A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

PÁSZTOR Adrien: A magyarországi kora és közép avar kori gyöngyök tipológiai vizsgálata

ben különböznek a többi, kárpát-medencei avar emlékanyagtól? 3/ A gyöngyös-érmes sírok leletköre, a bizánci érmek és az egyes gyöngytípusok relatív keltező értékének együttes vizsgálata (PÁSZTOR 1995) pontosíthatja-e az érintett korszak kronológiáját'? 4/ A klasszifikált gyöngyanyag és a társaságukban előkerült leletek részletes elemzése, illetve a tipologizált gyöngyök szeriációja során alkalmazandó klasztcranalízis és mesterséges neuronhálózati softver mennyiben segíti a korszak s egyben az öt temető (Budakalász, Csákberény, Környe, Szegvár-Sápoldal, Szegvár-Oromdűlő) kronológiai horizontjainak meghatározását? E kérdésekre a választ a tipológiai feldolgozáson alapuló, eljövendő kutatások eredményei adhatják meg. Munkám elsődleges feladata és célja c leletanyagok felhasználásával, az alapvető módszerek kialakításával egy széleskörű, az egész avar kori gyöngyanyagra alkalmazható, tovább bővíthető, nyílt tipológiai rendszer kidolgozása és az egyes gyöngytípusok (illetve azok variációinak) jellemzése 4 RÖ VID KUTATASTÖRTENETI ÁTTEKINTÉS Számos külföldi és néhány hazai — nem avar korszakbeli — kutatás igazolta már, hogy az egyes központi műhelyekben nagy szériában készült, illetve az egyedi kivitelezésűnek tűnő, látszólag számtalan díszítésvariációjú gyöngyök, gyöngyfüzérek alkalmazhatók a relatív kronológia pontosításában egy adott korszakon belül is. Ezt igazolja az elsősorban megoszlási számításokon alapuló, statisztikai módszerekkel végzett elemzés (pl. DEOPIK 1961, 202232); vagy a Karoling-kori millefiori gyöngyök az időmeghatározásban betöltött szerepéről, s a tradicionális műhelyek működéséről (ANDRAE 1973, 103107) készült példaértékű feldolgozás. A nagyobb külföldi feltárások gyöngyleleteinek értékelését az utóbbi évtizedekben már specialisták végzik (pl. DAN1ELSSON 1973; CALLMER 1973; KOCH 1974, 1977). A nyugat-európai és a szovjet régészetben a gyöngyök tudományos feldolgozása az 50-es - 60-as években elismert kutatási iránynak számított, amely a 70-es évektől újabb lendületet vett. A különböző régészeti korok egyes gyöngytípusainak elemzése (pl. TENBECK 1966; HAEVERNICK 1968, 1974; BOON 1977, GUIDO 1978), kereskedelmi kapcsolatok vizsgálata (pl. CALLMER 1990), illetve az egyes gyöngyök készítési technológiájával foglalkozó tanulmányok sora (pl. BEZBORODOV 1959; BEZBORODOV-ZADNEPROVSKY 1965; L'VOVA 1973; L'VOVA 1980; LUNDSTRÖM 1976; DEKÓWNA 1977; DEKÓWNA 1980; DEKÓWNA 1990; BENCARD 1978 stb.) jelent meg. Az 1994 novemberében. Mannheimben rendezett Nemzetközi Gyöngyszimpózium előadásai széles körben érintették a különböző, gyöngykutatással foglalkozó irányvonalakat. A résztvevő kutatók a legmodernebb számítógépes feldolgozási lehetőségek ismertetésén túl, még további hat témakörben számolhattak be legújabb eredményeikről. A gyöngykutatásban (számomra is) irányadónak tekintendő H. C. Beck (BECK 1928) klasszifikációs, metodikai alapműve. Hasonlóképpen alapvető E. M. Alekseeva (ALEKSEEVA 1970; ALEKSEEVA 1975; ALEKSEEVA 1978; ALEKSEEVA 1982) feldolgozásai, amelyekben a déloroszországi antik gyártmányú gyöngyöket klasszifikálta és kronologizálta. A szerző az antik világban széles körben elterjedt gyöngyöket anyaguk, formájuk, díszítésük, színösszetételük alapján csoportosította, s a típusok adatait számszerűsített kódrendszerrel látta el. A típusokat díszítésük alapján színes táblákon, sorszámozva foglalta össze. A velük előforduló leletanyag 4 Az anyaggyűjtés során olykor a tipológia vagy a kronológia szempontjából jbntosnak ítélt gyöngyöket nem találtam meg az egyes gyűjteményekben. Az anyaggyűjtéssel párhuzamban a dokumentációk, sírleírások összegyűjtését, rendezését is elvégeztem. Szerencsés esetben a leltárkönyvek alapján sikerült nyomukra akadni vagy kollégáimtól, leírásban megkapnom a szükséges információkat (pl. Békéscsaba-Repülőtér szórvány). Elvétve azonban csak a megjelent publikációkra támaszkodhattam (pl. Szegvár-Sápoldal 1. sir). Ezen fogyatékosságokat az értékelés során figyelembe kell venni még akkor is, ha azok összességében az eredményeket nem befolyásolják. A gyűjtőmunka aprólékossága (színes, méretarányos rajzok, leírások elkészítése, azok kontrollálása), a rajzos táblák és táblázatok megszerkesztése, a számítógépes adatbevitel elvégzése (röviden az adatbázis létrehozása), a legalapvetőbb és példaértékűnek szánt statisztikai számítások elvégeztetése időigényességük miatt is határt szabtak a dolgozat terjedelmének. A módszertani fejezetben ezen munkafolyamatokról, a főbb munkafázisokat érintve, tematikus leírás készült.