A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

VÖRÖS Gabriella: Temetkezési szokások és viselet egy dél-alföldi szarmata temetőben (Szeged-Tápé)

gyöngysorok és egyéb ékességek felfüggesztését és az öv rögzítését, amit a karika két oldalán csomózással oldottak meg (VADAY-SZŐKE 1983,22. kép). E diszövek ritka variánsát jelenti, amikor a gyöngyfüzérekkcl díszített övhöz nem tartozott kanka. Nagykőrös-Feketedűlőn all. sírban

14 és Endrőd-Szujókcreszten a 125. sírban (VADAY-SZŐKE 1983, 98) az ásatok nem találtak karikát, bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy mindkét temetkezés bolygatott volt. Az 1-4. század során olyan sírokban is feltártak kankákat — bronzból és vasból készülteket egyaránt —, ahol hiányoztak az övet ékítő füzérek. Anyaggyűjtésem során felfigyeltem arra, hogy a hiteles, jól dokumentált esetekben a lecsüngő díszek nélküli karikák szinte soha nem a csontváz bal oldalán kerülnek elő, hanem középen vagy a medence tájékon. Ezek szennt tehát viseltek olyan csomózással rögzített textilöveket is, melyek középen záródtak. Ilyen övet hordhatott a mi temetőnk 18. sírjában nyugvó nő is. A kétfajta, de szerkezetében és valószínűleg anyagában is azonos öv elterjedése és gyakorisága éppen a sírok nagyarányú rablottsága miatt hitelesen felmérhetetlen. Az bizonyos viszont, hogy a füzéres övek előfordulása az 1-3. századra jellemző elsősorban, míg a bronz- és vaskarikás öv gyöngyözés nélküli változata a 4. század végéig megtalálható. Párhuzamosan előfordul mindkét variáns például a Kiskőrös-Csukás tó nevű, korai szarmata lelőhelyen. Míg a 6-8. sírokban gyöngyös övet tártak fel, addig a 11. sírban csupán bronzkarika került elő (PÁRDUCZ 1941,20-21 ). Ugyancsak a legkorábbiak közé tartozik a felsőpusztaszeri temető, ahol a 32. sírban a leletek összetétele alapján vaskarikás-gyöngyös díszöv volt, míg a 34. sírban szintén meg volt a vaskarika, de gyöngyözött szálak nélkül (PÁRDUCZ 1941, 18, XIX. 4, 5^15, XIII. 18). A 3-4. század időszakából való Kiszombor-B temető 56. sírjában Móra Ferenc leírása szennt a medencében került elő egy zárt bronz (PÁRDUCZ 1950, 14, XXXIII. t. 1), míg a 82. sírban a bal medencében egy nagyméretű vaskarika (PÁRDUCZ 1950, XLH t. 2). Egyik esetben sem tartoztak hozzájuk gyöngyök, sőt az egész temetőben nem fordult elő gyöngyözött öv. Ugyanilyen típusú övek voltak Szentcs-Nagyvölgyparton, ahol Csallány Gábor ,,az öv 14 bd. 10. j.! tájékáról" említ bronzkankát (CSALLÁNY 1906,49), és Törökszentmiklós-Surjánban, ahol a 2. és a 7. sírokból került ki egy-egy vaskarika, az utóbbiból a csípőtájékról (VADAY 1980, 23. t. 4, 26. t. 6). A szentesjaksori 1. sírban a medence közepén volt egy 4 cm átmérőjű vaskarika (PÁRDUCZ 1950, LVIL t. 5). A felsorolt párhuzamok meggyőzően igazolják, hogy a rablott és a bolygatott sírokban nem a viseleti helyükön előforduló bronz-, illetve vaskarikák is az öv rögzítését szolgálták eredetileg. A teljesség érdekében meg kell emlékezni még egy övtípusról, annak ellenére, hogy nem tartozik szorosan a tápéi temető elemzéséhez. A bal oldalon záródó karikás, gyöngyfuzeres díszöv, a középen csomózással rögzített kankás övek és karika nélküli változatuk mellett előfordulnak bronz- vagy vascsattal záródó övek is az alföldi szarmata nőknél. Míg az előző három biztosan valamilyen könnyen hurkolható, csomózható anyagból (textilből) készült, a csatos övek esetében crősebb, vastagabb, jó megtartású bőrövre kell gondolnunk. A csatos bőrövek előfordulása esetleges, ritka, különösen az 1-3. század közötti időszakban, ettől kezdve azonban gyakrabban feltűnnek. Vannak azonban olyan temetők, ahol többször megjelennek, mint pl. a szenté s-ki stőkei lelőhelyen, ahol a 69., 78., 119. és a 122. sírokban fordultak elő kerek vag}' szegletes vascsatok (PÁRDUCZ 1944, DI. 1.1,5, IV. 1.1, V. t. 6, XI. t. 3). Ugyanakkor viszont a 145. sírban nyugvó nőnek biztosan csomózott öve volt, mivel medencéjében egy zárt bronzkarika került elő (PÁRDUCZ 1944, XXIV t. 6). Az öveken előforduló karikákhoz visszatérve, használatukról összefoglalóan elmondható, hogy a 4. század végéig kísérhetők nyomon, és hogy az idő előrehaladtával számuk csökken. Megfigyelhető továbbá, hogy nemcsak gyakoriságuk, hanem méretük is változik. Míg a korai időszakban 6-8 cmesek, a késői darabok átmérője 2-4 cm között mozog (VADAY 1990,65). Nagyon lényeges, hogy a késő szarmata - hun kori sírokban már egyáltalán nem találkozunk velük. Az Alföldön legközelebb a gepida nők sírjaiban tűnnek fel. Szmte kivétel nélkül csatok társaságában lámák napvilágot, néhány hiteles és jól megfigyelt sír álljon itt bizonyságul: Szentes-Berekhát 105. sír (CSALLÁNY 1961, LXXII. t. 2-3), Hód-