A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

VÖRÖS Gabriella: Temetkezési szokások és viselet egy dél-alföldi szarmata temetőben (Szeged-Tápé)

hosszú. Mivel a konnos-hamus réteg sem volt vastag, a rendszeresen, hosszú időn át megismétlődő tűzgyújtás sem valószínű. A sírok méretei, formájuk A sírok egyöntetűen lekerekített téglalap formájúak, kivéve a 7. és a 9., női sír gödrét ahol a láb felőli vége erősen összeszűkül, és lekerekített. Ezeknél a síroknál fej felől is inkább lekerekített a gödör. A méreteik azonban elég nag>' szóródást mutatnak: 2-3 méter közötti a hosszúságuk, szélességük pedig 0,6-1,6 méteres, tehát igen nagy határértékek között mozog! Mivel egyáltalán nem törvényszerű, hogy egy sír, ha hosszú, akkor feltétlenül szélesnek is kell lennie, ezért hosszú, de egyben keskeny (5., 21., 25.) sírok mellett viszonylag rövid, de széles gödrök is előfordulnak (17., 27., 30.). A sírok méretei nincsenek összefüggésben a nemekkel, hiszen kicsi és nagy egyaránt előfordul mindkét nemnél. Sajnos a sírok gazdagsága vagy szegénysége nem lehet vizsgálódási szempont, hiszen a felnőttek temetkezéseinél a feltár sírok több mint 90%-a rabolt. Elméletileg felmerülhet még, hog}' a koporsó használata összefüggésben van a sír méretével. A 32., női temetkezés azonban, amelyben rönkfakoporsó maradványait sikerült megfigyelni, éppen az átlagos méretűek közé tartozott. A leghosszabbak esetében ezzel szemben nem találtuk koporsó nyomát. A 31., koporsós gyereksírban azonban a 130 cm-es csontváznak közel 2 m hosszú sírgödröt ástak, ugyanakkorát, mint a felnőtt nőt rejtő 14. sír esetében. Itt valószínűsíthető, hogy a csontváznál hosszabb koporsó miatt ásták jóval nagyobbra a sírt. Mivel azonban a koporsós sírok száma összesen kettő, semmilyen általánosító következtetést vagy összefüggést nem indokolt föltételezni a két jelenség között. Összegzésül tehát kijelenthetjük, hogy bár a sírok formája nagyjából egyforma, méretük változékonysága miatt nem mutat a temető ebből a szempontból egységes képet. A sírrablás A temetkezések többsége bolygatott, rablott, illetve rablással bolygatott. A rablás mértékét jól szemléltetik a bontás utáni rajzok, a módszert pedig valamilyen mértékig a gondos nyesés utáni felvételek, rajzok árulják el (42. kép). A bontás során rablottnak bizonyuló síroknál nyeséskor ugyanis még nem mindig volt egyértelmű, hogy a sírt kirabolták, vagy sem. Voltak azonban olyan esetek, amikor a sír betöltésétől határozottan vagy bizonytalanul elváló foltok előre, a nyeséskor árulkodtak arról, hogy már előttünk megbolygatták a temetkezéseket. A 30 sír közül mindössze 5 sír volt érintetlen (17%). A 25, különböző mértékben háborított temetkezés közül 10 esetben rajzon is rögzíteni tudtuk bontás előtt a rablás tényét, mert jól látszott a nyoma (1-2., 5., 11., 16., 21-23., 27., 30. sír). A rablás nyolc esetben a sírfolton belül volt észlelhető, míg két esetben kívülről árokkal közelítették meg, „keresték meg" a sír szélét. Az 1., női simái a keskeny árok rézsűsen érte el a sír szélét, majd oválissá szélesedve hatolt a mélybe, egyetlen részét sem hagyva érintetlenül a belsejének (4. kép 12). A 23., férfisír esetében akis „kutatóárok" merőlegesen indult a sír tengelyére, és a koponyára ráásva állapodott meg (29. kép 1-2). A rablás másik módja — és ez a gyakoribb —, amikor a rablók a sír vonalán belül hatoltak a mélybe. Érdekes megfigyelést tettünk a rablógödrök fonnáját és irányát illetően, ugyanis tapasztalataink összegzése eredményeképpen kiderült, hogy nemek szerint más és más. Míg a férfiak esetében a 9 sír közül egyetlen egy olyan volt, amely a csontváz egészét megbolygatta, a többi nyolc férfinál csak a váz felső része, a koponya, a mellkas csontjai mozdultak el. Ugyanakkor többször megfigyelhető volt, hogy a nyesés szintjén a rablógödör a bolygatott felületnél jóval terebélyesebben jelentkezett, mint pl. az 5., 16. síroknál, vagy megtartotta a nyesés szintjén észlelt méretét, a 2., 23. sírnál. Az előző esetben nyilvánvaló, hogy a megkezdett rablógödör a csontváz szintjéig kisebbnagyobb mértékben összeszűkült, és egy kivétellel (22. sír!) mindig csupán a fej^nellkas részét célozta meg és bolygatta fel. A nők sírjaiban ehhez képest éppen az ellenkezőjét tapasztaltuk. A felszínen jelentkező rablógödrök jóval nagyobbak, már a nyesés szintjén is, mint a férfisíroknál (pl. 27., 30. sír). Bontás közben derült ki, hogy ezekben az esetekben a teljes sír bolygatott volt. Tehát itt az egyébként is nagyobb méretű rablógödrök — ellentétben a férfisiroknál megfigyeltekkel — nemhogy szűkültek volna, inkább kiszélesedtek, kiöblösödtek. Feltűnő, hogy nyolc női sírnál a felszínen nem tudüik észlelni a rablógödör foltját, ugyanakkor a teljes váz minden része bolygatott volt. Arra gondolunk, hogy ezekben az esetekben a rablógödör azért nem különült el a sír betöltésétől, mert a sír teljes felületét magába foglalta, tehát a sír teljes felületére, pontosan ráástak. A 21. sírnál figyeltük meg, hogy itt két rablóaknát ástak, az egyi-