A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

A KELET-EURÓPAI STEPPE ÉS A KÁRPÁT-MEDENCE TÖRTÉNETI KAPCSOLATAI AZ 5-12. SZÁZADBAN - STRAUB Péter: A sivašovkai 3. kurgán 2. sírjának faragott mintájú nyírfakéregtegeze

A SivaS folyónál — Herson, Novotroickoe körzete — feltárt lovassír jó állapotban megmaradt faés kéregleletei, valamint gazdag leletanyaga s különösen annak avar párhuzamai következtében a népvándorlás kori régészeti szakirodalom gyakran idézett tárgya (ORLOV 1985, 103-104; ORLOV-SMILENKO 1986, 228-229; SOMOGYI 1987, 144; BÁLINT 1989, 101; BÓNA 1990, 115; SOMOGYI 1991, 107-108; H. TÓTH-HORVÁTH 1992, 83-84; RASEV 1993, 54; BÁLINT 1995; KÜRTI 1996,130), ám a teljes publikálásra mindeddig sajnos nem került sor, ami a steppei régészet nagy vesztesége. A lelőhely jelentőségét jelzi, hogy SivaSovka az orosz régészeti szakirodalomban a 6-7. századi kelet-európai nomád temetkezéseket összefoglaló, önálló kultúra névadója (ORLOV 1985, 227-228), melyet Somogyi Péter pontuszi csoportként leszűkítve, hasonló jellegű Volga- és Kubán-vidéki temetkezésekkel hoz kapcsolatba (SOMOGYI 1991,105-106). A temetkezés dokumentációiból és az eddigi közleményekből az alábbiakban foglalhatjuk össze ismereteinket a sivaáovkai 3. kurgán 2. sírjáról.

9 Az ÉK-DNy tájolású lovassírt egy bronzkori halomba ásták, mely szokás a csoport temetkezéseinek jellegzetes vonásának tekinthető. A kétoldalt padkás szerkezetű sírban három, egymás alatti rétegből kerültek elő a leletek.

10 Legfelül (80 cm mélységben), a bal padkára támaszkodó faszerkezeten bal oldalán fekvő, felszerszámozott teljes ló váza feküdt, mely alatt a sírrajzon több helyen is jól látni a keresztlécek túlnyúló végeit. A ló szájában vaszabla volt, koponyáján és környékén lószerszámdíszként kettős kör, szimmetrikus pajzs, valamint párhuzamos oldalú, közepén jellegzetes maszkos alakban áttört szíjvég formájú ezüstveretek feküdtek.

11 A ló vázán fanyereg mindkét nyeregszárnyának és hátulsó nyeregkápájának jól dokumentálható részletei maradtak meg, s előkerült a négyszögletes vas hevedercsat is. A ló farcsontjának környékén további — szimmetrikus pajzs és T formájú, pajzs alakú testén hasonlóformán áttört — öntött ezüst maszkos veretek, egy négyszögletes csattestű és keretű öntött ezüstcsat, valamint egy ismeretlen rendeltetésű bronzkorong apró részlete feküdt (1. kép 1). A középső szinten (85-90 cm mélységben) az elhunyt fölé helyezett, hossz-, kereszt- és átlós irányú lécekből konstruált — talán a halotti ágy fedeleként értelmezhető — fakereveten további maszkos veretek,

12 valamint fa-, csont- és nyírfakéreg leletek kerültek elő. A faszerkezet bal felső sarkán íjvégcsont feküdt,

13 a sírgödör széle és a bal oldali faléc közt pedig tegez nyírfakérgének díszesen faragott darabja maradt meg. Alatta fatál maradványa volt, melyből juh csigolyái, két szögletes csattestű és keretű ezüstcsat,

14 valamint vaskés került elő (1. kép 2). A sír alján (95-105 cm), a halotti faágyon feküdt a férfi, kinek medencéje közelébe helyezték el hétköznapi használati tárgyait. A jobb alkarcsont mellől, közvetlenül a mcdencelapát felett csonthenger került elő.

15 A combcsontok közt — egykor talán tarsolyban — egymáshoz közel kova és vascsiholó volt. A medencén öntött ezüst öweretek feküdtek, melyek a maszkos veretek számos típusát 9 Az ásatás során a rézkortól a középkorig terjedően tizenöt kurgán kendt feltárásra, de csupán ez, a gerendavázas kiütúra korában emelt halomba utólag beásott temetkezés keltezhető a népvándorlás korai időszakára (KUBYSEV1981, 270). 10 A súrajz eddig megjelent kisléptékű változatai közül csupán Somogyi Péter közölte tanulmányában az eredeti súrajz mindhárom részletét (SOMOGYI 1987, Abb. 3.1-3). Minden más publikáció mellőzte a sír középső szintjét ábrázoló rajzot, s miután a tegez itt feküdt — tehát a váz felett — így maradhatott mindeddig lényegében figyelmen kívül e lelet. 11 Ez a tény is megerősíti azt, hogy a szentes-lapistói leletben (CSALLÁNY 1934) a részben hasonló formájú maszkos veretek lószerszámdíszként funkcionálhattak (LŐRINCZY 1996,183, 24.1). 12 A maszkos öweretek nagyszámú, Krím félszigeti lelőhelyeihez—ahonnan a dél-orosz steppe nomádjai is átvehették azok használatát (SOMOGYI1987,137) — újabb adalékot szolgáltainak a. lucistoei temető 3-5. sírjaiban talált változatos formájú darabok különösen miután a 3. sírban granulált, préselt övdíszek társaságában kendtek elő (AJBABLN-HAJREDINO

VA 1996, Ris. 7-9). 13 A súrajz szerint az íjkaroknak csak felső merevítőcsontja(i) került(ek) elő. Amennyire az a rajzon kivehető (1. kép 2:1 ), az íjcsont azon típusba tartozik melynél a húr beakasztására szolgáló vájat két oldalán a lemez szélei nem esnek egy síkba, ami a hun kori íjcsontokat idézi. A többek közt a deszki sírokból is ismert, hasonló formájú íjvégcsontoknak Kürti Béla kronológiai jelentőséget tulajdonít, de ezeknek talán etnikai hátterük is lehet (KÜRTI1996a, 131, 24.}.). 14 Helyzetükből ítélve talán a tegez felfüggesztésére szolgálhattak 15 Somogyi Péter a leletet bogozónak tartja (SOMOGYI 1987, Abb. 3.3:1 ), de az biztosan nem tekinthető annak A medencéről készült közeli súfotók alapján ugyanis egyértelmű, hogy az nem azonosítható az avar kori emlékanyagban jól ismert, erősen ívelt, gyakran hasított, illetve átfúrt nyelű csonttárggyal, a sivasovkai darab ugyanis teljesen egyenes, nem elhegyesedő végű hengeres tárgy, melynek felső végéből valamiféle fém kampó nyúlik ki (1. kép 3:1 ). Ráadásul a korabeli kelet-európai- és ázsiai steppén éppenséggel a bogozok feltűnő hiánya a szembeötlő (BÁLINT 1995, 268).