A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

BENDE Lívia: A pitvarosi késő avar kori temető 51. sírja. (Adatok a késő avar kori lószerszámok díszítéséhez)

jedése szinte pontosan egybeesik a hiteles síregyüttesek alapján. Bár az orrdíszek és a tausírozott vasfalerák használati ideje nagyjából azonos, használatuk nem kapcsolódik össze kezdettől. Négy- és ötkaréjos lószerszámveret 29 lelőhelyen, 34 sírban volt (Kiss i99i, 432-433), de csak hat lelőhelyen fordult elő ilyen lószerszámveret és orrdísz együtt (a nyugat-szlovákiai temetők, Vörs és Kaposvár), s csak egyszer ugyanabban a sírban (Dévényújfalu 172. sír), és csak egy csótáros temetkezést találunk közöttük (Komárom-Gadóci út 24. sír). A mindössze hét-hét sírban előforduló lapos rozettás és kétkaréjos lószerszámveretek (Kiss 1993, 200-201) is csak egyszer-egyszer voltak együtt orrdíszekkel (mindkettő a dévényúj falusi 524. sír), valamikor a késő avar korszak második generációjának idején (elején) (Kiss 1993, 9. táblázat). Ezek használatára a későbbi időből már nincs adat. Liliomos öweret a dévényújfalusi 842. sírban és a pitvarosi 51. sírban volt együtt orrdíszes lószerszámmal, és három további sírban csak csótárral (Zsitvatő 31. sír, Komárom-Gadóci út 24. sír, Komárom-Hajógyár 79. Sír, 142. Sír) (SZALONTAI 1995,

16 1. táblázat). Figyelemre méltó azonban, hogy míg a liliomos öweretek általánosan elterjedtek a Kárpátmedence egész területén (SZALONTAI 1995, l. térkép), addig a csótáros-orrdíszes lószerszám analógiái a peremterületeken kerülnek elő (18. kép). Nagyjából ez utóbbi három tárgytípus jelöli ki az áttört orrdíszek használatának alsó és felső időhatárát. A 8. század első harmadától induló használatuk — a csótárokhoz hasonlóan — felöleli a késő avar kor mind a négy generációjának idejét és belenyúlik a 9. századba.

17 A legkorábbi darabok a nyugat-szlovákiai temetőkben tűnnek fel, és minden bizonnyal innen terjednek el a keleti és déli peremterületek irányába. Mindenesetre a határszéleken előkerült, csótárt, orrdíszt vagy préselt csörgőt tartalmazó késő avar kori sírok területi elhelyezkedése, a középpontban a komáromi, zsitvatői temetőkkel, egyfajta centrum-periféria kapcsolatot jelez.

18 ÖSSZEGZÉS A pitvarosi közösség temetőjében mindössze három lovassír és egy önálló lósír került elő, s ilyen értelemben a lovassírok számaránya messze a nyugatszlovákiai temetőkben tapasztaltak alatt marad, ahonnan a lószerszám díszeinek legjobb párhuzamai származnak. A temetkezési szokások, így a fülkesírokba való temetkezés vonatkozásában pedig a temető a tiszántúli fiilkesíros temetőkkel mutat rokonságot. Az 51. sírban nyugvó férfi — aki talán ajándékképpen kapta a díszesen felszerszámozott paripát valahonnan északnyugatról, a Duna mellől — vitathatatlanul a közösség legrangosabb tagja volt. Erről tanúskodik a részben aranyozott véretekkel ékesített lószerszám és az ugyancsak aranyozott övgarnitúra. A hiányos, de megjelenésében egységes övgarnitúra — indás övcsatjával és tokos szíjvégeivel — a liliomos díszűek között korainak tekinthető, valamikor a 8. század utolsó harmadában készülhetett. Akár hozzátartozott, akár nem, a rögzítőfüllel ellátott szíjvég mindenképpen fiatalabb az előzőeknél. A lószerszám, melyhez csak egyetlen kengyel tartozott, s amelyből mindenekelőtt a kantárt díszítették, az övnél rövidebb ideig lehetett használatban, tehát fiatalabb annál. Mindezt jó állapota és a kantár véreiéinek teljesnek mondható összetétele mellett az is valószínűsíti, hogy egy fiatal csikó viselte. A sírban talált tárgyak közül feltehetően a magányos gyöngyszem jelzi a leletegyüttes földbe kerülésének idejét, valamikor a 9. század első harmadának végén, melyet a sírba temetett — talán a lóhoz és a gyöngyhöz ugyanott és ugyanakkor jutott — maturus korú férfi hosszú ideig használt övgarnitúrájának állapota is megerősíteni látszik.

19 16 A dévényújfalusi 842. sír nem szerepel a liliomos övvereieket tartalmazó sírok jegyzékében. 17 A tárgytípusok időrendjét a halott korával, illetve az öv viseleti idejével „kalibráló" kísérletekhez ld. SZALONTAI 1995, 132-133,4. táblázat, további irodalommal! 18 A Körös-Tisza-Maros közi temleten, ahol a fiilkesíros temetkezési szokást a. késő avar korban gyakorolták, ez az egyetlen csótáros lószerszám, Nyugat-Szlovákia teniletén, ahonnan pedig legjobb párhuzamai ismertek egyetlen fiUkesíros temetkezés (Borovce — STASSÍKOVÁ-STUKOVSKÁ 1996,291) kemlt elő. 19 A sír feltárásában Dobó Bernadett (MFM), Gyergyádes Tibor, Koltay Miklós, Lőrinczy Gábor (MFM), Szalontai Csaba (MFM) és Szőke Ágnes (MFM) vettek részt. A sír leletanyagát Vígh László (KIM) — a zablát Borbíró Márta (MFM) — restaurálta. Az eredeti sírrajz és a farhám véreiéiről készült részletrajz Dobó Bernadett, a lókoponyáról készült részletraj-