A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)
LISKA András: Avar kori temetők és telepek Szentes határában. Régészeti lelőhelykataszter
MFMÉ - StudArch III (1997) 153-168 AVAR KORI TEMETŐK ÉS TELEPEK SZENTES HATÁRÁBAN. RÉGÉSZETI LELŐHELYKATASZTER LISKA András KUTA TÁSTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS 1 Szentes város múzeumi élete, környékének régészeti kutatottsága, a régió településeihez képest kiemelkedő volt már a századforduló idején is. A környék legjelentősebb magángyűjteményével Farkas Sándor főgyógyszerész rendelkezett, aki a vármegye területén módszeresen gyűjtötte a régi, vagy annak látszó tárgyakat. A gyűjteménye gyarapítása során előkerült „régiségeit", amelyek között nem csak régészeti jellegű emlékek voltak, gyakran a Nemzeti Múzeumba juttatta (LŐRINCZY 1988, 8-i3). Mint az Archaeologiai Értesítő vidéki levelezője, kisebb cikkekben, közleményekben számolt be kutatásainak eredményeiről, és az érdekesnek ítélt leletek előkerüléséről (FARKAS 1889; FARKAS 1892). 1891-ben került Szentesre a Körös-Tisza-Marosi Töltésépítő Hivatal telefonműszerésze, Csallány Gábor, aki már ekkoriban is lelkes magángyűjtőnek, régiségkedvelőnek számított. A húszas éveiben járó Csallányt azzal a feladattal bízták meg, hogy az újonnan épített töltések védvonalain megtervezze és megépítse a telegráfvonalakat. Munkája során szembesült a leásott póznák gödreiből előkerült értékes régészeti tárgyak megmentésének feladatával. Figyelmét kiterjesztette a bányagödrökre, út- és csatornaépítkezésekre, igyekezett tudomást szerezni a földmunkák nyomán napvilágra került leletekről (RÓZSA 1994,553; RÓZSA 1995). Kezdetben Csallány is műkedvelőként gyakorolta a régészetet. Saját gyűjteményt hozott létre, kereste a kapcsolatot a Nemzeti Múzeummal. Farkas Sándorhoz hasonlóan néhány leletet oda is ajándékozott a pesti gyűjteménynek. Farkas után övé volt a legnagyobb gyűjtemény a megyében (PASZTERNÁK 1996, 280). A Szentes határából származó avar kori leletek múzeumba kerülése a múlt század végétől kezdve Csallány Gábor nevéhez fűződik. Elsősorban az ő gyűjtései, ásatásai nyomán gazdagodott a múzeum régészeti gyűjteménye. Tevékenysége szoros összefüggésben volt azzal, hogy a század első évtizedeiben jelentősen fellendült a múzeumi élet Szentesen. Csallány 1895-től a Magyar Nemzeti Múzeum helyi megbízottjaként tevékenykedett, végezte leletmentéseit, és beszámolt az újonnan napvilágra került leletekről. 1897-ben kezdeményezte egy olyan szervezet létrehozását, amely a régészettel intézményes keretek között foglalkozna. Csallány ezen kezdeményezésének hatására még 1897-ben megalakult a Csongrádvármegyei Régészeti és Történeti Társulat (CSALLÁNY 1897, 452; BERECZ 1899, 3). A szentesi múzeum tiszteletbeli őrévé előlépett Csallány módszeresen kutatta és gyűjtötte a környéken előkerülő régészeti emlékeket, rendszeres ásatásokat folytatott. A századfordulótól kezdve egészen 1944-ig, kb. 49 lelőhelyről megközelítőleg 6000 db avar kori lelet került a szentesi múzeumba, a feltárt sírok száma meghaladta az 1600-at. Csallány Gábor az általa kiásott temetőkről temetőtérképet, a sírokról pontos leírást készített, 1 1994-ben a MFM-JATE Régészeti Tanszékének négy végzős régészhallgatója (Balogh Csilla, Gallina Zsolt, Paszternák István és e sorok írója) vállalta szakdolgozati témaként a Szentes környéki topográfiai kutatásokkal kapcsolatos gyűjtőmunka megkezdését, a már ismert lelőhelyek adatainak összegyűjtését, a terepbejárások megkezdését. Ennek a munkának eredményeképpen született meg szakdolgozatom (Szentes környékének régészeti topográfiája. Az avar kor. Egyetemi szakdolgozat. JÄTE BTK, Szeged 1995), amelynek egy fejezete ez a dolgozat.
