A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Történeti és régészeti adatok egy közép-alföldi falu feudális kori történetéhez

halt'-nak nyilvánítottak. A faluba ugyanakkor 61 új, összeírandó személy érkezett. így a népesség nem hogy csökkent, hanem jelentősen emelkedett. A falunak új török birtokosa is van Iszmail személyében, aki tímárbirtokként tarthatott számot a falura és ennek révén 4126 akcse jövedelmet mondhatott magáénak (KÁLDY-NAGY 1977,190; KÁLDY-NAGY 1985,278). Az 1560-as évekkel ismét olyan korszakhoz érkezünk, amikor relatíve megnő a felhasználható források száma. A következő török összeírás meglepően rövid időn belül, 1562-ben következett.

35 A két összeírás között rendelkezünk azonban néhány magyar forrással is. A viszonylagosságot azért fontos hangsúlyoznunk, mert bár szép számmal találkozunk Csongrád megye, sőt Gyója említésével is a levéltári adatok között, ezek legtöbb esetben csak minimális mennyiségű értékelhető adatot tartalmaznak. Továbbra sem világos például, hogy Csongrád vidéke melyik nagy végvár felügyelete alá tartozik. Szakály Ferenc véleménye szennt a megye É-i részének dica-ját Eger szedte (SZAKÁLY 1981,88) és csak a többi terület tartozott Gyulához (SZAKÁLY 1981,77).

36 Ugyanakkor több adatot is ismerünk, melyek 1560-1563 között Gyóját a szomszédos falvakkal együtt a Gyulához adózó falvak közé sorolják.

37 Szakály F. feltevését erősítik megint más adatok, melyek szerint Csongrád megye az Egerhez rendelt és a vár erődítésére munkaerőt kiállítani köteles megyék között szerepel.

38 Ahogy névleges volt sok esetben a földesúri birtoklás cs az állami adószedés, ugyanígy az egyházi tizedek behajtása sem a korábbi módon történt. A váci egyházmegye, a többi érintett egyházmegyéhez hasonlóan bérbe adta tizedszedési jogát, mert önmaga annak behajtására nem volt képes.

39 A már korábbról ismert gyulai föhadnagy vezette az 1561. évi összeírást is. Ebből a később legtöbbet idézett forrásból sem tudunk meg azonban alapvetően új információkat.

40 A falu birtokosai között továbbra is Czibak György, Telegdi István és Vesenyi Gáspár szerepel, a forrás azonban sem portaszámokat, sem adóösszeget nem említ.

41 Míg a magyar birtokosok személye nem változik, addig 1562-re új török földesura van Gyójának. Iszmail nevével nem találkozunk többé, a falu ebben az évben már szultáni hászbirtok,

42 az innen származó jövedelem pedig 11 675 akcse (KÁLDY-NAGY 1985,278). Valamelyest csökkent a családfők száma a három évvel korábbihoz képest, viszont ugrásszerűen, közel háromszorosára nőtt a dzsizje-adót fizetőké

43 Ez a megnövekedett termelésnek éppúgy betudható, mint annak, hogy a 16. század második felében fokozatosan kiszélesedik az adóalap, amely az adózók számának emelkedésével jelentősen növelte a kincstári bevételeket.

44 Ez a tendencia Gyóján is megfigyelhető, ahol 1546-ban a 27 családfőből csak 44%-uk — 12 fő — fizette ezt az adófajtát, addig akinek 1546-ban a legtöbb, 300juha volt, egyetlen állatot sem jegyeztekfel (KÁLDY-NAGY 1977, 189-190; KÁLDY-NAGY 1985, 278). 35 Eredetileg a török szokások szerint csak tíz évenként írták össze a falvakat (KÁLDY-NAGY 1970, 14). 36 Ezt erősíti meg egy 156Eből származó adat, mely egész Csongrád megyét Egerhez sorolja (OL-E 156-UetC 62-33. fol. 125.). 37 PmL Váci Püsp. Lvt. 2 Dec. 1560-63. fol. 29. Ebben szerepel ugyan Gyója neve, de adóösszeg nélkül. Valamint OL-E 156-UetC 62-33. fol. 131. 38 OL Szepesi kamara Lymbus I. 2, III. 2, 16. Idézi ACSÁDY1894, 233. 39 A Duna-Tisza közti részek árendája ezidötájt 1500Ft volt (SZAKÁLY 1981, 86). 40 Az összeírás eredetijét ld.: OL-E 158. Tom. LXI. fol. 54, Filmtári dobozszám: 1673; OL-E 156-UetC 62-33. fol. 125; idézi SZEREMLEI 1900-1911, III. 55; SZARKA 1940; PALUGYAI1853, IV. 416; PALUGYAI1855, 390; ORTHMAYER 1871. 41 Ennek oka, hogy a falu képviselői nem jelentek meg a rovásadóösszeiró hívására (MAKSAY1990, 301). A birtokmegoszlást helységenkét és birtokosonként ld. MAKSAY 1990, 304, 307-309! 42 A kincstár a szandzsák-összeírások alapján döntött arról, melyik város vagy falu tizedjövedelmét tartja meg hászbirtokként és melyiket engedi át valamelyik tisztviselőjének készpénzfizetés helyett (KÁLDY-NAGY 1970, 11). Nemcsak a szultáni birtokokat nevezték hászbirtoknak, hanem minden százezer akcsénél nagyobb hasznot hajtó szolgálati birtokot is (KÁLDY-NAGY 1970, 103). Ehhez képest Gyója ezévi jövedelme meglepően alacsony. 43 Az adókötelesek számának megemelése más településeken is kimutatható volt. így például Kecskeméten 1562-ben a három évvel korábbi jegyzékliez képest másfélszer annyi férfit írtak össze és ezen belül is óriási volt az adózóknál feljegyzett fiúk számának emelkedése (350%) (MÉSZÁROS 1979, 182). Hasonló tendencia mutatkozott a Duna-Tisza közének más mezővárosaiban is (BÁLINTNÉ1979, 8). 44 A hászbirtokká válás, bár afeudalizmus viszonyai között bizonyos fokú védettséget és stabilitást isjelentett az egyes településeknek,