A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

RÉVÉSZ László: Honfoglalás kori temető Szentes-Borbásföldön (Szabó János Győző ásatása nyomán)

HONFOGLALÁS KORI TEMETŐ SZENTES-BORBÀSFÖLDÖN (SZABÓ JÁNOS GYŐZŐ ÁSATÁSA NYOMÁN) RÉVÉSZ László A lelőhely a Szentes-Nagymágocs között húzódó műút déli oldalán, Szentes városától 2,3-2,4 km-re helyezkedik el, az akkori állaim' tangazdaság — a hajdani Borbás-féle föld — területén. Az itt található ED-i irányú lapos domb talaja 100-120 cm mélységig kemény humusz, ez alatt pedig agyaggal átivódott homok. Környezete vizenyős, áradások alkalmával elöntött rét volt (1. kép 1). E dombon nyitottak homokbányát 1953 őszén. A kézi erővel történő homokkitemielés során először egy csontvázat találtak a munkások, melynek mellékletei közül csak egy i jmarkolatcsontot figyeltek meg. A további munkálatok idején újabb temetkezésre bukkantak, az ekkor előkerült csontváz koponyája és a mellette fekvő lókoponya a meglazított földdel együtt a homokkitermelő aknába zuhant. Bejelentésük nyomán indította meg Szabó János Győző, a szentesi múzeum akkori vezetője a leletmentő ásatást, amely 1953. október 12-31. és 1954. október 12-28. között 20 sír feltárását eredményezte

1 (1. kép 2). Az ásatás szelvényekkel történt s mivel a sírokat a legszélsőktől számított 5-10 méteres sávban körbeásták, a lelőhely teljesen feltártnak tekinthető. A lelkiismeretes leletbejelentés körülményeit ismerve nem számolhatunk egynél több sír elpusztításával sem, legfeljebb a magasabban fekvő gyermeksírok közül semmisíthetett meg korábban néhányat a szántás. Mindezen körülmények, valamint a gazdag leletanyag, a precíz ásatási megfigyelések indokolják a temető közzétételét. Mivel a humuszos talajban a sírfoltok pontos körvonalait az ásató nem tudta megfigyelni, a mellékleteket pedig az előre nyomtatott sírlapokon csak vázlatosan jelölte, azok közzététele nem látszik indokoltnak. E hiányosságokat azonban pótolják a részletes sírleírások, melyeket az alábbiakban az ásatási dokumentáció nyomán közlünk.

2 1. sír: Juv. férfi. T.: Ny-K, 22° D felé. M: 30 cm, egyéb adatai nem mérhetők. Ifjú egyén háton fekvő, nyújtott helyzetű váza. Koponyáját a földmunkások kiemelték, a váz többi része bolygatatlan. Mell.: 1. Hajkarika a koponya helyének bal szélén (elveszett). 2. Bizánci érme a mellkas jobb oldalán, VII. Konstantinos Porphyrogenitos és II. Romanos császárok (948-959) vereté (2. kép 1). Egy solidus bronzból öntött, aranylemezzel bevont másolata, felül egy lyukkal áttúrva (HUSZÁR 1955, 536; KOVÁCS 1989, 62). 3. Három darab négyzet alakú bronzlemez a szegycsont legalsó részén (elvesztek). 4. A jobb lábszárcsont mellett vas nyílcsúcs, hegyével a lábfejek irányába mutat (elveszett). 5. A váz bal oldalán, a combcsonttal kb. párhuzamosan, azzal egy magasságban feküdt a lókoponya, amelyet a sírt találó munkások kimozdítottak és összetörtek. A ló mellső lábcsontjait az emberi csontváz bal lábszára mellett kívülről, azzal párhuzamosan helyezték el, mintegy a lókoponya folytatásában. Hátsó lábai egymáson keresztben, az emberi lábak végénél feküdtek, azokra merőlegesen. 6. Csuklós, aszimmetrikus szájvasú csikózabla, végein egy-egy karikával, a bal combnyak mellett, a lókoponya orra előtt (2. kép 16). 7. Egy körte alakú és egy vállába kovácsolt fülű darabból álló vas kengyelpár, egyikük a bal lábfej mellett, a másik a lábfejeken (2. kép 17-18). 8. A sírból ismeretlen helyről tizeimégy koporsószeg is előkerült

3 (2. kép 214). 9. Egy kerek átmetszetű, ívelt vastöredék (2. kép 15). ; A feltáráson részt vett Lipták Pál antropológus és Bökönyi Sándor zoológus. 2 A temetőről mindeddig csak rövid ásatási jelentések jelentek meg (ArchÉrt 82 (1955), 120; ArchÉrt 83 (1956), 103; SZABÓ 1980, 88-89) Az ásatási dokumentáció jelzete: MNM RégAd 262. Sz. IV; 194. Sz. III; 284. Sz. IVA leletanyag a K.IM-ben található, jelenleg leltározatlan. Mindezeken felül még sok értékes információhozjutottam Szabó János Győző kéziratos hagyatékánakáttanulmányozása során is. 3 A hiányzó leletek már a tárgyak ehő restaurálása után sem voltak meg. Ez alkalommal a leletek egy része összekeveredhetett, több sírban az ásatási naplóhoz és a sírlaphoz képest többlet jelentkezik. Minderről Szabó J. Gy. restaurálás után készített, kézzel írott ,,Borbás-féle sírok" c. jegyzetei tájékoztafoak. A hiányok és a többletek említésénél a további sírleírások esetében is e