A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

NAGY Margit: Szentes és környéke az 1-6. században. Történeti vázlat és régészeti lelőhelykataszter

viszonylag sűrű, lezárt résznek mutatkozott. Ezen az oldalon a férfi és a női temetkezések aránya azonos — 11-11 sír. A nyugati oldalon a nők vannak többségben — négy férfi és kilenc női temetkezés (3. kép 2). Valószínű, hogy a temető két része közti különbség részben az eltérő temetkezési szokásokra — a nagy területet elfoglaló halomsírok és az egyszerű felszíni jelölésű sírok használatára — vezethető vissza, részben azonban a településrendszerek különbözőségére is mutathat; elszórt, tanyaszerű telephelyekre és zártabb faluközösségre. A kistőkei temető halottait egyszerű ékszereikkel, mindennapi használati tárgyaikkal és a túlvilágra szánt étel-italfélével együtt temették el. Koporsókat ebben a temetőben nem sikerült megfigyelni. Az ásatási feljegyzések szerint néhány esetben a halottakat bőrbe burkolva (111., 144. sír), olykor mésszel elsimított (104., 110. sír), vagy kaviccsal kirakott aljú (137. sír) sírba helyezték (PÁRDUCZ 1944, 12-13, 17). A férfi és a női viseletben a 2. században — nyilvánvalóan római hatásra — széles körben elterjedt a bronz ruhakapcsoló tűk — fibulák — használata. A többnyire egyszerű formájú és kivitelű ékszerek római műhelyekben vagy helyi mesterek munkájaként, utánzatok formájában készültek. A barbaricumi sírokból előkerült római tárgyak régészeti szempontból azért fontosak, mert a provinciákból ismert leletegyüttesekkel összehasonlítva segítséget nyújthatnak a temetkezések korának megállapításához. A barbaricumi leletek keltezésénél azonban nem kis nehézséget jelent, s ez minden római árura vonatkozik, hogy a római műhelyekben készült tárgyak a ruházat vagy a felszerelés féltett darabjai közé tartoztak, ezért gyakran a tárgy elkészülte és a földbekerülés időpontja között tetemes időkülönbséget feltételezhetünk. Az időkülönbség különösen azoknál az ékszerfajtáknál jelentős, melyek távolabbi provinciákból kerültek a szarmatákhoz. A színes zománcbetétekkel díszített korongfibulákat például galliai és germániai műhelyek gyártották az 1-2. században, de nálunk olykor 3-4. századi leletegyüttesekben is megtalálhatók. (Szentes-Sárgapart 29. és 43. sír, Szentes-Jaksor 1. sír stb.). A kistőkei 109. sír madáralakkal díszített, már használhatatlan tűszerkezetű korongfibuláját már nem rendeltetésének megfelelően, a ruhára tűzve, hanem a nyaklánc gyöngyei közé fűzve viselte tulajdonosa (PÁRDUCZ 1944, 12-13, 7. t. 3 a-b).

3 A szentes-kistőkei temető fibuláinak többsége Pannoniában és Daciában készült, valószínűleg speciálisan a barbár piac számára dolgozó műhelyekben. A leggyakoribb típus az ún. „térdfibula" és az „erős profilú" fibulák két változata, de előkerült a 3-4. században használt „aláhajtott lábú" forma is. A fibulák típus szerinti megoszlása és a típusokon belüli párhuzamos darabok a temető soraiban a megközelítőleg azonos korú temetkezéseket mutatják (4. kép 1-2).

4 A férfiviselet jellegzetes darabja a hosszú szíjszorító lemezzel ellátott csat, melyhez gyakran téglalap alakú szíjvég is tartozott. A kistőkei temető két példánya bronzból, három példány vasból készült. Ugyanez a csatforma területünkön Dónát-Mágocspartról, a Kunszentmárton-Bábockapusztán előkerült sírokból és a szentes-sárgaparti temető szórványleletei közül ismert. A keskeny szíj befogadására alkalmas csatokat a deréköv összekapcsolásán kívül a tarsoly vagy a rövid kard felerősítésére használták, sőt a lábbelik bőr szíjazatát is ilyen csatokkal rögzítették. A viseleti szempontból fontosabb darabokat — így a szentes-sárgaparti ezüstlemezből készült csatokat és szíjvégeket (6. kép 1-4) — poncolt mintázat díszítette. Az ún. „szarmata csatok" viselete minden bizonnyal a keleti — dél-oroszországi és kaukázusi — területekkel való kapcsolatok hatására terjedt el az alföldi szarmatáknál. A kistőkei temető egyetlen fegyvere, a 143. sírból előkerült gyűrűs végű kard (7. kép 1) párhuzamai ugyancsak roxolán területek felé vezetnek.

5 A férfiak a derékövön viselt tarsolyban tűzszerszámot — csiholóvasat, kovakövet —, fenőkövet és kisebb vaseszközöket tartottak. Említésre méltó, hogy a szentes-kistőkei temetőből nem került elő lovas férfisír, holott az antik források többször említik a szarmaták lovas- és íjászalakulatait. Úgy látszik, hogy a hátasló és a fegyverek eltemetése csak a törzsi arisztokrácia előjoga lehetett.

6 A szentes-dónáti sírokban eltemetett, díszes római fibulát viselő és préselt indás aranylemezekkel díszített övű férfi3 A római importáruk keltezéséről KUCHENBUCH 1954, 49-51; az emailos korongfibuláh-ól SELLYE 1939,11-15; EXNER 1939, 62-116; PATEK1942, 49-50; THOMAS 1963. 4 A fibulatípusoh-Ól és elterjedésüb-Ől PATEK 1942, 33, 56-62, 64-68; AMBROZ1966, 28, 38, 58-60; PESKAR1972, 65-139. 5 A roxolán kapcsolatokról MÓCSY 1954, 125-128; a csatokról PÁRDUCZ 1947; elterjedésükről és viseleti szerepükről H. VADAY-KULCSÁR 1984, a gyűrűs végű kardhoz Újabban MUSETEANU-LUNGU1977, 248, Fig. 1-2; CHIRICA1979, 633, Fig. 2, 20. 6 A szarmaták fegyverzetéről, harcmodoráról, ruházatáról szóló forrásadatok összefoglalása: ALFÖLDI 1942,175-179.