A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

RÉVÉSZ László: Honfoglalás kori temető Szentes-Borbásföldön (Szabó János Győző ásatása nyomán)

húzott karokkal és lábakkal, tehát zsugorítva helyezték a nyughelyére.

14 Nem ismeretlen a zsugorított temetési mód a honfoglalás kori temetőkben (DENES 1972, 16; TETTAMANTI 1975, 101; SZABÓ 1976, 17-19; KŐHEGYI 1980, 205-239; KÜRTI 1980, 342), a tárgyalt sír NY-K-i tájolása pedig megegyezik a többi temetkezésével. A rendellenes módon, melléklet nélkül eltemetett nő bizonyára házi szolga, vagy a közösség valamilyen okból kitaszított tagja lehetett, s ennek megfelelően a temető szélén, a többitől kissé távolabb ásták meg a sírját (1. kép 2). Jóval egyértelműbb a helyzet a 4. sír esetében. E-D-i irányú tájolása, a nyúzott lovas temetkezés csontjainak csonkolása egyértelműen más etnikumra, kultúrkörre és időszakra utal.

15 Lószerszám nem volt a sírban, de a vaskés mellett talált ovális fejű vascsat (4. kép 12) idegen a honfoglalás kori leletanyagban. Ugyanez mondható el arról a karéjos szélű, áttört ezüstveretről is, amelyet az ásatási dokumentáció ugyan a 4. sírra merőlegesen fekvő 3. sír leletei közé sorol, de előkerülési körülményei nem teszik ezt kétségtelenné (4. kép 1). Utóbbit még a 10. században kirabolták, s a bolygatásnak esett áldozatul a 4. sír lókoponyája is.

16 Ilymódon a továbbiakban csak 20 honfoglalás kon sírral számolhatunk. Mint a bevezetőben már említettem, a temető teljesen feltártnak tekinthető, s egynél több sírt a homokbányászás során sem pusztíthattak el. A sírok mélysége 45-75 cm között váltakozik, így legfeljebb néhány gyermeksír eshetett a szántás vagy az erózió áldozatául. A tájolás a NY-K-i főirányt követi, de olykor jelentős — a 9. sír esetében 30°-os — az ettől való eltérés. A sírgödrök formájáról a talajviszonyok miatt közelebbit nem tudunk. A vázak — a 18. sír kivételével — nyújtott helyzetűek voltak, a karok legtöbbször a test mellett Imiyújtva, ritkábban enyhén behajlítva feküdtek. A temető értékelését nagymértékben megnehezíti a sírok javarészének bolygatottsága. Mindössze kilenc olyan temetkezés akadt, amely nem esett áldozatul korabeli sírrablásnak vagy újkori bolygatásnak (7-9, 12-15, 18, 20. sír). Az 1, 11. és 21. sírta földmunkák során részben vagy egészen feldúlták, további 8 temetkezést pedig már a 10. század folyamán kiraboltak. A kirabolt sírok temetőn belüli megoszlása nem egyenletes. A DNy-i részen csoportosuló sírok közül csupán egyet fosztottak ki (10. sír), a két leggazdagabban felékszerezett nő (12, 14. sír) és az egyetlen, veretes övvel elhantolt férfi sírját érintetlenül hagyták. Fordított a helyzet az É-i sírcsoportban: a rablók itt csak három férfi sírját kímélték meg (1, 7, 20. sír), amelyekben semmiféle nemesfém ékszer nem volt. Alaposan kiforgatták viszont a temető alighanem leggazdagabb férfisírját (5. sír), amelyben még ezek után is arany hajkarika és ezüstveretes nyereg maradt. A rablók tehát pontosan tudhatták, hogy melyik hant alatt mit találnak, s ezt alátámasztja az a tény is, hogy a lócsontokhoz többnyire — talán a2. és 20. sír kivételével — nem nyúltak. Mindez összhangban van a korszak más temetőiben megfigyelt jelenségekkel, s valószínűsíti olyan sírjelek létét, amelyekről leolvasható volt az elhunyt neme, rangja, s így következteüli lehetett a vele eltemetett tárgyakra is (KOVÁCS 1982). A bolygatás férfi-, női és gyermek(juvenilis) vázakat egyaránt érintett. A temetőben egyébként 9 férfi, 7 nő és 3 gyermek nyugodott, egy váz nemét (3. sír) nem lehetett megállapítani. Temetőn belüli megoszlásuk nem egységes, ennek értékelése azonban már a temető szerkezetével kapcsolatos kérdésekhez vezet át bennünket. Mielőtt erre rátérnénk, tekintsük át a sírokból napvilágra került leletanyagot. 14 Melléklete nem volt, de a sir körül rézkori edénytöredékeket találtak. Úgy vélem, egyik tényező sem zárja ki a váznak a honfoglalás kori temetőhöz való tartozását. Őskori telepnyomok az ásatási dokumentáció tanúsága szerint a temető egész téridéiért előkerítitek, tehát az említett edénytöredékek is annak a részei, s így önmagukban nem keltezhetik a síri. is A csontokat nem az izületek mentén bontották ki a honfoglaló magyaroknál szokásos eljárás szerint, hanem a lábvégeket levágták A temető állatcsont anyagát Vörös István, a 4. sír leleteit Lörinczy Gábor dolgozta fel. 16 A két sir egy kevert talajú, 2x3 méteres gödörben feküdt—ez a sírrablásfoltja lehet —; amelyből egy bronz pántkarperec töredéke is előkerült. Feltehetőleg a sirrablók keverték az említett tárgyat a 3. sír csontjai közé.