A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

LŐRINCZY Gábor – TROGMAYER Ottó: Birituális vatyai temető Csanytelek-Palén

Maga a koszideri periódus talán inkább egy gazdaságilag, társadalmilag széteső időszakra utal, melynek végén rejthették el a koszideri típusú kincseket a halomsíros támadás elől. Nyilvánvalóan ez nem időpont, hanem egy hosszabb időszak, amelyet ketté kell választanunk. A koszideri kincsek elrejtése a periódus végén következik be, nem úgy, mint korábban gondoltuk. Annak idején a koszideri periódust folyamatként értelmeztük, melynek során a halomsíros kultúra megjelenik és lassan, folyamatosan birtokba veszi a Kárpátmedence nyugati és középső részét. A csanyteleki temetőt fémek alapján sajnos nem tudjuk korhatározni, hiszen az előkerült egyetlen csüngő ehhez meglehetősen kevés támpontot nyújt. Az urnaformák azonban Bóna István és Vicze Magdolna elemzése alapján (BÓNA 1975; BÓNA^TOVÁKI 1982; VICZE 1993) egyértelműen a vatyai kultúra késői periódusába sorolhatók. Ugyanezt bizonyítják a Szőreg-Maros kultúra előkerült edényei is, amelyek az utolsó periódusra utalnak. Sajnos a Perjámos kultúra egészen pontos felosztása csak vázlatosan fogadható el, éppen a vezető formák — a kerek, a karéjos, illetve a csúcsos peremű korsók — alapján magának a telinek a hiteles, korszerű módszerekkel történő feltárása még várat magára. A legutolsó analízis során Soroceanu az eddig előkerült leletek tipológiai elemzését végezte el statigráfiai kontroll nélkül (SOROCEANU 1975). Romániai kutatóktól várjuk, hogy ezt az oly fontos teli település modem szintkövetéses feltárását elvégezzék. A kJárafalvi telep, melyet több ásatás is szondázott, a Maros kultúrának csak két periódusát öleli fel. Valószínűnek tartható, hogy a későbbiekben a tanyaszerű szatellit-települések elemzése módot ad majd pontos statigráfia, illetve keresztkorhatározásos módszerek figyelembe vételével egy teljes, pontos rétegsor felállítására A Csanytelek típusú temetők és települések végső időszakát, pontosabban azok záródását, a Kömpöc-Bogárzó B temetők időszaka határozza meg. Ma még nem teljesen tisztázható, de tipológiai alapon valószínű, hogy a Reinecke BBj időszak végén érkeznek azok az új népelemek, melyek a KözépAlföld etnikai képét meghatározni hivatottak a további évszázadokra. Új temetkezési szokások, új életmód jelenik meg, mely bizonyára nem csak időrendi, hanem társadalmi kihatásokra is utal. A Reinecke BC korú temetők — Tápé, Velebit — már a teljesen új korszak emlékanyagát tárják elénk, kerámiában, temetkezési szokásokban és fémanyagban egyaránt. Ezzel egyidejűleg jelenik meg a Tiszántúlon a Rákóczifalva csoport emlékanyaga, mely úgy tűnik, a síkfóldről menekülők és a helyi őslakosság leleteit jelenti (TROGMAYER 1975; TROGMAYER 1985). E történeti összefoglalás természetesen hipotézis, melynek bizonyítékait vagy cáfolatát az elkövetkező időszak régészeti kutatásától várhatjuk. IRODALOM BANDI 1966 BANDI, G.: Ursprung der Me ta IIschmiedekunst der Vatya-Kultur. MEME 1965-66 (1966) 39-17. BANDI-KOVÁCS 1970 BANDI, G.-KOVÁCS, T. : Die historischen Beziehungen der bronzezeitlichen Szeremle-Gruppe. Acta ArchHung (22) 1970,25^10. BÁNDI^OVÁCS 1974 BANDI G.-KOVÁCS T. : Adatok Dél-Magyarország bronzkorának történetéhez. (A Szeremle-csoport).—

Beiträge zur Geschichte der Bronzezeit in Südungarn. (Szeremle-Gruppe) JPME 13-14(1969-1970)1974,97-111. BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1972 BENKOVSKYPIVOVAROVÁ, Z.: Zur Problematik der LitzenKeramik in Östereich. PZ 47 (1972) 198-212. BÓNA 1975 BÓNA, I. : Die mittlere Bronzezeit Ungarns und ihre südöstlichen Beziehungen. ArchHung 49 Budapest 1975. BONA 1993 BÓNA, I.: Bronzezeitliche Teil-Kulturen in Ungarn. In: Bronzezeit in Ungarn. Forschungen in Teil-Siedlungen an Donau und Theiss Frankfurt am Main 1993,9-39. BÓNA-NOVÁKI 1982 BÓNAI.-NOVÁKJGY.:zl//AÍr bronzkori és Árpád-kori vára. —Alpár. Eine bronzezeitliche und mittelalterliche Burg. Cuma// Móra Ferenc feljegyzése (Móra hagyaték a MFM Adattárában).