A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Történeti és régészeti adatok egy közép-alföldi falu feudális kori történetéhez

elemzésénél a sárgásfehér színű bögrék, korsók egyik díszítésmódjaként írja le a szerző a fogaskerék-díszítést (MIKLÓS 1991, 37, 24. t. 8-10; 25. t. 14; 50. t. 1,4-6), talán általánosíthatjuk is e díszítésmód meglétét a késő középkorban. Egy oldaltöredékcn a fogaskerékdísz sűrűn bekarcolt vonalakkal kombinálva jelenik meg (46. kép 12). Szintén kombinált díszítésnek számít, amikor a cakkos peremre is rávitték ugyanazt a mázat, ami az edény belsejét borította (23. kép 2 = 58. kép 2; 42. kép 5; 64. kép 1). Pecséthenger-díszítést szintén egy darabon találtunk (45. kép 8). Három oldal töredéken figyeltünk meg hullámvonal-díszítést (34. kép 13, 15; 45. kép 11), amely a 15. század 2. feléből - 16. század 1. feléből származó sarvalyi kerámialelctcken is jelentkezik (IIOLL-PARÁDI 1982, Abb. 50,2,4-7). Vácott a 15. század végén - 16. század 1. felében betöltődött 1. gödör anyagában egy korsó vállát két vízszintes bekareolás között behúzott hullámvonal és piros festés díszíti (MIKLÓS 1991,16,24.1.13). Nyársapáton a 15. ház 15. század végére - 16. század 1. felérc keltezett leletei között bukkan fel egy hornyolt falú oldaltöredéken a hullámvonal-díszítés (BENKÖ 1980, 29. t. 9). Az egyik Jováki-parti oldaltöredéken (34. kép 13) szintén nem egymagában, hanem sűrű, vízszmtes vonalakra karcoltan jelentkezik a hullám vonal-díszítés. Körömbenyomással díszített oldaltöredékek is előfordulnak (5. kép 5, 66. kép 1). Utóbbi leletünk festett — barna és vörös — is; ehhez a legjobb analógiát a váci 32. gödör festett — belül mázas — korsótöredékén találjuk (MIKLÓS 1991,26, 38. t. 8), melyet az ásató a 16. század 2. felére keltez. Festett fazekak, a/ A legjellegzetesebb motívumnak a fekete, szürke, szürkésbarna, világosbarna, sőt tojáshéj színű (sárgásfehér) fazekak vállára, leginkább hasára festett vörös, illetve barna sziromminta tekinthető (7. kép 5; 10. kép 2. = 57. kép 1; 28. kép 11; 30. kép 4; 35. kép 5; 40. kép 12—13; 50. kép 1 = 13. kép 11; 55. kép 2 = 9. kép 8; 56. t; 58. kép 4; 63. kép 1 ; 64. kép 2; 65. kép 1; 71. kép 5). Ezeknek a 8/a-b típushoz sorolt fazekaknak — a peremképzést leszámítva — másféle díszítésük nincs és belül sohasem mázasak. Ezt az edénytípust az analógiák alapján a 15. század végétől a 17. századig datáltuk. b/ A 11. csoportba sorolt 63. kép 2. és 70. kép 1., valamint a 13. csoportba sorolt 70. kép 2. rajzon látható fehér, illetve tojáshéj színű fazekak — belül egyikük sem mázas — vízszintes, vörösesbarna sávokban, illetve csíkokban festettek. Az utóbbi kettőnek a peremét is festés borítja. E töredékeket formai megfelelőik szerint a 15-16., illetve a 14-16. századba soroltuk, a festés típusa miatt azonban a 14. századot figyelmen kívül hagyhatjuk. c/ Ásatásunkon a legdíszesebb fazék (59. kép) a 13. szelvényben került elő -42 cm-en és nem számíthatjuk biztosan a II. ház leletei közé. Tojáshéj színű, nagyságához képest vékonyfalú edény. A hasvonalon letört fül csonkja mutatkozik. Az edény belül sárgásbarna mázas, amely a perem külső szélére is kiterjed. Az edény testét a nyaktól a hasvonalig vörösesbarna vízszintes festett sávok borítják. A hasvonal fölötti sávban pettyekben megszűnik a festés. Alatta két vízszintes sötétbarna csík következik, majd egy világosabb barna U-motívumokból álló sáv. A mintát a sáv közepén haladó barna vízszintes vonal kettévágja. Ez alatt két vastagabb szélesebb vörösesbarna sáv következik, majd ismét két sávban elmosódottan látható különböző nagyságú U alakú mintasor. Legjobb párhuzamának a nyársapáti 16. ház 16-17. századi leletei között publikált töredék (BENKŐ 1980,36. t. 3), a Vácott az 1. épület 16. századra datált sárgásfehérre égett korsója (MIKLÓS 1991, 38,19. t. 9) és a Hódmezővásárhely-Bocskai utcai, 17-18. századra datált leletanyagának egyik fazeka (GÁL 1985, 86, VII. t. 1 ) tekinthető. Mén I. a hasonló fazekakata 17. századból valóknak tartja (MÉRI 1954,148). Mázas fazekak. A budai várpalota lelctanyagán végzett vizsgálatok alapján Holl I. megállapította, hog}

7 a máz — és az engobe — használata a 13-14. századi lelctanyagban még csak szórványosan fordul elő és csak a királyi palota területén. A 15. században a mázas használati edények már nemcsak itt, hanem a városi polgárság körében is elterjedtek, bár a mázatlan anyag még mindig jelentős (HOLL 1952,182). A budai vörös kerámia esetében az 1460-80-as évekre tehető, hogy az edények többségén megjelenik a fehér engobe-, illetve a belső zöld és sárga ólommáz-bevonat s ugyanígy az ország más területein valószínű a 15. század utolsó harmadában terjed cl a máz használata (FELD 1987,269-270). A gyójai kerámialeletek között engobe-bevonatos töredéket nem találtunk, a máz azonban jelen van, főleg a fazekakon, tálakon, illetve korsókon, kancsókon és a hozzájuk tartozó füleken. Az adatgyűjtésbe szinte minden, az ásatáson előkerült mázas