A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

SZATMÁRI Imre: Árpád-kori templom Gyula és Szabadkígyós határvonalán

10-11. századi alapítású, hanem az Árpád-kori településhálózat kialakulásában egy későbbi fázis képviselője. Mégpedig abból a korból (a 12. századból), amikor e térségben a kereszténység már annyira megerősödött, hogy egy újonnan létesített településen törvényszerű volt a templom felépítése és a keresztény temető megnyitása is. A település, a templom és temető keletkezésének körülményeit tekintve tehát még alapvető kérdésekben kell a válaszra várnunk. A régészeti módszerek egyelőre többet nem segíthetnek, de ugyanígy vagyunk a történeti módszerekkel is, hiszen írott adat e környékről nem maradt fenn. Csak a csábító lehetőségünk van, hogy a Keresztes-halom körül föltérképezett, kétségkívül Árpád-korinak minősíthető lelőhelyeket a László és Kálmán király törvénykönyveiben található azon passzusokkal vessük össze, amelyekben a templomos települések népességének a templomtól való eltávolodásáról, illetve annak tiltásáról olvashatunk. Különösen azért csábító e lehetőség, mert az itt tárgyalt lelőhellyel kapcsolatban csak az állítható biztosan, hogy a Keresztes-halom környékén a 12. században — tehát éppen a László és Kálmán korát közvetlenül követő időben — templommal rendelkező, keresztény közösség lakott, keresztényi módon a templom körüli temetőbe temette halottait, s ugyanakkor e település közelében olyan további Árpád-kori lelőhelyek sorakoznak, amelyek kétségtelenül laza településszerkezetre utalnak. A kérdés csupán az, hogy e kis, szállás jellegű telephelyek korábbiak vagy egyidejűek a templomos településsel, illetve még pontosabban: a templommal.

13 Nem lehet megállapítani a település elnéptelenedésének közvetlen okát s pontosabb idejét sem. A lelőhelyről származó leletek egyértelműen azt mutatják, hogy itt az élet még a 14. század előtt, valószínűleg a 13. században megszűnt, s a templom és temető használata is végérvényesen befejeződött ekkor. Az okok között talán éppen a 13. században megmduló falupusztásodás volt a döntő tényező, de a hasonló témájú, foként a második világháború előtti feldolgozások a tatárjárás pusztítását is igen sokszor megemlítették az okok között (BÁLINT 1938, 168; SZABÓ 1938,12-13; SZABÓ 1966,174-180; MAKSAY 1971, 51-53,78-88). A templom jellegzetességei, a szűkebb régióban elfoglalt helye és a környéken azonosított, illetve föltárt más középkori templomokhoz való viszonya ugyancsak izgalmas építés- és településtörténeti kérdéseket vet föl, amelyeknek vizsgálatára szintén érdemes kitérni. A Keresztes-halom körül föltérképezett Árpádkori település nevét nem ismerjük, azt az oklevelekben előforduló településnevek egyikével sem lehet azonosítani. Ennek oka az, hogy e település nagyon rövid ideig létezett, s még abban az időben elpusztult, amely korból az okleveles emlékek igen csekély számban maradtak fenn. Szerencsére ez nem általános a Gyula, Békéscsaba, a két mai Kígyós (Szabadkígyós illetve Újkígyós) és Kétegyháza közötti terület gyakorlatilag teljesnek mondható régészeti terepbejárása eredményeként talált középkori faluhelyekre vonatkozóan. A Keresztes-halom környékén, pontosabban a két Kígyós mai határában és Gyula délnyugati határrészén ugyanis — egy kb. 8-10 kilométeres sugarú körzetben — összesen 12 középkori, templomos falu helyét találtuk meg, melyek közül mindössze kettőnek nem ismerjük a nevét. Az egyik a Keresztes-halom melletti Gyula 144. számú lelőhely, a másik pedig az Újkígyós 228. lelőhely. A másik tíz templomos lelőhely is Árpád-kori eredetű, de ezek mindegyike megérte a késő középkor időszakát is, s csak a 16-17. században pusztult el. Egykori helyükön napjainkban kivétel nélkül szántóföldeket találunk. Hosszú életüknek köszönhetően mind a tíznek ismerjük a nevét. Ezek szerint a Keresztes-halomtól északkeletre feküdt a középkori oklevelekben emlegetett Fövenyes, Györké és Alabián, keletre volt Szentbenedek, délre Boldogfalva és Apáti, nyugatra pedig Kígyós, Kerekegyháza, Eperjes és Rotyma.

14 Kissé távolabb, a vizsgált terület szélén ott volt még természetesen Gyula és Csaba, valamint 13 A problémakörhöz vö.: KRISTÓ 1995. 12, 47-51. 14 Gyula 4. lelőhely = Fövenyes; Gyula 7. lelőhely = Györké; Gyula 63. lelőhely = Alabián; Gyula 6. lelőhely = Szentbenedek; Gyula 8. lelőhely = Boldogfalva; Szabadkígyós 42. lelőhely = Apáti; Szabadkígyós 16. lelőhely = Kígyós; Újkígyós 1. lelőhely = Kerekegyháza; Újkígyós 45. lelőhely = Eperjes; Újkígyós 251. lelőhely = Rotyma (Magyarország régészeti topográfiája. Békés megye régészeti topográfiája ÍV/4. A régi gyulai és sarkadi járás. Szerk: Szatmári I. Előkészületben). Mindegyik falu több régészeti lelőhelyre terjed ki, de a felsorolt lelőhelyeken vannak a templomhelyek, vagy legalábbis ott kell lenniük azoknak. Roty-