A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Történeti és régészeti adatok egy közép-alföldi falu feudális kori történetéhez

mert a tatárjárást követő három évszázad során, a kereszténységet felvevő kunok közül sokan nevükben is elmagyarosodtak, s ennek alapján többé nem lehet elkülöníteni őket. Kivételt talán csak a Kun vezeték nevüek jelentenek, akik Gyóján, de a környező falvakban is éltek.

64 Talán szintén kun, de mindenesetre keleti eredetűek lehetnek a Bátor, Becsei és Csobán családok nevei. Más, konkrét nemzetiségre utaló név a Cse, Oláh és a Tbrök. A délszláv (rác, szerb) népekhez tartozónak tűnik a Cserpáki, Dulak, Kadia, Kuliny, Lestár, Szapák és Szulák család. Összegzésül megállapítható, hogy Gyója falu a török hódoltságba vegyes etnikumú, bár többségében magyar településként lépett be a 16. század derekán és ebben sem tért el szomszédaitól. Az első hanyatlás kora (1570-1591). A felsorolt adatokból úgy tűnik, hogy Csongrád környékét az 1552es hadjárat után az 1566. év pusztításai is megkímélték. Ismét jelentkezett ezzel szemben egy, még a háborúnál is félelmetesebb ellenség: a pestis. 1572ben Pest, Külső-Szolnok, Heves, Solt és Csongrád megyékben tombol a betegség. Méreteire jellemző, hogy a kamara ismét adóelengedésre kényszerül.

65 Úgy tűnik, a „hosszú béke" jótékony hatással volt az alföldi falvak gazdaságára, vagy legalábbis nem történt ezalatt jelentős pusztulás. Amikor 1580ban egy újabb török összeírás

66 során ismét hírt kapunk Gyója faluról, annak már ismét új török gazdája van: Júnusz ziámet-birtokos, a „magas udvar" csausza, aki 11 500 akcse jövedelmet élvezett innen (KÁLDY-NAGY 1985,279). Névsoros összeírás, sajnos, ebből az évből nem áll rendelkezésünkre, ezért a korábbiakkal nem vethetjük össze, s nem követhető tovább, vajon milyen mértékben változott meg a lakosság fluktuációja. Hasonlóan nem nyerhetünk így adatokat az etnikum változásairól sem. Tudjuk viszont, hogy a családfok száma 1562-höz képest tovább nőtt (42-ről 45-re). Igaz, csalóka a kép, mert egyrészt a családfőkön kívül csak 9 családtagot írtak össze, ami irreálisan alacsony szám,

67 másrészt pedig a szigorodó török adózás és az ennek érdekében gyakorlatilag 100%-ra növelt adóalap miatt valamennyien a dzsizje-adót fizetők sorába kerültek. Az összeírtak száma és ezzel együtt feltehetően a falu összlakossága is 28%-kal csökkent. Ehhez hasonlóan visszaesést mutatnak az ezévben felvett gazdasági adatok is. A búza termelése mintegy 80 kilével esett vissza, a családonkénti átlag 143-ról 106 kilére csökkent (KÁLDY-NAGY 1985, 278 ). Jelentősen, ötvennel kevesebb sertést és hetvennel kevesebb bárányt jegyeztek fel ebben az évben, miközben a halászat továbbra is jelentős maradt (500 akcse adóval). Ugyancsak az adóösszeg növekedése jelzi a méhkasok számánakjelentős emelkedését. A török adórendszer szinte korlátlan kitérjeszkedését mutatja több, addig nem szedett adó-, illetve bírságfajta 68 Az 1580-ra érzékelt lassú visszaesés a 80-as évtizedben tovább folytatódott. 1590-ben, az utolsó fennmaradt török összeírás évében már csak 43 főt jegyeztek fel, akik közül 40-et köteleztek adófizetésre. Sajnos, a névsorok hiányában nem mutatható ki, hogy a népesség, amely már messze alatta van az 1546-ban össze írtaknak, hány százalékban azonos a kiindulási évével. Különös jelenség, hogy az évtizedek során a nőtlen fiúk, testvérek és egyéb nőtlenek száma minimumra csökkent.

69 Ennek egyik okáról, az adóalap szélesítéséről és mind több ember adófizetővé minősítéséről már tettünk említést. A „nőtlen" kategóriában felsoroltak száma azonban más okból is csökkenhetett, és ez az elvándorlás. A nagy török hadjáratok és a „békés" időszakok állandó zaklatásai az érintett területeken szétzilálták a mezőgazdasági termelést és az ezzel járó életformát. A lakosság jelentős része, érthető okokból elsősorban a nőtlen férfiak, tömegesen hagyták el szülőföldjüket és vállalkoztak másutt, foként az észa64 KÁLDY-NAGY 1977, 189 (Gyója), 201 (Máma) és 200 (Elles), illetve Csongrád (VASS 1979, 63-64). 65 A fent emiitett megyékből összesen 14 Ft adó folyik be, holott csak Csongrádon 109 hódolt portát írtak össze (ACSÁDY 1894, 212). 66 Az összeírást Ali, budai kádi készítette (KÁLDY-NAGY 1970, 17, 52). 67 Hasonló volt a helyzet az egész budai szandzsákban. Káldy-Nagy Gy. a kérdés megoldását az adófizetésre kötelezettek számának emelésében látja és további példákkal is szolgál (KÁLDY-NAGY 1985, 12). 68 Lenmagtized, menyasszonyadó, szalma ára, tűzifa- és szénaadó. Az utóbbi 2000 akcsényi összegével az össz adóteher mintegy 40%-át tette ki. 69 1562-ben e három kategóriában pl. 34 emberről tesznek említést, 1580-ban és 1590-ben pedig együttesen is csak 14-ről!