A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)
SZATHMÁRI Imre: Árpád-kori templom Sarkadkeresztúron
a térség összes középkori faluhelyét — kétség kívül a középkori oklevelekben emlegetett Megyés faluval azonosítható. Korai említéséhez viszonyítva azonban némiképpen aránytalanság érzékelhető a faluhelyen gyűjthető Árpád-kori és a késő középkori leletanyag mennyisége terén, hiszen a korai említésű falvak esetében éppen az Árpád-kori leletanyag szokott nagyobb mennyiségben előfordulni. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy a Sarkad 154. sz. lelőhelyen előforduló Árpád-kori leletek között a legkorábbinak tűnő edényperem-típusok pontosan megegyeznek a Sarkadkeresztúr 5. sz. templomos faluhely legkésőbbi peremtípusaival. (Ide sorolhatók a jellegzetesen Árpád-kori anyagú, de már kissé profilált, gyakran fedőhornyos fazékperemek.) Figyelemre méltó az is, hogy míg a Megyes-pusztán lévő Sarkad 154. sz. faluhelyen cserépbogrács peremtöredéke egyáltalán nem fordult elő, addig a Sarkadkeresztúr 5. sz. faluhelyen a peremtöredékek nagyobb része e korábbra keltezhető cserépbográcsok töredékeiből állt. Elvileg tehát nem zárható ki, hogy a feltárt templomhoz tartozó falut nevezték eredetileg Megyesnek, s az a 13. század második felében vagy valamikor a 13-14. század fordulója táján felhagyva addigi területét új, a régitől kb. 2,5 km-re eső másik helyre költözött. Ez esetben a Sarkadkeresztúr 5. sz. lelőhelyen azonosított település a Sarkad 154. sz. faluhely Árpád-kori előzményének tekinthető, vagyis Megyés falu első korszaka éppen a ma sarkadkeresztúri határba eső lelőhelyhez kapcsolódik, így az ásatásunk is e falu történetéhez lenne köthető. A térségben a 14. században vagy a 14-15. század fordulója táján végbemenő változásokra már a történeti kutatások is felhívták a figyelmet. Jakó Zsigmond szerint ugyanezen a vidéken keletkezett ebben az időben Écs (1431: Ech) és Oly (1473: Oly) falu is, nemesi telepítés útján (JAKÓ 1940,103-105,238, 309). Oly falu helyét még nem ismerjük, de Écs területe azonosítható, a Sarkad 154. sz. lelőhelytől alig 1300 méternyire déli irányban — az Écsidűlőben — lévő másik, a Sarkad 178. sz. régészeti lelőhellyel. E falunak megtaláltuk a templomhelyét is. Az igen nagy mennyiségű leletanyag összetétele igen hasonló a Sarkad 154. sz. lelőhelyen gyűjtött leletanyagéval. Itt is alig fordul elő néhány Árpádkori edénytöredék. Ezek között mindössze három bográcsperem, egy hullámvonaldíszes oldaltöredék és egy fenékbélyeg van, valamint kevés fazékperem, de ez utóbbiak már leginkább a 13-14. századra keltezhetők. A leletanyag túlnyomó többsége késő középkori, vagyis koruk a 14. századra vagy annál későbbre tehető. 18 Az écsi faluhely a jelek szerint ugyanazokat a jellegzetességeket mutatja, mint a Sarkad 154. sz. faluhely: keletkezésük időben közeli lehet egymáshoz, életük nagyobb része pedig a késő középkor időszakába esik. Écs templomának feltárásáig, s Árpád-kori előzményének igazolásáig vagy egyértelmű tagadásáig azonban nem állíthatjuk biztosan sem azt, hogy a településnek volt Árpád-kori előzménye, sem pedig azt, hogy a település csak a 14. században vagy az után keletkezett. A két lelőhely (a Sarkad 154. és a 178. sz.) azonban biztosan nem lehetett egy település része, hiszen elválasztja őket a Megyés Derék és a Pasári Derék nevű jelentős folyómeder, valamint ez ellen szólnak a múlt századi és a mai helynevek is: Megyes-puszta, Étsi-telek (2. kép 1). Történetük tehát csak a dél-bihari régió középkori falvainak keletkezése, vándorlása (átköltözése) szempontjából kapcsolja össze őket. A sarkadkeresztúri határban feltárt templom falujának más helyre való áttelepülésére azonban határozott bizonyítékunk nincsen. Nem ismerjük az esetleges átköltözés okait sem, sőt egyelőre — egyetlen terepjárásunk alkalmával — a késő középkori faluhelyen (Sarkad 154. sz. lelőhely) templomra utaló nyomokat sem találtunk. A Sarkadkeresztúr 5. sz. lelőhelyen — amint láttuk — a felszínen és az ásatás során előkerült Árpád-kori edénytöredékek között egészen szokványos (bár változatos), barna színű bográcsperem-töredékek, barna és sötétszürke színű, kihajló, lekerekített vagy ferdén levágott szélű fazékperemek, kaviccsal vagy homokkal soványított fenéktöredék, valamint jelentős mennyiségű, díszítetlen fazék- és bográcsoldal-töredék található. Az oldaltöredékek egy részét bekarcolt vízszintes vonalak vagy függőlegesen bevagdosott vonalkák díszítik (9-13. kép). 19 Az anyag összetétele az Árpád-kori kerámiaanyag jelenlegi keltezési nehézségei miatt nem teszi lehetővé az Árpád-kor négy évszázadán (10-13. század) belüli pontosabb keltezést. Ugyanez érvényes a vasszegekre és az előkerült kövekre és téglákra is 18 MRT1V14, Sarkad 178. sz. lelőhely. 19 MMM topográfiai gyűjteménye, (Sarkadkeresztúr = ) Sk 5. sz. lelőhely; MMM ltsz.: 95.22.10; 95.22.27-29; 95.22.31-32; 95.22.35; 95.22.37-38; 95.22.47.
