A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

NAGY Margit: Szentes és környéke az 1-6. században. Történeti vázlat és régészeti lelőhelykataszter

piros edénnyel együtt a bal lábfej mellé helyeztek. A szarmatáknál minden bizonnyal ritka, értékes tárgynak tekintett fémveretes ládika a nagyhegyi sírba hiányosan, többszörös átalakítás és javítás után kerülhetett, fogantyúja eredetileg favödör fogója lehetett.

20 Eltemetésével valószínűleg tulajdonosának kiemelkedő társadalmi helyzetét hangsúlyozták, mint ahogyan gazdag női sírokból ismerjük az Alföldön előkerült többi veretes faládikát is.

21 A Szentes környéki 4. századi lelőhelyek közül a legjelentősebb a Szentes-Sárgaparton, a Török Ignác soron feltárt, 46 sírból és több szórványleletből álló temető. Csallány Gábor 1940-1941-es ásatásáról fennmaradt, a temető egy részét ábrázoló térkép szerint három sírcsoportot sikerült itt feltárni. A temető nyugati oldalán, a többitől elkülönülve két gazdag nőt és két gyermeket temettek el (6., 22. és a 20-21. sír). A temető közepét két, 10 illetve 13 sírból álló csoport foglalta el. A keleti oldal sírjai, melyeket az ásatás előtt, vályogkitermelés közben találtak, nem kerültek a térképre (12. kép 1-2). A sárgaparti sírok elhelyezkedése a kistőkei temetőhöz hasonló: a nyugat-keleti irányú, szabálytalan, sűrű sorok és a nyugati oldalon különálló, kisebb sírcsoport. A sárgaparti temetkezési szokásoknál változást mutat a vaskapcsokkal összefogott koporsók — 21., 28., 35. és 38. sír — használata (PÁRDUCZ 1950, 9,11-12). Zalotán három — 8., 9. és 12. sír — koporsós temetkezés volt (CSALLÁNY 1906, 50-55). A női viseletben a ruhák gyöngydíszítése megmaradt, bár talán nem annyira általános, mint a korábbi időszakban. Az ásatási leírások szerint a sárgaparti temető sírjaiban szinte minden esetben a bokák körül, körbecsavarva találták a gyöngysorokat, melyek a nagyhegyi 20. sírban megfigyelt nadrágviselet gyöngydíszítései lehettek. A gyöngyök általában nagyobb méretűek; a nyakban viselt sorokban sok a késő római folytatott díszű gyöngy és gyakori a csiszolt borostyán-, almandin- és karneolgyöngy is. A nyakláncot olykor hurkos záródású ezüsthuzallal fűzték össze, máskor gyöngysor helyett laposra kalapált végű ezüst vagy bronz nyakperecet viseltek. A késő római tekercselt végű fülbevalók többnyire ezüstből készültek. A felsőruházaton viselt római fibulák egy része a korábbi formák helyi utánzata, többségük pedig a 4. században közkedveltté vált aláhajtott lábú típushoz tartozik. Sárgapartról a késői, nagyméretű, bronzból vagy vasból készült változatok több példányát ismerjük.

22 A női viselet jellegzetes tartozékai — fülbevalók, karperecek, torquesek, gyöngyök — ehhez a korhoz kötik a Körös-parti lelőhelyeket (1. kép), így Bökény és Zalota valószínűleg egyazon temetőhöz tartozó leleteit (13. kép 1-4), valamint Kunszentmárton-Bábockapuszta késői sírjait is. A szentes-jaksori, mindössze egy sírsorból álló temető a 4. század végén és az 5. század elején a Körös déli partja mentén maradt, a számban bizonyára jelentősen megritkult szarmata népesség egyik településéhez tartozhatott (14. kép 1-2). A jaksori 2. sír barbár pénzutánzatai jelzik, hogy a helyi lakosság a szarmata terület felé megszűnt római pénzforgalmat saját éremveréssel pótolta. A már másodlagosan felhasznált, amulettként viselt éremutánzatokon olvashatatlanná torzult latin felirat és a helyi vallás szimbolikus ábrázolásai, félhold és csillag jelek szerepelnek (KERÉNYI1956, 19-20, 1. t. 10-11).

23 A szentes-sárgaparti, a zalotai és a szentes-jaksori temetőkből előkerült korongolt kerámia (15. kép 1-6) érdekessége, hogy a szürke, besimított díszű füles korsók mellett az edényformák egy része még mindig a római díszkerámia és az üvegedények formáira vezethető vissza.

24 20 A fülbevaló közeli párhuzama pl. Tápé-Malajdok 52. sir (PÁRDUCZ-KOREK1948, 60. t. 3-4). A késő római típusról LÁNYI 1972,88-91, 65. kép 26; a nagyhegyi ládikáról RADNÓTI 1957, 277-278. 21 Jászberény-Alsómuszaj (PÁRDUCZ 1959, 29.1.1-32, 35-39), Kunszentmárton-Habranyi dűlő 5. sír (PÁRDUCZ 1959, 327, 31. sz.), Jászberény-Csegelapos (PÁRDUCZ 1935,25), Szentes-Sárgapart 37. sír (PÁRDUCZ 1950,12,33.1.16-20,34.1.1,4, 6,8), Klárafalva (PÁRDUCZ 1959,164). A nagyhegyi 20. sír keltezése továbbra is kérdéses, azonban az időrendileg értékelhető tárgyak 2-3. századi keltezésével (PÁRDUCZ 1956,166) szemben a 4. század végi meghatározást támasztják alá. 22 Aláhajtott lábú bronzfibxdákpl: PÁRDUCZ 1950,12.1.12, 20. t. 5 a-b, 22.1.10a-b, 23.1.1 a-b, 2 a-b, vasfibulák: PÁRDUCZ 1950, 1.1. 1. 6, 13 a-b. 6. t. 1 a-b, 7. t. 1. A fibldatípusokról: AMBROZ1966, 60-61; SZYDLOWSKI1979. 23 A szentes-jaksori 2. sír késő római borostyáncsüngőihez LÁNYI 1972, 63. kép, 66-67. A 3. sír pipereeszközeinek párhuzama H. VADAY1975, 24-29. t. 24 A Pannoniában közkedvelt tálak vastag fahl utánzatai és a bordázott falú vagy az összeszűkülő, meredek oldalú pohárformák A szentes-sárgaparti 37. sír bordázott falú poharának párhuzama ismert Tokodról (LÁNYI 1981, 77,101,9. kép 6-7), a Drag. 37. sigillataforma utánzata a 38. sír edénye (PÁRDUCZ 1950,67. t. 23 a-b), a Drag. 49-re emlékeztető, torzuk formák a 22. és a 39. sírokból (PÁRDUCZ 1950, 60. t. 9-10).