A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

BENDE Lívia – LŐRINCZY Gábor: A szegvár-oromdűlői 10-11. századi temető

europid, közel 15%-a mongolid/mongoloid jellegzetességeket mutat. Míg az europidok a temető teljes területén,

44 addig a mongolidok nagy része a temetőmagtól északra került elő (37. kép). A mongolidok közül a szajáni típus három esetben fordult elő, mindhárom a temető szélén, a 416. sír az északi, a 162. sír a északkeleti, a 831. sír pedig a temető délnyugati peremén. Az értékelésünkbe bevonható antropológiai sajátosságok közül legnagyobb számban a jelképes trepanáció fordult elő. A 221 felnőtt közül 6 férfi és 9 nő esetében figyelték meg. Ez a felnőttek 6,7%-át, a morfológiailag vizsgálhatók 14,8%-át jelenti. A jelképesen trepanáltak sírjai szinte körbeveszik a korai temetőmagot, minimális átfedéssel (38. kép). A jelképesen trépanait egyének sírjainak temetőn belüli helyzete alapján valószínűsíthető, hogy az Oromdűlőben temetkező közösség egyes, felnőtt tagjainak fején I. András és Salamon király idejében végezték a műtétet. A fentiekben ismertetett antropológiai és régészeti sajátosságokban — így a mongolidok és a mongoloidok jelenléte, a jelképes trepanáció és a padmalyos sírforma előfordulása — nem csak az a közös, hogy a temető központi, nagyjából a rablott sírokkal jellemezhető területén nem fordultak elő, de egymást részben fedve, részben kiegészítve a temető ugyanazon, szélső részein kerültek elő. Két padmalyos sírban nyugodott mongoloid férfi, illetve nő, a 467. sírban fekvő mongoloid jellegekkel bíró nő koponyáját jelképesen trepanáltak. Az elmondottakat jól kiegészíti az a megfigyelés, hogy a 10. századra keltezhető közösség tagjainak számított átlagos testmagassága 1 cm-rel meghaladja a 11. században ide temetkező közösség tagjainak átlagos testmagasságát. A fentiek alapján úgy véljük, hogy valamikor a 10-11. század fordulója tájától

45 a területre újonnan betelepült családok

46 elhunyt tagjaikat a már korábban megnyitott temető területére temették, s vagy az új jövevények, vagy az időlegesen elhagyott temetőt felkereső idegenek rabolták ki a sírokat.

47 A TEMETŐ SZERKEZETE A 10. századra keltezhető temetőrészlet egyharmadát homokbányászással megsemmisítették, a feltárásra került temetkezések felét, harmadát korabeli rablással bolygatták meg, ezért annak szerkezetére, betelepítésének pontos idejére és irányára nézve nem rendelkezünk kellő mennyiségű és minőségű adattal. A nagyrészt melléklet- és leletnélküli temetkezések ebben a temetőrészben csak elvétve rendeződtek sorokba (ha ugyan sírsornak tekinthetünk 3-4, egyvonalban fekvő sírt). A férfiak, nők, gyermekek nyughelyei nem különültek el egymástól. A 11. századra keltezhető temetkezések kis számban (7-9 sír) előfordultak a 10. századi temetőrészben is — ez valószínűleg a lakosság, vagy annak egy részének helyben maradását jelzi —, de döntő többségük a temetőmagot keretező temetőrészből származik. A 10-11. század fordulója táján az új közösség/ek/ a temetőt északról, északkeletről és délke44 A morfológiailag vizsgálható temetkezések nagyjából egyenletesen helyezkedtek el temető teljes terilletén. Csupán a korai temetőrészben — a rablásokmiau—, és a temető délnyugati szélén jeltárt sírokból származó embertani anyagvolt kevésbé alkalmas a vizsgálatra. 45 A közösség életében és így a temetőben történt változás időbeli meghatározására jobb híján használjuk a „századforduló tájéin " kifejezést. Valójában — a szegényes, ma még szűkebb keltezésre alkalmatlan leletanyag alapján — a. változás bármikor bekövetkezhetett a 10. század utolsó harmada és a 11. század első harmada között. Amennyiben egyidejű rablást tételezünk fel, akkor a 467. sírból — annak kirablása ellenére — előkerült S végű ezüstkarikák alapján inkább a századforduló vagy az azt követő évtized jöhet számításba. 46 Annak ellenére számolnunk kell líj betelepülőkkel, hogy ezt a metrikus és nonmetrikus embertani feldolgozás nem ttidta megbízhatóan igazolni. Itt kell megemlítenünk hogy az antropológiai vizsgálatokhoz szükséges, az egyes temetkezések idejére vonatkozó besorolásokat úgy adtuk meg, hogy azokat a temetkezéseket, amelyek a kirabolt sírok által lefedett területen kerültek elő és nem tartalmaztak all. századra keltezhető leleteket, a 10. századra, a temetőmagon kívül és 11. századi mellékletekkel előkerídt sírokat a későbbi évszázadra, határoztuk meg. 47 A sírok kirablásával kapcsolatban elgondolkodtató az a tény, hogy bolygatásuk után — döntő többségükben — nem maradt melléklet. Elképzelhető, hogy — bár a korabeli bolygatás/rablás célja a haszonszerzés lehetett, — a rablók nem. találtak semmit, mivel szinte ékszer, illetve maradandó anyagú melléklet, nélkül temették el az elhunytakat.