A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

A KELET-EURÓPAI STEPPE ÉS A KÁRPÁT-MEDENCE TÖRTÉNETI KAPCSOLATAI AZ 5-12. SZÁZADBAN - LŐRINCZY Gábor: Kelet-európai steppei népesség a 6-7. századi Kárpát-medencében. Régészeti adatok a Tiszántúl kora avar kori betelepüléséhez

MFMÉ - StudArch IV (1998) 343-372 KELET-EURÓPAI STEPPEI NÉPESSÉG A 6-7. SZÁZADI KÁRPÁTMEDENCÉBEN. RÉGÉSZETI ADATOK A TISZÁNTÚL KORA AVAR KORI BETELEPÜLÉSÉHEZ* LŐRINCZY Gábor A 80 éves Szádeczky-Kardoss Samu professzornak ajánlom A gyarapodó régészeti leletanyag folyamatos feldolgozása, a temetkezési szokások és a halotti kultusz sírokban megfigyelhető és dokumentálható sajátosságai és azok értékelése, valamint az írott források újabb értelmezései külön-külön és együttesen is hozzájárultak ahhoz, hogy mára a Kárpát-medence népvándorlás kori — azon belül avar kori — történetében szerepet játszó népek és népcsoportok régészetileg elkülöníthetők. Az avar-bizánci háborúkkal kapcsolatban az avarok mellett a források gyakran tesznek említést a szlávokról, gepidákról, kutrigurokról. E népek Kárpát-medencén belüli földrajzi elhelyezkedésének, településterületének meghatározásához csak a régészeti leletanyag és az eltérő temetkezési szokások adhatnak pontosabb támpontot. A 6-7. századra vonatkozóan nagy vonalakban körvonalazódik — nyugatról kelet felé haladva — a szlávok/dulebek állal benépesített terület, a ZalaMura folyók Vidéke (SZŐKE 1994; SZŐKE 1995); az antik kulturális gyökerekkel rendelkező Keszthelykultúra népességének települési magja a Balaton nyugati végénél (MÜLLER 1987; MÜLLER 1992; MÜLLER 1996); a viszonylag egy tömbben élő belső-ázsiai eredetű köznépi közösségek területe a Dunántúl északkeleti harmadában (NÉMETHI-KLIMA 1992,177) és vezető rétegük szállástcrülete a Duna-Tisza közén (Kiss 1995, 138-143); a kora avar kori germánok/gepidák szállásterülete a Duna jobb parti sávjában vagy más megfogalmazással a Kelet-Dunántúlon (Kiss 1992,50-58; Kiss 1996,305) és Erdély központi területein (BÓNA 1978; Kiss 1992,63; CSEH 1993); valamint a kelet-európai eredetű steppei népesség tiszántúli településterülete (LŐRINCZY 1992; LŐRINCZY 1992a; LŐRINCZY 1994). Az Avar Birodalom területén a 7. század során életmódjában és viseletében lassan-lassan egységesülő, egyre nagyobb mértékben „avarosodni látszó" népcsoportok legkorábbi — az első foglalás jogán, a birodalomban betöltött súlyuk, szerepük, valamint életmódjuk alapján meghatározott — szállásterületeinek felvázolása nem könnyű feladat. Fogalmazhatunk úgy is, hogy az egységes birodalmi szövet alatt sokszor alig-alig fedezhető fel korábbi hazájukból magukkal hozott anyagi kultúrájuk, a csak rájuk jellemző viselet tárgyi emlékei. E tradicionális viseleti és használati tárgyak ritka előfordulását nem csak az érkezők szegénységével magyarázhatjuk, hanem azzal is, hogy a Kárpát-medence területén, egy új kultúrkör keretei között — amennyiben igényük és lehetőség volt — viseletüket és a lószerszámzatukat új típusú véretekkel díszítették. A korábbi szállásterületekről magukkal hozott tárgyi kultúrát reprezentáló, általunk ismert, igen kis számú lelet nyilván csak a jéghegy csúcsa. E leletcsoport megismerését és pontos meghatározását még nagyon sok objektív és nem kevesebb szubjektív tényező nehezíti, gondolunk itt — többek között — a sok évtizede a múzeumi raktárakban „alvó" leletegyüttesekre és az újabb feltárások közzétételét akadályozó anyagi nehézségekre. A Tiszántúlon megtelepedő kelet-európai steppei népesség esetében ez az alábbiakat jelenti. A területről közel 190 kora avar kori lelőhelyről valamivel több mint 1200 sírról van több-ke* „A kelet-európai steppe és Kárpát-medence történeti kapcsolatai az 5-12. században" c. konferencián Szegeden, 1997. szeptember 29-én elhangzott előadás bővített, jegyzetekkel, irodalmi hivatkozásokkal és illusztrációval ellátott változata.