A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)
SZALAI Ferenc: A Csanytelek-Palén feltárt középső bronzkori csontvázleletek antropológiai vizsgálata
A CSANYTELEK-PALENFELTART KÔZEPSO BRONZKORI CSONTVÁZLELETEK ANTROPOLÓGIAI VIZSGÁLATA SZÁLAI Ferenc A lelőhely leletmentő ásatása során hamvasztott és csontvázas temetkezéseket tártak fel a régészek. Az embermaradványok részletes vizsgálata alapján összesen 94 egyénhez tartozó csontvázat, vagy vázrészt sikerült meghatározni. A temető nagy része — így a csontvázak többsége is — az évek óta tartó homokbányászás áldozata lett, ezért a megmentett (bár gyakran rendkívül jó megtartású) csontvázleletek nem képviselik maradéktalanul az eltemetett népességet; különösen akkor nem, ha a temetőn belül is (társadalmi rangoknak vagy más kritériumoknak megfelelően) tagolódás volt. ANYAG ES MÓDSZER A vázak többsége nagyon jó megtartású, a felnőttekhez tartozó koponyák nagy része mérhető, bár az oldalra fektetés miatt egy részük megvetemedett, vagy oldalirányban deformálódott. 1 A 9 férfikoponyából csak 3 (az 1., 2. és 34. sírból származó), a 13 női koponyából pedig 8 (a 27., 30., 33., 43., 46., 66., 69. és 72. sírokból származó) deformálódott valamilyen mértékben. A csontvázmaradványok nemmeghatározását felnőttek esetében Éry, Kralovánszky és Nemeskéri (ÉRY-KRALOVÁNSZXY-NEMESKÉRI 1963) valamint Harsányi és Nemeskéri (HARSÁNYI-NEMESKÉRI 1964) útmutatásai szerint végeztük, lehetőség szerint a hamvasztott maradványoknál is. A fiatalkorúaknál és a gyermekeknél a fogkibúvás sorrendje és a fogak növekedési fázisainak megfigyelése (SCHOURMASSLER 1941), és az osszifikációs táblázat (SCHINZBAENSCH-FRIEDL-UEHLINGER 1952) nyújtott segítséget az elhalálozási életkor meghatározásánál. Különösen megbízhatónak bizonyult — fiatal egyének hamvai esetében — a fogak alapján történő életkormeghalározás, hiszen egyetlen azonosított fog vagy fogcsíra is elegendő a korcsoport megállapításához. Felnőtteknél az életkort a komplex életkormeghatározási módszerrel (>ÍEMESKÉW^tARSÁNYI-ACSÁDI 1960), és Sjovold táblázatainak (SJOVOLD 1975) felhasználásával állapítottuk meg. Az os ilium faciès auricularisának (LOVmOY-M^JDL-PRYZBECK-^lENSFORTH 1985) különböző fázisait is megfigyeltük és rögzítettük a táblázatban, de csak az egyéb kormeghatározó jellegek hiánya esetén vettük a számolás kapcsán figyelembe. A hamvasztott csontmaradványok esetében ugyancsak — lehetőség szerint — a komplex életkormeghatározást alkalmaztuk, de gyakran ezeknél szerényebb információkkal kellett beérnünk. így a csigolyatestek zárólemezeinek csontosodási fázisát, a maradó foggyökerek jellegeit, vagy egyszerűen az epifizisek befejezett csontosodását vettük felnőttkori jellegnek. A koponya morfológiai jellegeinek osztályozásánál Lipták összefoglalását (LIPTÁK 1980), a fogak jelölésénél a kétszámjegyű jelölésmódot (TÓTH 1981) használtuk. A koponya {2-\. táblázat) és a vázcsontok (5-7. táblázat) metrikus elemzését Martin és Saller szerint (MARTIN-SALLER 1957) végeztük. A termetszámítást — mindkét nemre vonatkozóan — Sjovold képleteivel (SJ0VOLD 1991) végeztük. A leletek taxonómiai besorolását Lipták módszerének Farkas szerinti módosításával (FARKAS 1972) végeztük, a jellegeket az eredeti leírásnak meg/ A csontvázleletek a JA TE Embertani Tanszékének gyűjteményében vannak.
