A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

A KELET-EURÓPAI STEPPE ÉS A KÁRPÁT-MEDENCE TÖRTÉNETI KAPCSOLATAI AZ 5-12. SZÁZADBAN - STRAUB Péter: A sivašovkai 3. kurgán 2. sírjának faragott mintájú nyírfakéregtegeze

t értelmezhető, tulajdonosaikat tehát egyáltalán nem feltétlenül kell idegen etnikumúnak tekintenünk.

42 Végezetül több olyan, valószínűsíthetően avar személyekkel sírba került tárgytípus ismert, melyek amúgy nem vezethetőek le a keleti hagyományokból, használatuk az avarok körében feltétlenül germán — részben esetleg bizánci — hatásra terjedt el. Ellenben ha fordítva vizsgáljuk, mit adtak az avarok a germán világnak, sokkal rövidebb a lista. Akár a kárpát-medencei kora avar kori emlékanyagból jól ismert sokmellékszíjas veretes övek (FIEDLER 1994, 37, 40, Anm. 42; BÁLINT 1995, 222), az egyes lószerszámtartozékok (CHRISTLEIN 1979, 75-76; OEXLE1992; FREEDEN1995,624), illetve támadó (FREEDEN 1995, 609-610,623) és védőfegyverek (PAULSEN 1967,133) germánoknál való feltűnését nézzük, azokról bebizonyosodott, hogy használatuk és elterjedésük nem feltétlenül az avaroknak, hanem legalább annyira a Mediterráneum-vidék hatásának tudható be,

43 ugyanez vonatkozik a kürtösvégű karperecekre is.

44 Ezek után mindössze az avar gömbcsüngős fülbevalók viszonylag ritka bajor és itáliai langobard változatai, illetve azok sokkal gyakoribb, sajátos — a karikát és a gömbcsüngőt hengeres taggal összekötő — utánzatai maradnak azok a tárgyak, melyek használatát még leginkább az avarok hatásának szokás tulajdonítani (STEIN 1968, 63; ZELLER 1977,77; CHRISTLEIN 1979, 82) 45 Ehhez a szerény képhez jelent egy apró adalékot, az észak-svájci Altdorf — Basel kanton — közeli Szent Márton-templomban, 1969-ben feltárt 4. számú, rendkívül gazdag mellékletű alemann harnépességkontinuitás egyoldalú túlhangsúlyozása helyett — inkább csak 7. század elejétől való dotálására (BÁLINT 1995, 244-245, 291), valamint egyes tárgytípusok kizárólag a Balkánon való meglétének jelentőségére (GARAM 1993, 121-122), másoknak pedig az itáliai langobard temetőkből ismert legjobb analógiáira (BÓNA 1993a, 139). Ez azonban már egy másik megjelenés alatt álló tanulmány tárgya (STRAUB s. a.). Az esetleges további germán közösségek dunánaili jelenlétének vizsgálatához a tausírozott övvereteken (MARTIN 1996) és a jellegzetes formájú női övdíszeken (VIDA 1996) túl újabb szempontot jelentenek az Északkelet-Dunántúlon feltűnő amulettároló kapszidák (VIDA 1997). A téridet etnikai viszonyainak meggyőző tisztázásához további támpontokat a Budakalászon és Zamárdin feltárt nagy sírszámú temetők teljes publikálása adhat. 42 E tárgytípusok részletes felsorolását adja Kiss 1996, Liste 46-50,- KISS 1996a, 9. lista. Továbbá a nyugat-európai germánokkal való kereskedelem emlékét őrzi még néhány gyöngytípus is (PÁSZTOR 1995, 72-76; PÁSZTOR 1996, 45-47). 43 Am kétségtelen, hogy azok egy részét—köztük a galléros tegezeket is—a bizánciak az avaroktól, illetve részben a türköktől vették át (SZÁDECZKY 1986), így végső soron az avarok szerepe, bár közvetve is, de bizonyos fokig érvényesült, 44 Több mint fél évszázada már, hogy e döntő többségében kora avar kori sírleletekben — egy esetben kincsleletben (Nemesvarbók/Zemiansky Vrbovok) — feltűnő jellegzetes női ékszertípus máig egyetlen, a kor színvonalán részletes feldolgozására sor kelült (MÁRKINÉ 1934). A karperec eredetének kérdésében a kutatás a korábbi germán helyett ma inkább a bizánci hatást hangsúlyozza (BÓNA 1983, 102; BÁLINT 1995, 265, 276-278). Az egyre gyarapodó hazai és külföldi leletek következtében a tárgytípus részletekbe menő elemzése egyre időszerűbb, miután az számos oldalról vizsgálható (pl. a lemezes- és öntött típusok kapcsolata, a karperecek Dunántúlon való sűrűsödésének — etnikai vagy esetleg inkább műhelyhez köthető — oka, a karperecek formai és díszítési kapcsolata hasonló 5. századi germán és késő antik darabokkal, valamint 6-7. századi germán pecsétmintákkal, a közép avar kori sírokból ismert darabok pecsétformáinak egyszerűsödése; stb.). A Kárpát-medencében számos lelőhelyről ismert (KISS 1996, Liste 30) — kiegészítve további, teljes leletegyütteseikben részben publikálatlan, illetve frissen közzétett, valamint az összeállításból kimaradt példányokkal: Budakalász-Dunapart 1147. sír (publikálatlan, Vida Tivadar szíves szóbeli közlése), Csabrendek (a magángyűjteményben lévő leletre Peremi Ágota hívta fel figyelmem, amit ezúton is köszönök), Endrőd-Doboskert 1. sír (MRT 8,137, 53. t. 5, 9), Ménfőcsanak (publikálatlan, Tomka Péter szíves szóbeli közlése), Pókaszepetk 72. sír (CS. SÓS-SALAMON 1995,142, Pl. XCI. 3), Szentendre-Nagykürt 2. sír (BÓNA 1983,100, 6. kép 4-5), Szob-Homokdülő 141. sír (BAKAY1989, 77, 30. kép) — szinte kizárólag ezüst darabok főként bronzból készült, technikájában és díszítőornamentikájában ha nem is tökéletes, de viszonylag jó analógiáit számos 7. század első felére keltezhető bajor (FISCHER 1993,44, Anm. 169), valamint néhány alemann (FREEDEN 1988, 515-516, Anm. 63-64) és itáliai langobard (HESSEN 1968, Tav. 24-25) sír együttesben is megtalálni. Mindezek alapján — anélkid, hogy eredetüket meghatároznánk bár több balkáni lelőhelyük (MINIC1982, Pl. 1; BÓNA 1983,102) és egyes bizánci nyakperecek azonos pecsétmintái (BÓNA 1992,137) kétségtelenül nagyon figyelemre méltóak — viseletük mögött egy nagy területen elterjedt, széles nemzetközi divatot kell látnunk mely a Dnyeper vidéki anták hagyatékában azonban már késve, s jóval egyszerűbb formában jelentkezik (SCEGLOVA1995,382-383; KORZUHINA1996). 45 A germán sírokban kb. 670-680-tól feltűnő avar típusú gömbcsüngős fülbevalók (FREEDEN 1979, 381 ) kapcsán meg kell azonban jegyezni, hogy azok és a kárpát-medencei példányok használata közt kronológiailag nem feltétlenül van különbség (HAAS 1991,182-183), mert igaz ugyan, hogy az avaroknál feltűnnek már a 6. század második felében, ám egyes típusaik teljesen általánosak a közép avar kor elején is (ORMÁNDY1995,156-163).