A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)
SZATMÁRI Imre: Késő középkori kályhacsempék a sarkadi várból
határ távolabbi részein „elővárak, váracsok, tarisznyavárak, őrhelyek, őrleszkek" vették körül, s ezek is erősítették a vár védelmét. Három ilyen elővárat is megneveznek: az egyik a Fekete-ér és az abba csatlakozó Nagy Hidas medre, illetve a szintén a Fekete-érbe torkolló Adomány-fok által határolt Adományközben lévő ún. Adomány-vár, más néven Dézsen-vár; a másik a közismert Peckes-vár; a harmadik pedig a Miső-ér egyik kanyarulatában található Ún. Őrfészek (MÁRKI 1877, 17-18; MADAY I960. 371; MÓDY é. n. 35. 39: DANKÓ é. n. 51). Az Utóbbi évek régészeti terepbejárásai azonban egyértelműen bebizonyították, hogy eme elővárak a valóságban nem léteztek, legalábbis a középkorban e helyeknek védelmi szerepe biztosan nem volt. Feltételezésüknek tehát reális alapja nincs. 23 A Dillich-féle metszet és az 1708. évi rajz összevetését Dankó Imre végezte el, s megállapította mindkettőnek valósághű ábrázolását (DANKÓ é. n. 48-50). Juhász Irén a középkori vár helyét a napjainkra kialakult településszerkezetben a Vár utca és a Művelődési ház környékére határozta meg, s megjegyezte, hogy a feltöltődött várárok a Vár utcai házak kertjében húzódik (JUHÁSZ 1971,159). A sarkadi vár többlépcsős erődítésrendszere azonban nyilvánvalóan nem csak e viszonylag kis területre terjedt ki. A mai Vár utca környéke bizonyosan csak az egyik olyan egység lehetett a vár védelmi területei között, amelyiket a Gyepes vize önmagában is elkülönítette környezetétől. A legutóbbi terepszemle, s az eddigi Sarkadon végzett topográfiai munkálatok alapján 24 azonban nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy az 1974-ben összegyűjtött leletegyüttes és az abban lévő kályhacsempeanyag lelőhelye — tehát a Vár utca környéke — a korabeli ábrázolások mely részletével azonosítható, vagyis az erődítés melyik területére lokalizálható. A város középkori topográfiájának tisztázását elősegítő ásatások hiányában az egyik lehetőség, hogy a mai Vár utca és Zsibongó utca környéke — tehát a kályhacsempék lelőhelye is — a Dillich-metszet középső, négyszögletes központi erősségével azonos. Ebben az esetben a kályhacsempék minden bizonnyal az ott látható épületekből származnak. Elképzelhető ugyanakkor az is, hogy a Gyepes medre által ma is négy oldalról határolt Vár utca és környéke a vár védelmi rendszerének legbelső, legvédettebb területéhez köthető. Ez az a terület, amely a Dillich-metszetnek valószínűleg a jobb szélén látható (2. kép 2), az 1708. évi rajzon pedig „Civitas"-ként szerepel (3. kép 1). A „Civitas Sarkad" elnevezés is jelzi, hogy a komplex erődítés rendszerének valószínűleg mindig ezen a területén helyezkedett el az a belső város, amelyben nyilvánvalóan a módosabb polgárok házai kaptak helyet, s amely az 1644. évi kiváltságlevél birtokában azután a hajdúvárosnak — „oppidum hajdonicale" — is a legbelső, legvédettebb területe lehetett (DANKÓ é. n. 47). Ez a lehetőség szintén megmagyarázza a kályhacsempék előkerülési helyét, formai gazdagságát, igényességét, korabeli értékét. Az egyes feltételezések közül bármelyik jelenti is a valóságot, a leletegyüttes kiemelkedő jelentőségét végső soron e részletkérdések tisztázása csak növelheti. A rendelkezésünkre álló, s a fentiekben sorra vett régészeti, stíluskritikai és történeti adatok alapján — az adatmennyiség látszólagos bősége ellenére — sem lehet egyértelműen állást foglalni a sarkadi kályhacsempék keltezésében. Szóba jöhet például a 16. század első fele, Sarkadi Boldizsár vagy még inkább Sarkadi Farkas birtokosságának időszaka — és talán személye is. Ezt támogatja az a körülmény, hogy az 1550-es évekig a régióban még viszonylagos nyugalom volt, a török megszállás közvetlenül nem fenyegetett. Másfelől viszont a gyulai vár 1566. évi török elfoglalása esetleg mégsem jelentett olyan fordulatot, hogy a vidék kályhás mestereinek is fel kellett volna adni addigi tevékenységüket. A Gyulához mindössze néhány kilométerre eső sarkadi erősség ugyanakkor kétség kívül soha nem adta fel a török elleni harcot, így a településen mindennapossá válhatott a létbizonytalanság. A település fejlődése és a vár védelmi rendszerének folyamatos kiépítése azonban a 16. század utolsó harmadában és az egész 17. század folyamán érzékelhető, s a török időszakos előnyomulása ellenére töretlennek mondható. Jó bizonyíték erre az I. Rákóczi György erdélyi fejedelemtől kapott 1644. évi kiváltságlevél és annak tartalma (MOGYORÓSSY1858,235-237; KRISTÓ 1981,178179). 23 Az Adomány-vár és a Peckes-vár elnevezése őskori földvátra utal (Sarkad 16. illetve Sarkad 8-9. sz. lelőhely, vö. Magyarország régészeti topográfiája. Békés megye régészeti topogd fiája IV 14. A régi gyulai és sarkadi járás. Szerk: Szatmári I. Előkészületben.), a Miső-ér Őrfészek nevű éles kanyandatában viszont régészeti lelőhelyre utaló jelenségeket nem találtunk A helyek azonosítását Huszár Mátyás 1822. évi térképének 43. szelvénye (HUSZÁR 1822) és Márki S. 1877. évi müvének térképmelléklete egyértelművé teszi. 24 Sarkad 21-23, 25-27. sz. lelőhely, MRT TV 14 (ld. az előző j.); Szatmári I. helyszíni szemléje: MMM RégAd 2178-1997.
