A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)
A KELET-EURÓPAI STEPPE ÉS A KÁRPÁT-MEDENCE TÖRTÉNETI KAPCSOLATAI AZ 5-12. SZÁZADBAN - ISTVÁNOVITS Eszter: Adatok az Észak-Alföld 4. század végi – 5. század elejei lakosságának etnikai meghatározásához
Ugyancsak ehhez a csoporthoz sorolható a Füzesabony-Pusztaszikszói gyümölcsösben feltárt temetkezés (SZABÓ I99t). A hozzá tartozó tcleprészletre még visszatérek. Itt csupán annyit jegyzek meg, hogy a közeli gödörből előkerült fésű aligha szolgálhat az etnikai meghatározás alapjául. A fésű hiánya a temetkezések esetében ugyanis nem jelenti azt, hogy a szarmaták egyáltalán ne használtak volna fésűt, telepeiken bármikor előfordulhat. 23 A Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területét felölelő anyaggyűjtés 24 alapján az „őshonos szarmaták" temetői a 4. század második felére - 5. század elejére eltűnnek a Felső-Tisza-vidékről. Az Alföld délibb területein megszokott ékszerkészlct csaknem teljes egészében hiányzik. A késő szarmata leletanyag a Felső-Tisza-vidéktől nyugatabbra sem lépi át a Csörsz-árok vonalát (LOVÁSZ 1992,42). Ugyanakkor kimutathatók — ha nem is nagy számban — olyan települések, amelyeknek mind a szerkezete — pl. az általánosan megszokott méhkas alakú gödrök hiánya —, mind a leletanyaga sok tekintetben eltér a korábbiaktól (ISTVÁNOVITS 1998). Ezek között említhetjük a Tiszavasvári-VárosföldjeJegyző-tagban feltárt objektumokat, valamint a vele rokon Józsa-Klastrompart lelőhelyet, 25 és ugyancsak hasonló anyagot őriznek a Satu Mare/Szatmárnémeti Múzeumban is. 26 A füzesabony-pusztaszikszói gyümölcsösben feltárt teleprészletről közölt edény, amely egy fésűvel együtt fordult elő (ld. feljebb!), szintén közeli rokona a felsoroltaknak (SZABÓ 1991,8. kép). Bár a római import hiánya miatt e telepek keltezése tág keretek között mozog, mégis valószínű, hogy a 4. század végén beköltöző, „tiszadobi típusú" népesség kezdi használni ezeket. A szóban forgó lelőhelyek közül a tiszavasvári telepen egy ház betöltésében előkerült egy cikádafibula. A Kárpát-medence északkeleti sarkában nem egyedülálló példány. Cikáda előfordult a kistokaji és a nagybaktai leletben is. 27 Bóna István figyelmeztet arra is, hogy „a kaukázusi-krími cikádák alighanem a »nem germán divatot« képviselik" (BÓNA 1993,182). A tiszadobi temető elemzése során rámutattam, hogy a rítuselemek többségének párhuzamát elsősorban az iráni kultúrkörből idézhetjük. Az azóta feltárt temetkezések körében a további megfigyelések még bővítik az általam taglaltakat. Elsősorban említenem kell itt a Szihalom-Pamlényi-tábla lelőhelyen előforduló körülárkolt temetkezést. E szokás elterjedésére a császárkori szarmata barbarikum területén már többen rámutattak. A vizsgált területen tehát ebben az időszakban egy olyan népesség lakott, amely már korántsem egységes eredetű, igen sokszínű. A tiszadobi és az ártándi körnél kimutatható eltérések a két csoport eltérő összetételére utalnak, míg a meglévő hasonlóságok figyelmeztetnek arra, hogy a gyökerek — legalábbis részben — egy irányba vezetnek. Ennek fényében mindkét esetben iráni és germán elemekkel kell számolnunk, de a tendenciák 28 alapján a tiszadobi körön belül az iráni elemek a dominánsak, s a germán infiltráció érvényesül, Ártándon a germán elemek az uralkodóak egy igen erős iráni hatás mellett. A fentiek alapján az előkerült újabb temetkezések megerősítik azt az elképzelést, hogy az Alföld északi peremére, a Csörsz-árok vonalára, illetve a védmű külső oldalára a 4. század vége táján újabb népcsoport települt. Az új lakosság meghatározó etnikai komponense iráni lehetett. Ugyanakkor elsősorban a leletanyagban, de néhány rítuselem esetében erőteljes germán hatással is számolnunk kell. E népesség megtelepedésével közel azonos időben, Ártánd területére egy másik — germán (gepida?) jellegű — népcsoport érkezett, amelyet erős iráni befolyás érhetett. A két népesség közötti határvonalat ma még aligha húzhatjuk meg. A 4. század második felében szerte az Alföldön új típusú tárgyak terjedtek el igen nagy mennyiségben. A késő szarmata emlékanyag számos lelőhelyen fordul elő. Az új temetkezések, temetőhelyek közül jónéhány dél-alföldi szoros kapcsolatokat mutat a tiszadobi körrel. Elsősorban a tápé-malajdoki lelőhelyet kell itt említenem. A 4. század második felében az Alföld nagy részén megjelenő új leletanyag értékelése éles vitára adott alkalmat. A tápé-malajdoki temetővel rokonságba hozható kört Párducz Mihály határolta körül. A csoport germán elemeit kiemelte a kutatás (PÁR23 Az ábrázolások alapján aligha voltak kopaszak 24 Istvánovits E.: Északkelet-Magyarország teridetének római kori története. Kandidátusi disszertáció. Budapest 1986. Kézirat. 25 Hajdú Zsigmond ásatása, Az anyagról az információt neki köszönöm. 26 A publikációt eiről az anyagról Gh. Lazin készíti. 27 Elterjedéséről a további irodalommal: BÓNA 1993, 225. 28 Ld. 7. ff
