BANDI I960; F. PETRES-BÁNDI 1969; BÓNA 1975, 57-59; KOVÁCS 1969; KOVÁCS 1982; KOVÁCS 1984, 219; KOVÁCS 1998, 488-489; POROSZLAI 1988). Nyíltszíni település publikálására csak egy ízben került sor: a csongrádi Vidre-szigeten azonban csak gödröket lehetett megfigyelni telepjelenségként (G. SZÉNÁSZKY 1977). A fent említett kutatási irányvonal, illetve a kisméretű szondák miatt a Vatya-kultúra telepei esetében csak igen kevés alkalommal sikerült pontosabb megfigyeléseket tenni a házak méretét, építési technikáját és szerkezetét illetően. E telepeken a házak belsejében és közöttük is, minden települési rétegben igen sok a nagyméretű gödör, melyek roncsolják az alsóbb rétegek jelenségeit. A megújítási-kibővítési-átépítési szakaszok a házak esetében több lépcsőben történnek, mely szintén az összefüggő padlórészletek hiányát eredményezi (BÓNA 1975. 52. 78; KOVÁCS 1969, 163; POROSZLAI 1988. 33; POROSZLAI 1992, 144; VICZE 1992a. 147 62 ). E telepeken a Tisza menti téliektől eltérően nem jellemző az épületek azonos helyen való újjáépítése, több-kevesebb mozgással minden megújítási periódusban számolni kell. A korábbi szakirodalomban kisméretű (4><5 m, illetve 20-30 m 2 ), föld fölé épített, vázszerkezetes, tapasztott falú és sározott padlójú, belső osztás nélküli házakról olvashatunk (BÓNA 1975, 59; KOVÁCS 1984, 219). Igaron tártak fel egy hosszabb, 10 méteres épületet, melynek szerkezetéről nincs pontosabb információnk (KOVÁCS 1984, 219: RégFüz I. Ser. I. No. 27 (1974) 9). LovasberényMihályváron a kisvár területén — a telepek funkcionális megoszlásának megfelelően — lakóépületet nem tártak fel, a kibontott két ház földbemélyített, padkás oldalú, kitapasztott aljú építmény volt. A nagyobb (8,5 X 5,5 m) tetőszerkezetét a ház oldalai mentén feltárt négy, nagyméretű cölöplyukban állt gerendák tartották. Ezen épület funkciója gazdasági jellegű volt: bronzöntő műhely, melyre az épületben talált jelenségek alapján következtettek az 60 Mindez nem zárja ki, hogy a 2. ház áltatunk délinek vélt falát alkotó cölöplyuksor nem házvégfalat, hanem osztófalat jelez. Ezt támasztja alá, hogy a G szelvény területén szintén meg lehetett figyelni a felső padlószintet is. 61 A leltárkönyvben szerepel egy „ C szelvény északi vége, harmadik ház, első két nyom "felirattal leltározott egység, melyet azonban a mélységadatok alapján (1-2. nyom = 0—80 cm) nem kapcsolhatunk a C és a G szelvények területén megfigyelt második padlóhoz, hiszen ennek mélységadata 100 cm. A harmadik ház említése a leltárkönyvben így feloldhatatlan a dokumentáció alapján. 62 Kulcsár G.: Kakucs-Balla-domb, a Vatya-kultúra telltelepülése. ELTE, szakdolgozat, kézirat. Budapest 1995, 38.
