A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

BODNÁR Mária – D. MATUZ Edit – SZABÓ J. József: Rézkori és bronzkori településnyomok Battonya határában

típus is előfordul a Kalakaca-kultúrában (MEDOVIC 1981, Tat. vi. 9-10). V. Szabó Gábor a déli hatású motívumok közé sorolja a benyomkodott pontokkal kísért vonaldíszes darabokat is (V SZABÓ 1996, 42, 32. kép 2-3). Ehhez hasonló a battonyai példány (23. kép 12). Ez a motívum gyakori a kyjaticei kultúra edényművességében is (Szajla : KEMENCZEI 1984, Taf. LXXXIII. 8, Taf. LXXXIV. 1; Aggtelek: KEMENCZEI 1984, Taf. CL. 18-22; Bükkszentlászló: D. MATUZ 1994, XVII. t. 5, 10). A behúzott peremű táltöredéken ferdén ívelt árkolások látszanak (22. kép 7), halványan látszó árkolt bütyök egy másikon (22. kép 1). Egy jellegzetes darabon, a behúzott peremű tálon felülről körbeárkolt bütyök látható (20. kép 1). Hasonló, csak alulról árkolt bütyökdíszű tál került elő szórványként Tiszavasváriból (KEMENCZEI 1984. Taf. cxxxii. 2). A behúzott peremű tál általánosan használt késő bronzkori típus, népcsoporthoz nem köthető. Analógiái a gávai telepek anyagából is nagy számban ismertek (KEMENCZEI 1984, 67. Taf. CXXIV 2-4, Taf. CXXXVII. 15-16 stb.). A feltárt leletanyagban nagyon kevés a behúzott, síkozott peremű táltöredék (20. kép 7; 22. kép 3). A késő halomsíros, korai urnamezős kultúra használta először ezt a díszítésmódot, az urnamezős kultúra fő díszítőmotívumává vált. Behúzott, turbántekercses peremű táltöredéket valamivel többet találunk (19. kép 5; 22. kép 11; 23. kép 7). Reineckc BD-tői a Ha C-ig volt használatban (PATEK 1968, Taf. VI. 23, 31. típus). A Ha A-tÓl általános késő bronzkori díszítést a gávai népesség hagyatékában is megtaláljuk (KEMENCZEI 1984,67,70; pl.: Köröm: KEMENCZEI 1984, Tif. CXLIII. 5,8, Taf. CXXXVI. 6, Taf. CXXXVIII. 8; Prügy: KEMENCZEI 1984, Taf. CXLVII1. 7-8, 13). Kisebb-nagyobb mértékben kihajló peremű tálak (esetleg különböző edények, urnák stb.) töredékei nagy számban fordulnak elő a leletanyagban. ívelten kihajló peremű, profilált vállú tálak töredékei több helyről is előkerültek (23. kép 6). Az éles hasvonal alatt halvány, függőleges árkolások látszódnak az egyik darabon (22. kép 9). Ezt a típust a pilinyi népességtől vette át a gávai nép, döntően a kultúra első szakaszában készítették (KEMENCZEI 1984, 67, Taf. CXLI. 5, Taf. CXXXIV 21). Megemlítendő egy kihajló peremű tál négy töredéke, amelyeken a duzzadt peremből háromszög alakú, függőleges bütykök indulnak ki, vállán pedig függőleges bevagdalásokkal díszített, tagolt borda fut körbe (19. kép 1). A bevagdalt borda alatt seprűs díszítés látható egy darabon (23. kép 10), ami a gávai kultúrára is jellemző (KEMENCZEI 1982, Abb. 5. 2, Abb. 7. 7. 14 stb.). Enyhén kihajló peremű tálakat díszít a vállvonalukon futó, függőleges bevagdalásokkal tagolt, plasztikus borda (20. kép 8-9) vagy a vállvonalán látható bütyök (21. kép 2). Az egyenes és kihajló peremű tálak általánosan használtak a késő bronzkor folyamán, a gávai leletanyagban is megtalálhatóak különböző variációi (KEMENCZEI 1984, 67, Taf. CXXV. 4, 9, Taf. CXXXIX. 1-2. 9-10 stb.). Az I. szelvény É-i részéből került elő egy fordított csonka kúpos testű, kihajló peremű tál darabja, vállán átfúrt bütyökfül látható (18. kép 4). A csonka kúpos testű, füles csészék általános típusok tárgyalt korszakunkban, a gávai anyagban is vannak hasonlóak (KEMENCZEI 1984, 69, Taf. CXXV. 7, Taf. CXXIX. 4, Tjf. CLVIII. 18). A 9/1. szelvényben találtak egy töredékes fél tálat. Széles ívben kihajló pereme alatt, a vállvonalán függőleges bevagdalássor fut körbe (21. kép 1). A kissé csücskös peremű tál darabja a 4. gödörből származik (23. kép 5), általánosan használt típus tárgyalt korszakunkban. A szélesen kihajló, belső oldalukon vízszintesen síkozott peremű tálak vagy urnák (19. kép 14; 21. kép 11) előzménye az urnamezős kultúrában található meg, a Ha Ai időszak elejétől terjedt el a korszak kultúráiban. Nagy számban ismerjük a gávai kultúra hagyatékából, többek között PoroszlóAponhátról, Körömről, Prügyről (KEMENCZEI 1984. 67. 70, Taf. CXXVII. 11, Taf. CXXXVIII. 16, Taf. CXLIX. 1-2, 14), Baks-Temetőpartról, Hódmezővásárhelyről (V SZABÓ 1996. 17. kép 5-7. 10-13, 29. kép 2, 4, 7, 11) és Erdélyből (LÁSZLÓ 1986, Taf. 2. 11) is. Belső díszes, belül vízszintes árkolásokkal díszített tálak töredékei is találhatóak a battonyai anyagban (19. kép 8; 22. kép 6, 8). A belső díszes láltípust először a lausitzi kultúra népe alkalmazta, majd általánosan elterjedi a késő bronzkori népeknél. Kemenczei Tibor feltételezése szerint a gávai kultúrába valószínűleg a kyjaticei kultúra közvetítésével került (KEMENCZEI 1984, 68; Prügy: KEMENCZEI 1984, Taf. CL. 6; Köröm: KEMENCZEI 1984, Taf. CXXXVII. 21 stb.). Megtalálható ez a díszítés a szlovákiai (Somotorska hora: DEMETEROVÁ 1986, Tab. VIL 6, 8, 18) és az erdélyi gávai (Gránicesti-Holihrady-kultúra) anyagban (Granicesti: LÁSZLÓ 1986, Taf. 4. 3) ÍS. A 4. gödörből került elő két töredékes edény. Az egyik fekete, fényes felületű, durva megmunkálású, fordított csonka kúpos testű, egyfülű tál. Jellemzője, hogy pereme a fülénél be van nyomva az edény belseje leié (23. kép 2). A másik barnás-vöröses színű, csonka kúpos testű, háromszög átmetsze-