A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)
NAGY Margit: Szentes és környéke az 1-6. században. Történeti vázlat és régészeti lelőhelykataszter
ak valószínűleg közéjük tartoztak (PÁRDUCZ I94i, 23-24, 32. t.) (6. kép 5). A nők ruházatát a vállon vagy az övtájékon viselt római fibulák mellett a gazdag gyöngydíszítés jellemezte. A kistőkei asszonyok többsége a nyakon viselt gyöngysorok mellett főként a bokák magasságában, a ruha aljára varrva hordta a gyöngyöket. A keleti oldalon feltárt sírokban a lábak körül olykor 4-600 gyöngy is előkerült. A temető nyugati felében eltemetett asszonyok főként a nyakon és a felsőtesten hordták a gyöngyöket; náluk a ruhák díszítése megközelítőleg sem volt olyan gazdag, mint a keleti oldal sírjaiban talált viseletnél. Valószínű, hogy a ruhák gyöngydíszítésének változatai a temető népének különböző csoportjait mutatják (5. kép 1-2). 7 A nők eltemetésénél általános szokás volt az orsó elhelyezése a sírban: erről tanúskodnak a nehezékül szolgáló, kettős csonka kúp formájú agyag orsógombok. Szinte mindenkit megilletett a túlvilágra szánt étel-italféle, melyet a lábakhoz állított edényben temettek el. A szentes-kistőkei temető nagyszámú és változatos edényei közt római műhelyből származó füles korsó és üvegpohár, valamint az egyszerű kidolgozású, kézzel formált edények egyaránt előfordulnak. A legkésőbbi sírok korongolt korsóin (8. kép 3-5) a késő római idők jellegzetes díszítése, a besimítás is megfigyelhető 8 (a kistőkei kerámiáról PÁRDUCZ 1944,29-35 9 ) A kistőkei temető Szentes környékének legjelentősebb és legnagyobb sírszámú szarmata kori lelőhelye, azonban a területről előkerült szórványos leletek azt a gyanút keltik, hogy a lelőhelyet ebben az esetben sem sikerült teljesen feltárni. Mint a legtöbb szarmata temetőnél, Kistőkén is a temetőtől nagyobb távolságra újabb sírcsoportok kerültek elő. Csallány Gábor és Z^alotay Elemér 1940-ben és 1948-ban Karácsonyparton, Pataki Ferenc földjén végzett ásatásai újabb sírokat eredményeztek. 1950ben a karácsonyparti sírcsoporthoz tartozó temetkezések kerültek elő a szelevényi útnál. A Kistőke környéki szarmata temetők — és bizonyára a települések is — több kilométer hosszan, valóságos láncot alkotva húzódtak egymás mellett a Körös árteréig. Ugyanilyen települési sor lehetett a Kurca mentén húzódó berekháti partoldalon is, ahonnan már 1897 óta gyűjtötték a sírokból származó leleteket. A 2. századi római pénzek, különösen Antoninus Pius és Marcus Aurelius veretei nagy számban kerültek elő a folyó menti átkelőhelyek közeléből (19 db), ami feltétlenül a nagy háborúk utáni kereskedelem fellendülését és a Tisza mellett észak-déli irányban haladó útvonal jelentőségét mutatja. 10 Szegvár magasságában, a Tisza jobb partján fekvő Baksról az utóbbi években nagyobb terra sigillata — római díszedény — lelet került a múzeumba, melyet szintén a megélénkült római kereskedelmi kapcsolatok nyomaként értékelhetünk. 11 Szentes-Berekháttól északra, a Kurca-part mentén a szarmata települések egymást érő sora alakulhatott ki. Nagyobb temető létesült a nagyvölgyparti részen, ahol a Pesti malom telkén, az Epressoron, Nagynyomáson és a Gógányparton előkerült sírok jelzik a 2-3. századi lakosság nyomát. A Veker és a Kurca szögéből előkerült szórványleletek a fontos átkelőhely kereskedelmi forgalmát igazolják: Szentes-Nagyhegyről és Vadasról zománcdíszes korongfibulákat, Pönköchátról római bronzmécsest ismerünk. A kisgyermek sírjában talált, csigát formázó pompás mécses még a római provinciák leletei közt is ritkaságnak számít. A valószínűleg itáliai műhelyben készült, értékes mécsest egy durva, kézzel formált edénnyel együtt tették a szarmata gyermek sírjába (9. kép 1). A 2. századi pannóniai betörések hadizsákmányából kerülhetett barbár földre 7 A gyöngyös viselet változatairól a Szeged környéki temetőkben VÖRÖS 1981,121,133. 8 A jellegzetes díszítőtechnika megjelenéséről a 4. századi római kerámiában OTTOMÁNYI1982,88-119. 9 A 147. sír besimított edénye KJM ltsz.: 61.7.2875. Közelebbi adatok nélkül még egy besimított edény van a temető anyagában, KJM ltsz: 61.7.2900. 10 A Szentes környéki 2. századi római érmek KERÉNYI1956,14-18 alapján és kiegészítésekkel: Traianus — 3 db: SzentesSárgapart 45. sír, Magyartés, Kunszentmárton-Bábockapuszta MNM 2911892.119; Hadrianus — 1 db: Szegvár-Nagyorom; Antoninus Pius — 8 db: Szentes-Berekhát 4., 8. sír, Zalota 3. sír, Szegvár-Nagyorom 2 db, Szentes-Sárgapart 8. sír (PÁRDUCZ 1950,8), Szentes-Nagyhegy, Solti-szőlő KJM ltsz.: 61.9.84., Szentes környéke (ArchÉrt 1893,181); Faustina sen. — 2 db: Szegvár, Szentes környéke (ArchÉrt 1893,181); Marcus Aurelius — 3 db: Szentes-Rákóczi u. 84., Szentes-Sárgapart, Szegvár-Nagyorom; Faustina iun. — 1 db: Szentes-Jaksor; Commodus — 1 db: Zalota 5. sír. A barbaricumi utakról ALFÖLDI 1942,188-191; KŐHEGYI 1972; KŐHEGYI 1972a, 111-113; FÜLÖP 1976. 11 A baksi sigillatalelet Tassi László ajándéka, KJM ltsz.: 75.33.1-7. Bekarcolt latin feliratos töredék KJM ltsz.: 75.34.1. A Tisza-vidék sigillatáiról GABLER 1968, 211-240. A korai időszak bor- vagy olajbehozatalával kapcsolatos amphoraleletek MNM ltsz: 59/1950, KJM ltsz.: 71.144.1.
