A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

BENDE Lívia – LŐRINCZY Gábor: A szegvár-oromdűlői 10-11. századi temető

Koporsóvasak Általában a korszak temetkezéseiben ritkán kerül elő koporsóvasalás vagy annak tartható tárgy. A szegvári temetőben kilenc temetkezésből ismerjük, melyek mindegyike felnőtt — férfi és nő — sírja volt. Két sírban (620, 689. sír) az egyszerű ácskapocs alakú koporsóvas a koponya mögött került elő, hasonlóan a Tímár-Béke Tsz I. temető 2. sírjában előkerült koporsóvas (KOVÁCS 1988,125) helyzetéhez. Bár kevés az itt ismertetett példa, mégis ez a három eset is arra figyelmeztet, hogy egyes koporsókat egy-egy ácskapocsszerű vassal a koponya mögött kapcsolhattak össze. Egyéb Három sírban — egy gyermek és két nő temetkezése (209, 378. és 462. sír) — ismeretlen rendeltetésű tárgy/eszköz vaslemez borítása vagy annak töredéke került elő. A TEMETŐ BETELEPÍTÉSE ES HASZNALA TI IDEJE A temető megnyitásának pontos idejére vonatkozóan csak feltételezéseink lehetnek, mivel arra — az előkerült leletanyag alapján, illetve annak hiányában — csak következtetni tudunk. Minden valószínűség szerint az első sírokat még a 10. század második harmadában, legkésőbben a század közepén megásták. Erre az alábbi megfigyelések, illetve jelenségek utalnak. A temető 372 temetkezése közül 28 sír volt kirabolva (64, 317, 385, 388, 399, 400, 414-415, 420, 424-425, 427, 431, 436, 467, 476, 511-512, 518, 568, 583, 605, 640, 776, 796, 808, 810, 824. sír) és 6 sírról feltételezhető ugyanez (378, 389, 395, 452, 472, 603. sír). Ha a rablással összefüggésben értelmezzük a három, a feltárás során üresnek bizonyult sírgödröt (403, 634-635. sír), akkor öszszességében a temetkezések mintegy 7-10%-át bolygatták meg rablási céllal. E sírok döntő többségükben a temető közepén kerültek elő (33. kép). Ezért feltételezhető, hogy a kirabolt temetkezések által jelölt terület lehetett a temető korábbi, 10. századi része. Ebben a temetőrészben minden 2-3. sírt megbolygatlak, illetve kiraboltak. A rablás közel egyforma arányban érintette a férfiak, a nők és a gyermekek sírjait.

40 A temetkezések korabeli kirablását megfigyelték több, az oromdűlői temető közelében fekvő, hasonló korú, az elmúlt évtizedekben feltárt temetőnél, így Szegvár-Szőlőkalján (LŐRINCZY 1985. 158), Szentes-Borbásföldön (RÉVÉSZ 1996a, 303), Hódmezővásárhely-Nagyszigeten (RÉVÉSZ 1996b, 309). A sírok kirablása a teljes 10. századi magyar szállásterület temetőinek jellemzője (TETTAMANTI 1975,103), bár területenként eltérő arányát vagy mértékét ma még nem ismerjük kellőképpen. Dokumentálták az újabban közölt temetőknél is, pl. Szolnok-Lenin Tsz (Ugar) (MADARAS 1996,66-70) esetében. A fentiek alapján levonhatjuk azt a következtetést, hogy a korabeli sírrablások valószínűsítik olyan sírjelek egykori meglétét, amelyekről következtetni lehetett az elhunyt nemére, társadalmi helyzetére, és így közvetve a vele eltemetett tárgyakra is (KOVÁCS 1982; RÉVÉSZ 1996a, 303), ugyanakkor figyelemre méltó, hogy nem a temetők teljes területén, hanem azoknak csak egy részén történtek a rablások. A hasonló megfigyelések a jövőben minden bizonnyal más megvilágításba helyezik a köznépi temetők ún. leletszegénységét. A rablott sírok által behatárolt területen került elő a temető egyetlen, lovassírként értelmezhető — ugyancsak kirabolt — férfitemetkezése (414. sír). Csak ebben a temetőrészben volt szuperpozíciós temetkezés, a 613. sírt ráásták a 618. és a 632. temetkezésre. A csiholóval, kovával és késsel elhantoltak temetkezései részben kiraboltak (414, 425, 824. sír) voltak, másrészt pedig három oldalról körbevették a kirabolt sírok által jelölt területet, nagyobb számban északnyugat felől, kisebb számban délnyugat és északkelet felől (két-két sír), de teljesen hiányoztak a temető délkeleti sávjából (34. kép). E jelenségek együttesen e temetőrészletnek a többihez viszonyított koraiságára utalnak. különböző gazdasági-politikai helyzetével, vagy számolnunk kell mindkét tényezővel. 40 Meg kell jegyezni — a későbbi értékelések miatt —, hogy a kirabolt temetkezések közül 20 esetben az előkerült embertani anyagról semmilyen morfológiai, metrikus és patológiai jellegű adatot nem sikerídt felvenni. Ilyen szempontból csak 14 csontváz volt vizsgálható és csak kettőről lehetett megállapítani embertani — europid-nordoid —jellegét.