A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)
HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Történeti és régészeti adatok egy közép-alföldi falu feudális kori történetéhez
XXXIV. 1.14). Példányainkon három szeglyuk található, de a letörött végen is volt egy. A lábbeli orrának és sarkának vasalása főleg a török kor későbbi periódusára jellemző, de már korábban is előfordul néhány típus (HOLL-PARÁDI 1982,90). A késő középkori feltárások leletközléseibcn általában a miénktől eltérő formákkal találkozunk (KALMÁR 1959, XLX. t; FEHÉR 1957, XXI. t. 9, 11; MELIS 1974,10-12. kép; MIKLÓS 1991, 52. t. 10, 12-15,19). Sarkantyú (80. kép 22; 81. kép 9-10). Mindkét tárgy töredékes, hiányos, az utóbbi elgörbült. Kengyelük és nyakuk is téglalap keresztmetszetű. A kengyel mindkettőnél erősen ívelt, a 80. kép 22. darabé lefelé tompaszögben megtörik. Az utóbbinak a nyaka rövid, mindössze 3,6 cm. Taraja hiányzik. A nyak két ágának végén a taraj felerősítéséhez lyuk található. A 81. kép 9-10. fotón közölt sarkantyúnak hosszabb a nyaka (4,5 cm). Az ívelt kengyel egyik szárán nagy szíj lyuk látható, mely derékszögben csatlakozik a kengyelhez. A nyak két ágának vége bütyokszerűen kidomborodik; itt két furat található, melyekbe a tarajt illesztették. A furatok belső oldalán kopásnyomok is láthatók. A 80. kép 22. fotóján látható sarkantyú kengyele valószínűleg ugyanúgy végződött, mint az utóbb ismertetett példányé. Legközelebbi analógiájukat Sarvalyról ismerjük, csillag alakú tarajjal, így tehát a gyójai példányoknál is ilyet feltételezhetünk. Holl I. megállapítása szerint a fegyvertörténeti szakirodalmunkban ez a típus fonnája szennt 14. századi, azonban feltételezhető, hogy ez az egyszerű típus, főként a könnyűlovasságnál, sokáig használatban volt és a falusi lakosok fegyverzetéhez tartozott a 15. században (HOLL-PARÁDI 1982,82-83, Abb. 34,1-2; Abb. 141,8). Úgy véljük, ez a helyzet állhatott fenn Gyóján is, de e sarkantyúkat talán még a 16. században is használták. Ásatásunkon más, a fegyveresek felszereléséhez tartozó tárgy, vagy maga fegyver nem került elő. Csatok (73. kép 15-16; 77. kép 7, 14; 78. kép 5, 26, 28; 79. kép 12). A 77. kép 14. és a 79. kép 12. bronzból, a többi vasból készült. Sok esetben nehéz eldönteni, hogy az egyszerű csatok lószerszámhoz (szíjhoz, nyereghez) tartoztak-e, vagy a viselethez (LIOLL-PARÁDI 1982,59). Ellentétben a sarvalyi késő középkori leletanyaggal, ásatásunkon nem ritkák a téglalap alakú vascsatok (73. kép 15-16; 77. kép 7), viszont az ott jellemző D alakú csattípusból, mely az egész késő középkoron át divatban volt (HOLL-PARÁDI 1982, 86, Abb. 36, 3-5; HOLL 1992, 65), a Jováki-parton csak egy került elő (78. kép 28). Az egyszerű vascsatok ritkábban előforduló típusa a férfiak övéhez tartozó lant alakú csat (HOLLPARÁDI 1982,86-87, Abb. 36,6-7) leletanyagunkban szintén megtalálható (78. kép 26). Holl I. feltételezése szennt a széles övvel együtt a 15. században bukkant fel és — a nagyméretű D alakú csatokkal együtt — mintegy 100 éven át divatban maradt (HOLL-PARÁDI 1982,87). A finom kivitelű csatok bronzból készültek; rendelkezünk egy ilyen darabbal is (79. kép 12): téglalap alakú, négy sarkánál a hosszanti oldallal párhuzamos bemélyített vonal díszíti. Legközelebbi analógiája a kőszegi várban került elő: ehhez a 15. század 1. felében használt csathoz egy, az övet díszítő, téglalap alakú, vésett növényi indával ellátott lap alakú veret is tartozott (HOLL 1992,65, 53. kép 17 = 168. kép balra). Egy egészen kisméretű bronzlclctet csak feltételesen határozhatunk meg csatnak (77. kép 14). Vékony bronzlcmez meghajlírásával készült, a pecek egy pici, az ívelt bronzlcmez két szárát összekötő bronzrudacskán forog. A többi csatnál feltűnő, hogy mindegyiknek hiányzik a pecke. Bronz hordócsap (81. kép 13-14 = 51. kép 6). A hozzátartozó csövet, melybe az elforgatható csap illeszkedett, nem találtuk meg. Fogantyúja kétkaréjos, törött. Részletesebben Holl I. foglalkozott a kisebb hordókon, asztali folyadéktartó edényeken előforduló bronzból, sárgarézből öntött csapokkal. A 15-17. században Svájctól Hollandiáig létező fonna főleg feudális várak, néhol kolostorok leletanyagában jelenik meg. Kőszegen került elő egy, a Jováki-parton talált példányhoz hasonló, kétkaréjos fogantyúval ellátott hordócsap a kifolyócsővel együtt, ép állapotban (HOLL 1992, 63, 79. kép 3 = 173. kép 1). Ennek analógiáját Holl I. a tatai királyi várból említi és a kőszegivel együtt a 15. századra keltezi. Ezen kívül még egy, bár kisebb magyarországi párhuzamát ismerteti, mely a kcsztölci pálos kolostorban került elő (HOLL 1992,63,89,139. j.). A felsoroltakon kívül ismerünk még eg} 7 , szinten várásatáson előkerült hordócsapot: Miklósfa-Romlottvár feltárása folyamán a nagy pince leletei közé tartozik és a 15. század utolsó negyedére - 16. század első negyedérc datálható (VÁNDOR 1991,13 87 jobbra fent). 196 így tehát a Gyója falu ásatása során talált példány előkerülési helyét illetően eddig egyedül áll.
