A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Történeti és régészeti adatok egy közép-alföldi falu feudális kori történetéhez

1974a, 50; SELMECZI 1976,257; SELMECZI 1986,200; SELMECZI 1989, 112) és a dunántúli Etén (CSALOGOVITS 1937, 327). Barabás J. megállapítása szerint ,,a kemencéjének felemelése a talajszintről — természetesen a tüzelőpadkával együtt — a 17. században következett be "és a,,padlószinten való tüzelés, főzés, igen szívós hagyomány, amely a kandallós házakban a 19. században is gyakori ' ' (BARABÁS-GILYÉN 1987,170,90). Elképzelhető, hogy a kemence második periódusában elfalazták a kemence száját és az a későbbiekben szabadban álló kemenceként funkcionált, előtte szabadién tüzelőhellyel (MÉRI 1954, 146; BALASSA 1985,128; PÁLÓCZI 1989, 98). A kemencét, illetve annak sütőfelületét később megbolygatták: ezt és a kemencéhez az ÉNy-i oldalon csatlakozó szabadtéri tüzelőhelyet egy-egy nagyméretű — 25, illetve 26 cm mély, 10x40 cm, illetve 47x33 cm átmérőjű — cölöplyuk törte át.

129 A 15. szelvény területén a szelvény mélyítése során 0-50 cm között rendkívül sok vörös színű, pohár alakú kályhaszem töredékét találtuk, összeillő darabokat is. Ebből arra következtethetünk, hogy a szobában — a ház DK-i, utolsó helyiségében — szemeskemence állhatott, aminek egyéb nyoma viszont nem maradt fenn.

130 Ugyanígy nem találtuk nyomát a szobai szemeskemence konyhai szája előtti, főzésre alkalmas nyílt tüzelőhelynek sem.

131 Itt említjük meg, hogy a 15. szelvény DK-i sarkában előkerült egy — az ásatáson az egyetlen — kályhacsempetöredék (30. kép 6 = 51. kép 3). A II. ház esetében a ház megújítására vonatkozó konkrét adatunk nincs, a házfalon kívüli — konyhai, a házfalból kiugró — 2. kemencét viszont egyszer megújították. Esetleg ekkor falazhatták le a konyhából nyíló kemenccszájat és ekkor keletkezhetett a nyílt tüzelőhely a 2. kemence ENy-i oldalán, feltételezve az új, idenyíló kemenceszájat. Ez megfelel Méri I. megállapításának, miszerint a külső kemencéket csak a korai házakhoz építették hozzá és a késői házaknál ez hiányzott vagy száját elfalazták (MÉRI 1954, 146; PÁLÓCZI 1989, 98). Funkcióját tekintve Papp L. szerint a szobai kályháskemence nemcsak téli fűtésre, hanem sütés-főzésre is alkalmas lehetett, míg a konyha hátsó falához építettet nyáron sütésre használták (PAPP 1931, 145). Ettől eltérően Szabó K. szerint a szobai kemence inkább fűtésre, a házfalhoz kívülről hozzáépített pedig kizárólag sütés-főzésre szolgált (SZABÓ 1938,88). A biztosan a II. házhoz tartozó kerámiaanyagot a 28. kép 2-12; 30. kép 7-10; 32. kép 5; 33. kép 12-13; 34. kép 1-7 ábrákon közöljük. Megjegyzendő, hogy a 14. szelvényben 0-60 cm között két eserépbogrács-perem került elő (27. kép 13; 28. kép 1). A 17. szelvényben hat cserépbogrács-peremet találtunk: kettő a 2. kemence alatti omladékrétegből (34. kép 9-10), egy ugyanennek a szelvénynek a DNy-i sarkából, a II. ház omladékrétegének (-62 cm) bontásából származik (32. kép 5), három pedig a szelvény területéről (32. kép 1, 3-4). A fémleletek közül kiemeljük azt a nagyméretű szekercét (76. kép 11 -12), mely a II. ház DK-i zárófalának alapozási árkából került elő (-50 cm) és azt a kis bronzcsatot (11. kép 14), mely a 2. kemence felső tapasztásában feküdt. AII. ház elbontásából származik két csontár (82. kép 16-17) és egy fenökö (81. kép 17). A 2. kemence omladékrétege alatt feküdt egy örlökö töredéke (81. kép 15). III. ház: A 17-18. szelvényben jelentkezett a III. ház részlete, vagyis annak Ny-i zárófala sárga agyaggal kitöltött alapozási árka, melybe cölöplyukak mélyedtek. Ez a zárófal az áüag 50 cm széles alapozási árok külső széleitől számítva mintegy 6,5 m hosszú volt. I ía feltételezzük, hogy ez a ház ugyanazt a hosszú háztípust képviseli, mint az I. és a IL, akkor a III. ház hossztengelye Ny-K irányú volt (ld. külön mellékleten). A 17. szelvénybe csak a ház DNy-i sarka esett, egyébként az említett Ny-i záró fal alapozási árka a 18. szelvényben egy vastag hamu- és omladékréteg eltávolítása után jelentkezett. Ugyanebben a szelvényben megtaláltuk a III. ház É-i fala alapozási árkának szelvénybe eső részét is, melybe szintén cölöplyukak mélyedtek. Az alapozási árkokon belül észleltük a ház padlóját is, mely a II. ház omladékával egy szinten jelentkezett. A 18. szelvény D-i sarkában tüzelőhelyet találtunk, melynek vastag sárga tapasztásrétegén átégett, vörös téglatörmeléket észleltünk. Kérdés, hogy ez a tüzelőhely mikor funkcionált? A III. házhoz tartozott — bár ahhoz igen közel került elő — egy átégett, fekete foltos területként jelentkező, határozott, egymáshoz derékszögben csatlakozó, elszenesedett fagerendák lenyomata által kijelölt négyszögletes terület, mely pusztulása előtt feltehetően karámként szolgált. Bejárata É-i sarkában lehetett, ahol a fenti elszíneződések nem jelentkeztek.

132 A fenti jelenséget cölöplyukak kísérik, melyek azonban sem a Hl. házhoz, sem a „karámhoz" nem tartoznak. Az előbbi esetben ugyanis 129 Ezért pontos méreteket nem adhatunk és alakját is csak az analógiák alapján határozhatjuk meg: Túrkeve-Móricon ezek kerek vagy kissé tojásdad alakúak voltak (MERI 1954, 146). no A szemeskemencék alaprajzát Méri I. szögletesnek határozta meg és ellenőrzésre ajánlja Papp E és Szabó K. Kecskemét környéki megfigyeléseit a kerek alaprajzú szemeskemencékről (MÉRI 1954, 145). 131 Érdemes idézni Papp L. észrevételét, aki a kemenceszáj előtt egyetlen esetben sem talált parázsgyüjtésre alkalmas mélyedést (PAPP 1931, 145). 132 A ,,karám "ENy-i oldalát a 18. szelvény 1. gödre vágja.