A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

PASZTERNÁK István: Régészeti adatok Salamon magyar király szentesi idézőpecsétje hitelességének kérdéséhez

soványított anyagú, gyorskorongon formált, jól égetett, sár­gásfehér színű, koromfoltos, kúpos fedő gombjának töredé­ke (7. kép 2). Gombjának felső síkjába egy, a tárgy készíté­sekor keletkezett, kör alakú vájat mélyed. Gomb átm.: 4,9 cm. 9. Közepesen finom homokkal soványított anyagú, gyorskorongon formált, jól égetett, sárgásfehér színű, kú­pos(?) fedő gombjának koromfoltos töredéke (1. kép 4). Gombjának felső síkján korongról való levágásának nyo­mai, valamint vörös színű festés részletei látszanak. Gomb átm.: 4,7 cm. A Salamon-billog lelőhelyének, vagyis a közép­kori Szentes topográfiájának tárgyalásakor meg kell még emlékeznünk egy, egyelőre pontosan helyhez nem köthető objektumról, a település középkori templo­máról. Sajnos az épületről rendelkezésünkre álló in­formációk még igen vázlatos (építés-)történetének fel­vázolásához is alig-alig elégségesek. Szentes templomának építési ideje bizonyta­lan. Legelső adatunk 1332-ből való, mikor is Sze­ri Pósa és családja vagyonosztályakor Szent And­rás tiszteletére emelt kőtemplomot említenek Szen­tesen. „Scenthus ... in qua ecclesia lapidea ad honorem B. Andrée apostoli... in Comitatu Chong­rad" (GYÖRFFY 1966, 904). A 16. század közepén, a város reformátussá válásakor, a templom is az újhi­tűek kezébe került. A település és az épület a tö­rökök kiűzése körüli háborúk során leégett. A re­formátusok 1701-ben kijavították az épületet. A korábban minden bizonnyal tornyos, de legalább harangtoronnyal rendelkező épület a Szentes belte­rületét először részletesen bemutató 1752-es térké­pen (1. kép 1) még látható, a református templomtól délnyugatra. Az 1745-ös Canonica Visitatio során Althann M. Károly váci püspök ezt jegyezte fel: „Az egész község kálvinista, kevés — szolgasorban lévő — katholikus kivételével. Van toronnyal, szentéllyel és sekrestyével ellátott, egykoron katholikus temploma... " (CHOBOT 1915,379). Csongrád vármegye közgyűlésé­nek 1745-ben a helyzetet vizsgáló, Lábody Ádám alispán vezetésével működő bizottsága a szentesi templomot 7 öl hosszúnak, 3 és fél öl szélesnek találta, a hozzáépített két kis kiugrással együtt. Az épületbe, felmérésük szerint, ekkor legfeljebb 330 ember fért el (SCHUPITER 1928,143). Az új, ma is álló egyház vagy pontosan a régi templom helyén, vagy annak közvetlen közelében épült meg 1844 és 1847 között, részben minden bizonnyal a bontott építőanyag felhasználásával (2. kép 2). A középkori épületnek régészeti nyoma nem ismert. Fel kell tennem azt a kérdést is, vajon sírlelet volt-e a billog, illetve mikor, milyen körülmények között kerülhetett földbe? E kérdés vizsgálatát in­dokolttá teszi a billog lelőhelyének és a középkori Szent András templom feltételezett helyének vi­szonylagos közelsége is. A válasz első fele tűnik egyszerűbbnek. A régészeti párhuzamok egyelőre nem látszanak megerősíteni a billog sírlelet voltát. 21 Királyaink idézőpecsétjei kivétel nélkül vagy szórvá­nyok, vagy telepásatás során láttak napvilágot. Saj­nos nem ismerjük Szentes Árpád-kori és középkori temetőjének pontos helyét. 22 Feltételezhető, hogy a falu temetője legkésőbb I. László és Kálmán kirá­lyok törvényei hatására keresztény rítusúvá vált és a talán már a 11-12. század fordulóján fennállt temp­lom körül húzódott. Amint a fentiekből már kide­rült, a Szent András-templom építésének idejéről, 14. század előtti sorsáról szinte semmit sem tudunk. Egyelőre semmi nyoma a körülötte a későbbi száza­dokban biztosan létezett temetőnek sem. A szentesi billog 1876-77-es megtalálásakor sem esett szó em­bercsontok együttes előkerüléséről, bár e beszámo­lót csak fenntartásokkal fogadhatjuk el hitelesnek és teljesnek. Az itt felsorolt meggondolások alapján végleges döntést nem hozhatunk, mégis valószínű­nek látszik, hogy a billog nem pl. egy királyi billogos eltemetésekor, hanem szórványként, esetleg mint elveszett tárgy került földbe. Nehezebb a helyzet a földbe kerülés idejének meghatározása terén. Egy idézőpecsét — ellentét­ben a pénzekkel — nemcsak post quem datálásra alkalmas. Egy dénár — számos, régészeti módsze­rekkel pontosan megfigyelt példa alapján — jóval az azt kibocsátó uralkodó halála után is foroghat, sőt, sírba is kerülhet. A kronológiai különbség eseten­ként akár több száz évre is rúghat. Egy új uralkodó felléptekor viszont a király elődjének nevével és 21 Bármilyen pecsét sírból való előkerülése hazánkban igen-igen ritka leletnek, kivételnek számít, Magyarországon mind­össze egy helyről, az egri székesegyházból ismerek ilyen leleteket. Itt a román kori székesegyház terílletén Kozák Károly egy 14. századi püspöksírt tárt fel, melyben pápai ólombullák kendtek elő (KOZÁK 1979). 22 A fentebb már említett, Kossuth utcai temető sírjaiból előkerült leletek — levél alakú nyílcsúcsok nyíltegez-vasalások kengyelek zabiák vaskések bronz fülesgombok sima, nyitott, bronz hajkarikák pasztagyöngyök agyagbögre — anyaga és minősége temetőnk egykori közösségének helyét a 10. századi, esetleg all. század első feléig fegyveresen, pogány rítusokkal temetkező, szabad köznépben jelöli ki. Ennél finomabb korhatározásra egyelőre nem vállalkozhatunk Óvatosságra int a temető részleges feltártsága is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom