A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

BENDE Lívia – LŐRINCZY Gábor: A szegvár-oromdűlői 10-11. századi temető

mindenekelőtt a huzalvastagsággal van szoros öszszefüggésben. A bordázott karikák egy kivételével nők temetkezéseiben fordultak elő. Használati idejüket és földbekerülésüket jellemzi, hogy döntő többségük a temető szélső sávjában került elő. Egyedi típusok A temetőhöz délkeletről csatlakozó sírcsoport területén eltemetett 40-45 éves nő sírjából (370. sír) került elő a koponyacsontok közül egy igen vékony huzalból hajlított S végű ezüstkarika társaságában egy közepes méretű, lefelé szélesedő spirálcsüngős karika. Egy hurkos-kampós záródású ezüstkarika, a hurok mögött sokszorosan visszatekercselt dróttal volt a 458, padmalyos kialakítású sírban, mely egy érett korú nő temetkezése volt, az említett tárgy mellett egy egymásra hajló végű bronzkarika és egy öntött, illetve egy pántgyűrű voltak a halott mellékletei. Egyetlen, bronzból készüli párhuzamát ismerjük Halimbáról, a 821. sírból, egymásra hajló végű bronz pántgyűrűvel együtt került elő (TÖRÖK 1962, 143, Taf. IX). Azonban míg ez utóbbi vékony drótékszer volt, addig az Oromdűlőben előkerült darab — a 791. sír nagyméretű pödrött végű karikájához hasonlatosan — masszív ezüsthuzalból készült. Amíg a hurkos-kampós karika előképei a késő római időszakban tűntek fel, az előbbiekhez hasonló darabokat hagyományosan Nyugat felől a 9. századtól elterjedő „drótékszerek" körébe sorolták, melyek viselete megelőzte az S végű karikák divatját, s mindkét típus elterjedése egy újfajta ékszerhasználat — a szalagokra erősített karikákkal díszített fejdísz — megjelenésével függött össze (SZÖKE-VÁNDOR 1987, 58). Sajnos az ékszerek viseleti módjára vonatkozóan egyik sír esetében sem tehettünk pontosabb megfigyeléseket. Szegváron csak egy-egy példány került elő belőlük, bár más karikaékszerekkel együtt, s a velük talált S végű karika és öntött gyűrű alapján e darabokat a 11. század elejére keltezhetjük. Csörgő Egyetlen sírban, a 249.-ben — amely egy 18-20 éves nő temetkezése volt — fordult elő egy szokványos, körte alakú bronzcsörgő. A csörgő, amely elsősorban a gyermekek, illetve a nők temetkezéseinek jellegzetes melléklete, Szegváron is a megszokott helyen, melltájékon volt (KOVÁCS 1988,150). A temető keleti szélén, a legkésőbben megásott sírok egyikéből került elő, amelyet a vele együtt talált bordázott S végű ezüstkarika pár is megerősíteni látszik. Veretek A temetőben előkerült sírok közül a 426. volt az egyetlen, női sír, amelyből maradandó anyagból, fémből készült ruhadísz került elő, és mindjárt egy teljesnek mondható garnitúra (15. kép 2, 4; 16. kép; 29. kép 9). A bronzveretek pontos párhuzamai Várfalváról (NAGY 1913, 272; ROSKA 1914; FEHÉR-ÉRY-KRALOVÁNSZKY 1962, 54, Nr. 685 ) és Csongrád-Mámai-dűlő/Bokrospart lelőhelyről

27 (MÁRKINÉ POLL 1934,68-69; SZÉLL 1941,171-172; FEHÉR-ÉRY-KRALOVÁNSZKY 1962, 29, Nr. 187; BÁLINT 1991, 217, Nr. 46a) ismertek. A várfalvi 25, K-Ny-i tájolású gyermeksírban tizenegy darab „rossz ezüstből való" csüngős veret és egy füles ezüstgomb társaságában — a gyermek nyakánál — került elő a „gömbszelvény alakú ezüst pityke" (ROSKA 1914,134-136, 5. kép 21). A koponyaszilánkok között volt még két, hengeres pasztagyöngy is. Az öntött veret ráforrasztott füle letörött, ezért két lyukat ütöttek rajta. A rajz tanúsága szerint a minta a szegváriakhoz hasonlóan elmosódott, Roska Márton szerint a negyedelt kör három mezőjében hajlott csőrű madárfej, a negyedikben indadísz látszik. Mindezt hosszúkás gyöngysor, majd sima szalag keretezi (ROSKA 1914,136). A szegvári darabokkal és minden bizonnyal a várfalvi példánnyal megegyező veret került elő 1926ban Csongrád-Mámai dűlőben, ahol Csallány Gábor és Farkas Sándor — a korábban megtalált sírral együtt — 7 temetkezést tárt fel. A Ny-K-i tájolású 5, női sírban két S végű bronzkarika, bronzhuzalból sodrott, hurkos-kampós záródású torques, kilenc darab csüngős bronzveret (az egyiknek csak a felső tagja maradt meg), egy nyitott, elkeskenyedő végű bronzgyűrű, egy négyzetes keresztmetszetű és egy sodrást utánzó díszítésű, állatfejben végződő bronzkarperec, valamint nyolc üveggyöngy mellett került elő a bronzveret (MÁRKINÉ POLL 1934,17. kép; szÉLL 1941, XXXIX t. 30; BÁLINT 1991, Taf. LXiii. 4 ) a mellkason. A szájban Szent István érme (CNH 2, H 10) volt. A tárgy felülete kopott, egyik függesztőfüle letörött, először ezt helyettesítették egy lyukkal 27 KJM RégAd 49-84, 50-84.