A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

TROGMAYER Ottó: Szekeres László (1931-1997) emlékére

MFMÉ - StudArch IV (1998) 301-302 „íme, hát megleltem hazámat... " SZEKERES LÁSZLÓ (1931-1997) EMLÉKÉRE Lacikám! Bácsország, Maria Theresiopolis, Szabadka szülötte, — sajnos most már halottja is — nem tudok Rólad múlt időben beszélni, emléked itt leng köröttem, közös emlékeink újra és újra felidéződnek. Érzem a ludasi tó mocsárillatát, felkéklik az Adria tükre Crikvenicánál, újra idéződnek újvidéki, belgrádi, verseci bolyongásaink. Érzem a föld hűvösét az együtt átélt ásatások nyomán. Apró örömeink, s bosszúságaink, az éjszakai viták világmegváltó gondolatai, közel egykorú gyerekeink felnőttivé növő gondjai, unokánk hőstetteivel való büszkélkcdésünk csaknem testvéri kapcsot font közénk. Gyermekkorunkat egymástól távoli vidéken töltöttük, Te a Duna-Tisza közén, magam pedig a Dunántúlon. Idősebb voltál nálam, apollói alakod látva, ki hitte volna, hogy gyenge fizikumod miatt, csak később ülhettél iskolapadba. Céltudatos önnevelésed, szívósságod, kitartásod azután a ljubljanai egyetem sportkörében az ötvenes évek legjobb tornászai közé emelt. Ez a tudatosság, kitartás avatott a hatvanas évektől az egyik legismertebb, s tegyük hozzá legszeretettebb régésszé. Szülővárosod inspirált a továbbtanulásra, s egykori mentorod Schulman Imre segítette a lelkes diákot, helytörténészt, lokálpatriótát az egyetem padjaiba, majd visszatérve a szabadkai múzeum élére. 1963-ban — megismerkedésünk évében — már tagja voltál a vajdasági szkuptsinának, a szűkebb szakma, s a bácskai magyarok érdekeit képviselve. A fontolva haladó, ám elvei mellett minden körülmény között kitartó reálpolitikus voltál. Évtizedes háttérbe szorítottság után bátran vállaltad az újrakezdést a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége egyik alapító tagjaként, majd a sokatok véleménye szerint helytelen útra tért mozgalom megreformálásának szándékával, a Vajdasági Magyar Szövetség egyik létrehozójaként. Jól emlékszem, a hatvanas évek Jugoszláviájának viszonylagos jólétében sohasem beszéltél rólunk, anyaországiakról lenézéssel, pedig de sokan irigyeltették velünk az utazási lehetőségeket, a konvertibilis dinárt, a nyugati színvonalú árukészletet. A „bezzeg nálunk" szemlélet aztán keserűre fordult, ám aljasak akik ezen kárörvendezni, meggazdagodni tudtak. A hetvenes-nyolcvanas évek hozták meg az igazi szakmai sikert számodra. Őskőkor kutatónak indultál Brodar professzor szárnyai alatt, ám hazatérve hamarosan be kellett látnod, hogy egy vidéki múzeumigazgatónak egy kicsit mindenhez értenie kell. így aztán, bár egy igazi nagy paleolit lelőhely feltárása az általad oly jól ismert szabadkai dűlőkben örökre álom maradt, a többi korszak kutatásában elért eredmény bőven kárpótolt a beteljesületlen álomért. Sok kisebb tanulmány, újságcikk, helytörténeti monográfia sorai őrzik immár örökre gondolataidat. Azt már az utódoknak kell bepótolniuk, hogy a zentai, szabadkai múzeum raktáraiban őrzött, európai közérdeklődésre számot tartó sok különlegesség publikussá váljék. Tudom, a személyes megfigyelés pontosságának élményét nem pótolja semmilyen leírás, napló, rajz. A sors vette el tőlünk azt a lehetőséget, hogy mindezt a Te tollad nyomán tudjuk meg. Beszéltél vagy hat-hét nyelvet, könnyen tudtál kapcsolatot teremteni, kelettel is, nyugattal is. Büszke vagyok rá, hogy együtt bábáskodhattam veled az első nemzetközi szerződés megszületésénél, mely vidéki múzeumok között köttetett. Nem tudom felsorolni, hány nemzetközi konferencián találkoztunk Görögországtól Franciaországig az elmúlt több mint harminc esztendőben. Személyed varázsa nekem is nagyon sok új barátot szerzett, mint ahogy életed során igen sok barátot szereztél a bácskai múzeumok ügyének. József Attila csodálatos versének egyik sorát választottam írásom mottójául. Hol a Te hazád? Hol a hazád, aki sohasem hittél az „ibi bene ubi patria" hamis hangzatának. Hol a hazád? Neked, aki nem csábult el a sokak számára csodás nyugat bűvöletétől, hogy azután csalódottan ne legyen számukra könnyű az idegen föld. Hol a hazád, aki éltél Jugoszláviában, Magyarországon, Szlovéniában?