A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Történeti és régészeti adatok egy közép-alföldi falu feudális kori történetéhez

Nyársapáton a 15. század végére - 16. század 1. felére datált 15. ház publikált leletei között látunk egy lyukakkal áttört végű korsókiöntőt és egy másikat a letörött vízszintes összekötötagra utaló törésfelülettcl (BENKÖ 1980, 31. t 17-18), melyek szintén sötétszürke, fényezett korsókra utalnak. A 16. században elpusztult Kecskemét környéki falvakból szintén ismerünk ilyen töredékeket (SZABÓ 1938, 106, 486^188. kép). Az 5 lb kép 2-3. rajzon látható nyaktöredékek éles bordázásúak. A sötétszürke korsókhoz tartozó lapos, széles, többnyire hosszanti csíkokban polírozott szalagfülekct az 5 lb kép 5, 7. rajzon látható darabok képviselik. Visszatérve a kerámialcletck funkció szerinti csoportosításához, a nem edényként használt típusokkal folytatjuk elemzésünket. Kályhaszemek. Számos bögre vagy kupa alakú kályhaszem került clö feltárásunk folyamán. Színük barna vagy téglavörös. Vannak bclsőgalléros (2. kép 10, 12; 3. kép 4; 4. kép 1-3; 41. kép 8; 72. kép 50), egyenesre levágott szájú, erősen öblösödő (4. kép 4; 72. kép 51), hornyolt peremű (14. kép 2; 17. kép 6 = 72. kép 52) és belső oldalán levágott peremű variánsok (33. kép 2; 34. kép 2, 8; 36. kép 7; 72. kép 53). Az utóbbi töredékek oldalát a peremtől kezdődően sűrűn behúzott, vízszintes vonalak díszítik. Aljuk kiképzése változatos: az edénytest fokozatosan (36. kép 7) vagy hirtelen szűkül (4. kép 4) az alj irányában. Sok esetben kormosak, égettek. A késő középkori ásatásokból régóta ismert kályhaszemek kutatástörténetét az ozorai várkastélyban előkerült példányokkal kapcsolatban összefoglalták a szerzők (FELD-GERELYES 1985,174,178). Leletanyagunk is megerősíti azt a megállapításukat, hogy mindenütt a bögre alakú kályhaszemek voltak túlsúlyban, hiszen ásatásunkon más típusú kályhaszem nem is került elő. Kályhacsempe. 15. szelvényünk DK-i sarkában került elő ásatásunkon az egyetlen kályhacsempe-töredék. Homokkal erősen soványított, érdes felületű, szürke színű, redukált égetésű, mázatlan oromcsempe töredéke, mely a rajta mutatkozó kormos nyomok tanúsága szerint másodlagosan is égett. Fa présclőmintán készült; ép oldalai közül az egyik egyenesen levágott, a másik ívelt. Kidolgozott kerete nincs. A közös ágból induló két hajtás hármas levelekben végződik és az ág végén bimbó látható. A hajtás tövéből kiinduló domború keret veszi körül a hármas leveleket (30. kép 6, 51. kép 3). A csempe teljes felületén ez a mintaegység ismétlődhetett.

185 Kályhacsempénk mintájának legközelebbi analógiáját a Nagymágocsról ismert zárt előlapú, homokszínű kályhacsempék képviselik, bár ezeknek hármas levelei mellett nyolcszirmú rozetták is elhelyezkednek (SZATMÁRI 1985, 55-56, I-II. tábla). Mivel töredékünk az oromcsempe egyik sarka, a minta elrendezése és a nagymágocsival mutatkozó nagyfokú hasonlósága alapján elképzelhetőnek tartjuk, hogy a fent leírt motívumhoz ezen is tartozhatott rozettadísz. Szatmári I. a 16. században a vidéki mesterek által készített népies stílusú kályhacsempék körébe sorolta a nagymágocsi darabokat, melyek díszítéséhez a felvidéki, 15. század utolsó negyedében készült fafaragásokon találta meg a párhuzamokat. Ezek a motívumok csak valamivel később juthattak cl a DélAlföldre és a kályhacsempék formázásálioz még később, a 16. század elején használhattak fel egy-egy faragványt. A virágos indamotívum szintén a 16. századi készítés mellett szól (SZAIMÁRI1985,59-60). Nagymágocs lelőhelyünktől légvonalban nem több, mint 40 km távolságra fekszik. A két lelőhelyen előkerült kályhacsempék hasonlósága alapján feltételezhetjük, hogy azok kb. egyidőben, és talán egy műhelyben készülhettek. Legutóbb Parádi N. tanulmányában találkoztunk a gyójaihoz hasonló kivitelű és mintázatú kályhacsempével — igaz, félcsempével (PARÁDI 1990,2. ábra 6). Ez a csempe, nyolc társával együtt, ismeretlen lclőhelyű és ajándékozás útján került a Nemzeti Múzeumba. Parádi N. munkájában bizonyítja, hogy c kályhacsempék analógiáik alapján egy kályhához tartoztak és a köztük található Mátyás címeres darab alapján készítésük ideje a 15. század utolsó hanuada lehetett (PARÁDI 1990,161 ).

186 185 Töredékünk nagysága 7,7x5,7 cm. A hátlap a csempe sarkában egyenetlen, itt vastagsága 1,2 cm, egyébként a csempe szélénél 0,8 cm, közepe felé a törésnél 0,6 cm. 186 Ugyanitt javasolja a szerző a hasonló csempékből álló kályhákra a, .Mátyás címeres kályha köre ' ' elnevezés bevezetését (PARÁDI