A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

BENDE Lívia – LŐRINCZY Gábor: A szegvár-oromdűlői 10-11. századi temető

E temetőrészlet, illetve temelőmag kialakulásának és használatának 10. századra történő keltezését valószínűsíti az is, hogy egyrészt a kirabolt temetkezésekből — a 467. sír kivételével — nem került elő S végű karika, másrészt az S végű karikákkal eltemetettek sírjai nagyrészt a korainak feltételezett temetőmag területén kívül kerültek elő. A 10. századi temetkezések között csak elvétve volt néhány S végű karikával eltemetett halott. A 10. századi temetőrész területének közel felét homokbányászással megsemmisítették, ezért a kiterjedése alapján csak feltételezhetjük, hogy az S végű karikás temetkezések megásása előtt itt egy viszonylag nagy — 130-150 sírszámú — temető lehetett, amely a terület és a temető hosszabb ideig tartó használatát valószínűsíti. Mindezek alapján tételezzük fel azt, hogy az első sírokat a 10. század második harmadában ásták meg. A temetőben feltárt, több lelettípust tartalmazó temetkezések szeriációs vizsgálata

41 során elvégeztük egyrészt a sima és S végű karikákat (4. táblázat), a különböző típusú gyöngyöket (5. láblázat), illetve a gyűrűket (3. táblázat) tartalmazó sírok, másrészt a temető értékelhető síregyütteseinek (2. láblázat) együttes összehasonlítását. Az utóbbi vizsgálatba bevonható síroknál a szeriációs sor elejére kerültek a csiholóval, késsel és koporsóvassal eltemetettek, ők jelentik a relatíve legkorábbi temetkezéseket. Tehát az általuk körbevett és a homokbányászás során részben megsemmisített temelőmagnak ezeknél korábbinak kellett lennie. A szeriációs táblázatban a kést, csiholót tartalmazó sírokat követi az S végű karikák megjelenése és dominanciája. A temető területén belül pedig a kirabolt, valamint a vaskéssel, csiholóval eltemetettek sírjait mintegy körbeveszik az S végű karikákat rejtő temetkezések és az érmés sírok (34-35. kép). A bordázott S végű karikáknak a többi lelethez képest későbbi — a 11. század második felében történt — megjelenése (SZŐKE-VÁNDOR 1987, 51), a szeriáciőban elfoglalt helye — Salamon pénze után — és a kisszámú, a temető szélső sírjaiban való előfordulása alapján (35. kép), az oromdűlői temetőben az ilyen ékszerrel eltemetettek sírjai jelentik a régészetileg értékelhető temetkezések legkésőbbi periódusát.

42 A szeriáció és a leletek térképre vetítése együttesen a temető sugár irányú betelepítését rajzolja ki. Észak, kelet és dél felé félkörívben, nagyobb területen fiatalabb sírok zárták a temetőt, nyugat, délnyugat felé azonban jóval kisebb mértékű és rövidebb ideig tartó használatra utalnak az előkerült leletek, illetve a bordázott S végű ezüstkarikák hiányának ténye.

43 Az előkerült leletanyag alapján megfogalmazott, a temetkezések időrendjére vonatkozó megfigyeléseket az egyes temetkezési szokások és morfológiai sajátosságok kiegészítik és tovább erősítik. A sírok döntő többsége ÉNy-DK tájolású volt. Az általánosnak mondható tájolástól való eltérés területi elhelyezkedésükből — a temető szélein kerültek elő — következik. A temető 372 sírjának kevesebb mint felében, 155 temetkezésnél sikerült dokumentálni a sírformát. Ezek többsége, 95,6% a jól ismert aknasír volt. A temetkezéseknek csupán alig több mint 4%-a, azaz 7 sír volt padmalyos kiképzésű. Ez az esetszám, akár a megfigyelt sírformákat, akár az össz sírszámol vesszük figyelembe, nem tűnik jelentősnek. Ha azonban a padmalyos temetkezések temetőn belüli elhelyezkedését tekintjük, akkor mégis jelentőséget kell tulajdonítanunk előfordulásuknak. Ugyanis e sírok döntő többsége a temető magjától északra, a temető északi negyedében volt, a három padkás sírral együtt. Két padmalyos temetkezés a temető északkeleti, míg egy a délkeleti sírcsoport szélén került elő, de nem fordultak elő a temető középső sávjában (36. kép). A 372 feltárt temetkezésből 101 morfológiailag értékelhető koponya került elő. Ezek többsége 41 Köszönetet mondunk Szalontai Csabának aki a szeriációs program kezelésében volt nagy segítségünkre. 42 A temetőn belüli elhelyezkedésük alapján, az érmés sírok megásása az S végű karikák és a bordázott S végű ezüstkarikák divatváltásának idejére tehető, mivel egyrészt sima S végű karikákkal együtt két sírból került elő pénz, és mindegyik érmés temetkezés a temető szélső sávjában volt, másrészt az érmés sírokat körbeveszik a bordázott S végű ezüstkarikákkal elhantoltak temetkezései. Mindezek alapján az is megkockáztatható, hogy a Közép-Tisza-vidéken a bordázott S végű ezüstkarikák legkorábban a század 70-es éveiben jöhettek divatba. Természetesen ezt a megállapítást a szűkebb régiéiből feltárt temetők további közzététele és a hasonló megfigyelések támaszthatják alá. 43 A magyarhomorog-kónyadombi temető sugárirányú betelepítését, illetve a temető egyes részeinek eltérő idejű használatát figyelte meg Kovács László (KOVÁCS 1990, 70). A temető betelepítése részben hasonló volt Ibrány-Esbó halmon is, ahol a korai sírok az É-D-i irányú domb nyugati felén, míg a későbbiek a keletin kerültek elő (ISTVANOVITS 1996, 26), és Hódmezővásárhely-Nagyszigeten, ahol a 10. századi sírok a temető nyugati és déli részén voltak (RÉVÉSZ 1996b, 309).