A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)
HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Történeti és régészeti adatok egy közép-alföldi falu feudális kori történetéhez
A kettős királyság idején az általunk vizsgált terület Szapolyai János uralma alá tartozott, aki az 1530-as években több helyre is új lakosokat telepített a megyében, a békeviszonyok visszatérésének jeleként (VASS 1979, 9). A béke azonban viszonylagos és rövid életű volt. 154 l-ben Buda elfoglalása után a törökök a korábban Szapolyai János által birtokolt területet is az oszmán birodalomhoz csatolták (KALDY-NAGY 1977, 7). A tényleges török uralom azonban nagy valószínűséggel nem ekkor, hanem csak mintegy másfél évvel később, 1542-43 fordulóján kezdődött meg Csongrádon és környékén. A város sorsát rövid interregnum után végül is Szeged török megszállása pecsételte meg. 20 Bár Csongrád megye legnagyobb részét az 1542 végén megszervezett szegedi szandzsákhoz sorolják (VASS 1979, 11), Gyója néhány más községgel — Fclgyővel, Csanytclekkel, Sáregyházával, Márnával és Ellessél — együtt a budai szandzsák része lett, annak egyik legdélibb települését alkotva (KALDY-NAGY 1977,9 skk.). A történelem furcsasága, hogy az akkor már feltehetően több mint félezer éves magyar faluról az első, a település létének direkt bizonyítékául szolgáló adat török összeírásból maradt fenn. A budai szandzsák első defteré 1546-ban készült el. 21 Az utólagosan összevont 1546-os defterben Gyóján 57 személyt, köztük 27 családfőt írtak össze, ebből azonban csak 12, az összes gazda 44%-a volt a dzsizje fizetők száma (KÁLDY-NAGY 1985, 277). 22 A gazdasági adatok közepes megélhetési viszonyokat tükröznek. Egy család átlag 95 kilét 23 termelt gabonából (KÁLDY-NAGY 1985, 278) és meglepően alacsony volt a sertések és a méhkasok száma (15) is (KÁLDY-NAGY 1985, 278). 24 Ugyanakkor kiemelkedik 300 akcsés összegével a halüzcd (KÁLDY-NAGY 1985, 278), ami igen aktív halászati tevékenységre utal 25 Az összeírás Ali tímárbirtokost jelöli meg török földesúrként, aki czévben 3049 akcse jövedelmet húzott a falu adójából (KÁLDY-NAGY 1985,278). Nem volt jobb a helyzet a két legközelebbi faluban, Márnán és Ellésen sem. Ez utóbbit, amely szintén Ali tímárbirtokaként, de ,,ráják nélküli pusztaiként szerepel, a gyójaiak szántónak használták ezekben az években (KÁLDY-NAGY 1977, 201; KÁLDYNAGY 1985, 278). Máma nevét 1546-ban csak a tímárdefterbe vezették be. Jövedelme 4400 akcse volt, amely a gyójaiéra hasonló gazdasági erőt sugall (KÁLDY-NAGY 1985,420). Ismerve a török közigazgatás adatainak hiányosságait, hasznos lehetne a fent vázolt adatok összevetése hasonló részletességű magyar forrásokkal. Ilyenekkel azonban nem rendelkezünk cs ennek okát nem feltétlenül a török kori iratok nagyfokú pusztulásában kell keresnünk. A török uralom kezdetével ugyanis egy csapásra megszűnt a magyar fennhatóság az alföldi területek nagy részén, beleértve a közigazgatást, birtoklást és az egyházi tevékenységet egyaránt. Az első tíz év után — a 16. század közepétől — a helyzet azonban megváltozott. A királyi Magyarország területén ülésező országgyűlések már korábban is rendre megszavazták a fizetendő adókat, de a hódoltsági területeken ezeknek sereg vonulását mindenütt pusztulás kíséri, azonban arról, hogy Csongrádot és környékét ez konkrétan milyen mértékben érintette, nincsenek adataink (SZEREMLEI 1900-1911, III. 5). 20 A Maros és a Tisza összefolyásánál álló Szegedet a török már 1542 nyarától saját birtokának tekintette, amikor már adót szedett, lakosait pedig közmunkára kötelezte (SZAKALY 1983a, 509-510). Csongrád tényleges birtokbavétele 1543januárjában történt meg (ZSILINSZKY 1897, 170; VASS 1979, 10; SZAKÁI. Y 1983a, 510). 21 Az összeírás elkészülésének részleteire és az ezzel kapcsolatos problémákra ld. KÁLDY-NAGY 1977, 7, 11 ! 22 A dzsizje adót (hane-i dzsizje) csak a házán és szőlőjén kívül állataiban és egyéb ingóságaiban 300 akcse, 6 magyar Ft értékkel rendelkezők fizették, de felmentést kapott a falu bírája és papja is (KÁLDY-NAGY 1970, 97; KÁLDY-NAGY 1977, 13-14). 23 ügy kde búza mérésénél 25,65 kg, árpa esetében 22,25 kg volt (KÁLDY-NAGY 1977,14). 24 Mindazonáltal figyelembe kell vennünk, hogy a törökök csak az egy évnél idősebb sertésekrv vetettek ki adót, mégpedig 2 akcsét. Ezt az életkort viszont csak a legritkább esetben élték meg az állatok (SZAKALY 1983, 603). 25 A halászat gazdag hagyományokkal rvndelkezett Csongrád környékén. 1266-ban Pósa fia Nana, a nyxdszigeti apácáknak ajándékozza a Buchur (Bokor) falu melletti Áron Morotvája nevü halastavat (ZSILINSZKY 1897, 45, 56; GYÖRFFY 1963, 892), de további halastavakról esik szó Boc(telek) falunál, Alpár mellett is (GYÖRFFY 1963, 893). Egenfával kapcsolatban említik a Váríó nevü helyet, amelyet a Pósa család ugyancsak a nyúl (Margit-) szigeti apácáknak ajándékoz (GYÖRFFY 1963, 895).
