A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Történeti és régészeti adatok egy közép-alföldi falu feudális kori történetéhez

kép 7-8), a Kecskemét környéki, 16. században elpusztult falvakból (SZABÓ 1938, 591. kép), Nyársapátról (BENKŐ 1980,60. t. 1-3), Vácról a 38. (= 44.) gödör 15. század 2. feléből - 16. század elejéről (MIKLÓS 1991, 27,52. t. 3), valamint az 59. gödör késő középkori anyagából (MIKLÓS 1991, 32,52. t. 4) és Túrkcve-Móncról a 15-16. századból (MÉRI 1954, XXX. t. 6,8-9). Kocsivasalás III (73. kép 7; 74. kép 4; 79. kép 4, 19-21; 80. kép 10). A háromszög alakú, lekerekített sarkú, ívelt vasalásokat soroltuk ide, melyek szintén egyfajta kocsivasalásként értelmezhetők. Felső csúcsuk közelében egy, a háromszög alapja fölött két lyukkal átfúrt példányok. Inpalkók (73. kép 1-2, 9-10; 76. kép 9-10; 77. kép 3, 12; 79. kép 11; 80. kép 5-6, 24). A bemutatott lópatkók között nincs két egyforma darab, de ez egyáltalán nem meglepő, hiszen ,,többirányú rendeltetése szála patkók sokféleségének magyarázatául". Formagazdagságuk alapján ezeket nem is lehet tipológiai sorba állítani és ennek alapján keltezni (MÜLLER 1982, 535, 539). Hasonló véleményt fogalmazott meg a kérdéssel kapcsolatban Holl I. is (HOLL-PARÁDI 1982,58). Lópatkóink között vannak szcgárokkal rendelkező, négyszögletes, vagy kerek lyukkal áttört darabok. A szegárok alkalmazása a 14. század 2. felében és a 15. század elején terjedt el, de — mmt Müller R. kimutatta — ennek hiánya még nem utal a patkók korábbi készítésére (MÜLLER 1982, 540). Ennek megfelelően a szegárkos és anélküli darabjaink között nem teszünk kronológiai különbséget. Müller R. kutatásaiból a 1417. századi lópatkók széles skáláját ismerjük.

192 Sarlótöredékek (74. kép 1; 75. kép 18; 79. kép 16). Az első és a harmadik helyen említett töredékek sarlópcngéből származnak. Erősen korrodált állapotuk miatt nem állapítható meg, hogy fogazott vagy sima élü sarlók voltak-e. A 75. kép 18. darab nyújt a keltezéshez biztos fogódzópontot: sarlónknak egészen rövid nyaka van, mely egy törés után folytatódik a pengében, ami a nyéltüske irányával szinte párhuzamosan fut. Mindez megfelel a Müller R. által leírt késő középkori sarlók jellemzőinek (MÜLLER 1982, 482), így a mi példányunk is erre az időszakra keltezhető. Pengéje nagy valószínűséggel fogazott volt, mert bár a két említett sarlótípus kezdettől fogva párhuzamosan élt, a késő középkorra többnyire a fogazott változat jellemző. Magyarországon c típusból a legkorábbiak Visegrádon kerültek elő a 14. századból. Hosszú életüket a néprajzi anyagban való előfordulásuk bizonyítja (MÜLLER 1982, 482). Legutóbb Muhi középkon leletanyagából (MICHNAI 1982,134. Abb. 7), illetve Sarvalyról került közlésre több hasonló töredék (HOLLPARÁDI 1982, Abb. 126,1-2; Abb. 13,1-8). Hosszúkasza (79. kép 17). Tulajdonképpen a kasza penge- és nyakrésze maradt épen. A pengén kettős ormot találunk. A késő középkori és török kori hosszúkaszák jellemzőit szintén Müller R. határozta meg: a nyéllemez rövid, széles, vaskos, bütyökszerü makkban végződik. A penge rövid nyakon keresztül csatlakozik hozzá. A nyél lemez és a penge egy síkban található. A penge kettős ormóval merevített, vége ferdén levágva csúcsban végződik (MÜLLER 1982,498). Töredékünk ugyan kicsi, de részleteiben is megfelel a leírtaknak, tehát analógiáit a 14-17. századi leletek között találjuk meg. Acsszekerce (76. kép 11-12). Hasonló példány került elő a csongrád-bokrosi szórvány vaseszközlelctbcn (SIMON 1984, 79, III. t. 1; 6-7. ábra). Mostani leletünk jelentőségét az adja, hogy a II. ház DK-i zárófalának alapozási árkából, tehát zárt leletösszefüggésből származik. Ele ívelt és a penge egyik oldalon való clvékonyításával alakították ki. Hosszú köpüje töredezett, hiányos. A hosszú köpüvel és lefelé szélesedő lappal rendelkező példányok Közép-Európában a 15-16. században meglehetősen elterjedt típust képviselnek (HOLL-PARÁDI 1982,60). Analóg példányokat találunk a 16. században elpusztult Kecskemét környéki falvak anyagában (SZABÓ 1938, 125, 602. kép), TúrkeveMóric 15-16. századi leletei között (MÉRI 1954, XXVffl. t. 9), valamint Nyársapát (BÁLINT 1962, XXXffl. t. 13,16, 17; BENKÖ 1980, 56. t. 4) és Muhi (ÉRI - BÁLINT 1959, XXXIII. t. 9) lelctanyagában, továbbá Sarvaly 15. század végi - 16. század 1. feléből származó leletei között (HOLL-PARÁDI 1982,Abb. 16,2-3, Abb. 125,4).

193 192 MÜLLER 1982, 165-170. kép; 256-257. kép; 530. kép; 574, 576-582. kép; 817-820. kép; 822-828. kép; 914. kép; 1033. kép; 1061-1062. kép; 1143-1146. kép; 1151-1152. kép; 1180, 1182-1184. kép; 1191. kép; 1209-1212. kép; 1406. kép; 1509. kép; 1560. kép; 1580. kép; 2021. kép. 193 Az idézett sarvalyi darabon ugyanolyan rozetta alakú mesterjegy látható, mint a fentiekben szintén hivatkozott bokrosi szórvány