A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

VÖRÖS Gabriella: Száz éves a szentesi múzeum (1897-1997)

nckítelt anyagnak csupán a felet sikerült visszaszállítania Szentesre. Az első időszak erőfeszítéseinek célja a múzeum újbóli megnyitása volt. Az ő működése alatt államosították az intézményt 1951. január 1-én, elnevezése: Csongrád megyei Állami Múzeum lett. Röviddel ezután felvette Koszta József festőművész nevét, akinek nagy értékű hagyatéka 1949ben bekövetkezett halála után nem sokkal került a város majd a múzeum birtokába. Zalotay Elemér 1951-es távozása után rövid ideig Mérey Kádár Ervin igazgatott. Szabó János Győző 1953-1954 közötti rövid működéséhez két jelentős ásatás fűződik: a szentes-borbásföldi honfoglalás kori temető feltárása és a Nagymágocsi úti homokbánya Árpád-kori emlékeinek megmentése. Csalogh József 15 éven keresztül (1954-1969) irányította az intézményt, nevéhez fűződik többek között a világhírűvé vált szegvár-tűzkövcsi lelőhely feltárása. Ősrégészként méltán vált szakmai körökben elismertté, különösen őskori edényeken, tárgyakon végzett kísérletei, rekonstrukciós próbálkozásai révén. A Tűzköves című régészeti kiállítása felfogásában, megrendezésében szakított a korábbi merev és skolasztikus módszerekkel, ezért sokáig mintaként értékelte a szakmai köztudat és a közönség elismerése. Rövid átmeneti időszakot jelentett a múzeum életében Visy Zsolt működése 1969-1970-ben. Itttartózkodása alatt a fábiánsebestyéni pusztatemplom környékén folytatott kutatásokat, melynek feltárásával máig adós műemlékvédelmünk. A Szentesen hosszabb időt eltöltött vezetők sorába tartozik Hegedűs Katalin. 1970-1982 között több jelentős, elsősorban őskori ásatást vezetett a környéken. Hosszú ásatási szezonokat töltött a Békés megyei vésztői teli feltárásán. Sikeres újabb kutatásokat folytatott Szegvár-Tűzkövesen, ásatott CsanytelekÚjhalastón, Szegvár-Szőlőkalján. Nagyszabású leletmentések vezető szervezője és egyben résztvevője is volt többek közölt a Tisza III. vízlépcső építését megelőző feltárásokon Csongrád-Bokroson. Gyakran idézett munkái közé tartoznak a derekegyházibolyásdombi és a szentes-besenyőhalmi kutatásai. Igazgatósága idején, széleskörű kapcsolatainak is köszönhetően, a szentesi közönség színvonalas szakmai kiállításokban gyönyörködhetett. Az „Irániak és germánok a Dél-Alföldön" című állandó kiállítás a 70-es évek elején igazi szakmai sikert jelentett az intézménynek és igazgatójának egyaránt. A 100 éves évforduló tiszteletére a gazdag régészeti gyűjteményből szerveztünk kiállítást a MFM-JATE Régészeti Tanszékének hallgatói közreműködésével. A fiatalok egy réges-régi, de mai is időszerű idézetet választottak mottóul. Ezek a sorok azt a hitet és reményt erősítik meg, hogy a múzeumok minden körülmények között meg kell hogy maradjanak, fejlődjenek, mert dolguk és hivatásuk volt tegnap és lesz holnap is: „Őrizzük emlékeinket, gyűjtsük össze töredékeinket, nehogy végleg elvesszenek s ezáltal is üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen, s kétesebb a jövő!" (Ipolyi Arnold).