A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

SZATMÁRI Imre: Késő középkori kályhacsempék a sarkadi várból

MFMÉ - StudArch III (1997) 415-441 KÉSŐ KÖZÉPKORI KÁLYHACSEMPÉK A SARKADI VÁRBÓL SZATMÁRI Imre A Békés megyében eddig előkerült késő középkori kályhacsempék és kályhaszemek között igen fontos helyet tölt be a sarkadi vár területén előkerült leletegyüttes. A valószínűleg még a múlt században talált gerlai (MÉRI 1957, 194, 202-203; HOLL 1958, 273; MÉRI 1960.344. 357-358: JANKOVICH 1991,184; MRT 10, Gerla 5/7. sz. lelőhely), valamint az ásatásokon, leletmentéseken feltárt kevermesi (NAGY 1968, 91-98), békési (MRT IO, Békés 1/1. sz. lelőhely), békéscsabai (SZATMÁRI 1994. 495-517; MRT 10, Békéscsaba 2/302. sz. lelőhely) és mezőberényi (MRT 10, Mezőberény 9/127. sz. lelőhely) leletek mellett a sarkadi anyagon kívül csak szórványosan, többnyire terepbejárások során előkerült darabok fordulnak elő — a megye majd minden területéről (MRT 6; MRT 8; MRT 10 — vonatkozó részek). Egyes töredékek még feldolgozatlanok, s publikálásra várnak. Az eddig megismert darabok nyomán is egyértelműen kirajzolódik az a délkelet-alföldi, késő középkori kályhacsempekör, amelynek mázatlan, a népi fafaragás mintakincsét és technikáját idéző (zömmel 16. századi) csempéi több vonatkozásban is kapcsolódnak a Partium és Erdély korabeli fazekasságához (SZATMÁRI 1985. 65-66; SZATMÁRI 1994, 502503). Ebbe a körbe tartozik a sarkadi kályhacsempéknek és kályhaszemeknek az a leletegyüttese is — más, igen gazdag késő középkori leletekkel együtt —, amely 1974-ben, Juhász Irén leletmentésének köszönhetően került elő.

1 Az év május 10-én, pénteken este ugyanis arról kapott értesítést a Sarkad, Vár u. 15. sz. alatt lakó édesapjától, Juhász Jánostól, hogy a várkertben nagy földmunkát végeznek és rengeteg régészeti lelet kerül napvilágra. Hétvégén a markoló nem dolgozott, így május 13-án Juhász Irén jelenlétében folytatták a munkát. Ekkor derült ki Juhász Irén számára is, hogy az említett földmunka a várkertben lévő művelődési ház és a Gyepescsatorna közötti területen folyik, mert a Gyepes partján (1. kép) új víztorony építéséhez kapcsolódóan alapozási munkákat kezdtek. A 10 méter átmérőjű alapozási gödröt markolóval ásták ki. Juhász Irén megfigyelése szerint az alapozás földmunkálataival egy kb. 2,5 m átmérőjű és ugyanilyen mély középkori gödröt bolygattak meg, melyből estig igen nagy mennyiségű cserepet, továbbá több vaseszközt, illetve néhány bronztárgyat és kályhacsempedarabot sikerült összeszedniük. Az anyag gödörben maradt többi része május 14-16-án került elő, de ekkor már csak Juhász Irén szülei lehettek jelen a földmunkánál. Juhász Irén véleménye szerint a gödör betöltését a sarkadi vár 1725. évi lerombolásakor fejezték be, így annak földjéből 15-18. századi leletek együtt, keveredve kerültek elő.

2 Az 1974-ben kitermelt alapozási gödör nem a mai víztorony helyén volt, hanem attól mintegy 50 méterrel délebbre. A Vízmű irodaépületének északi oldalán (hrsz.: 1724/2) még ma is látszik annak a hidroglóbusnak a kb. 3 méter átmérőjű betonozott talpgyűrűje, amely most is pontosan jelöli a leletegyüttes előkerülésének helyét (2. kép 1). A mai víztorony 1989. évi üzembehelyezését követően került sor az 1974-ben épített víztorony elbontására.

3 Az egynapos leletmentés nem tette lehetővé ásatási dokumentáció készítését, csupán a leletek összegyűjtésére volt mód. Ezért sem rajz, sem fotó nem áll rendelkezésünkre a leletanyag stratigráfiai értékeléséhez. Mivel Juhász Irén megfigyelése alap1 A leletanyag feldolgozásának átengedését ezúton is köszönöm. 2 Juhász Irén levele Dér László megyei múzeumigazgatónak 1974. május 17: MMM 22/198/74. iktató számú irat, MMM RégAd 2177-1997. A leletmentéshez kapcsolódó ügyintézés részletei: MMM 22/179/1974. itsz. irat. —A sarkadi vár lerombolására a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc leverését követően talán már 1711-ben sor kendt (MÁRKI 1877, 60-64; MADAY1960, 375). 3 Szatmári I. helyszíni szemléje (MMM RégAd 2178-1997).