A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

A TISZA-VIDÉKI FÜLKESÍROS TEMETKEZÉSEK ÉS KAPCSOLATAIK című konferencia előadásai - SOMOGYI Péter: Bizánci érmek avar kori fülkesírokból

verőtövét ugyanaz a személy készítette, ez a minőségi javulás csak azzal magyarázható, hogy a hátlapon, a rövidebb felirat miatt, a betűk lényegesen nagyobbak, ritkábban állnak, azaz jól kivehetők. Másrészt meggyőződésem, hogy a birodalmi verdék ötvösei között is csak elvétve akadt írástudó. A birodalmi veretek szabályos és helyes felirataira inkább az lehet a magyarázat, hogy a hivatásos vésnökök barbár kollégáikkal szemben jó minőségű minták, nagyított rajzok után dolgoztak és — lévén ez a szakmájuk — összehasonlíthatatlanul nagyobb gyakorlattal rendelkeztek, a nyilvánvaló minőségellenőrzésről nem is beszélve. Ezért úgy gondolom, hogy a közvetlen előképről való másolásnál — amennyiben a kitűzött cél valóban az eredeti éremkép minél jobb visszaadása volt — a másolt felirat, illetve az egész éremkép minősége elsősorban attól függött, hogy az eredeti éremkép és a felirat mennyire volt tisztán kivehető. Ezután jött a kézügyesség és a gyakorlat, nem tagadva, hogy a betűvetés ismerete kétségtelen előny lehetett. A Mauricius utánveret feliratát Bóna István szerint biztosan nem készíthette analfabéta. Ez a feliratok tipológiáján (1/tartalmilag, formailag hibátlan; 21 tartalmilag hibás, formailag majdnem hibátlan; 3/ tartalmilag, formailag romlott, de értelmezhető; 4/ az értelmetlenségig rontott) alapuló formális logika szabályai szerint korrekt, de a fenntiek alapján nehezen bizonyítható állítás. Arról nem is beszélve, hogy a „ha írástudó, akkor nem barbár" implikáció az igen nehezen körüljárható probléma leegyszerűsített megragadása lenne. Bóna István másik érve az utánveret helyi, azaz avar eredete ellen, hogy 626 előtt, a rendszeres bizánci adófizetések korában szükségtelen lett volna az ezekben az évtizedekben gyakori, eredeti bizánci pénzek utánzása, hamisítása. Mai felfogásunk szerint valóban nehéz elképzelni, hogy az avarok az eredeti bizánci érmek beolvasztásával nyert arany egy részéből ismét bizánci érmeket állítottak volna elő akkor, amikor eredeti pénzeknek is bővében voltak. Ez ellen szól az a körülmény is, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárában őrzött, jó minőségű arany utánveretek az utolsó adófizetéssel bekerült solidusokat (MTB 8, 613-616 és MIB 11, 616-625) Utánozzák. Azonban korai példaként a Mauricius utánveret már nem áll egyedül, gondolok itt a deszki /klárafal vi lenyomathoz használt Focas-solidust másoló után ve retre. Ez, valamint a kora középkori barbár életfelfogásban bizonyíthatóan jelenlévő, számunkra irracionálisnak tűnő elemek (POHL 1988,178-185) mindenképpen óvatosságra intenek a kérdés modern szempontból való megítélésében. Az azóta előkerült tác-gorsiumi 7. sírból közzétett igen érdekes hamispénz (FÜLÖP 1987, 243, 1-2. ábra) egy értékes adalék arra nézve, hogy milyenek voltak a Bizánci Birodalomban gyártott és az avarokhoz is elkerült hamis solidusok. Ezek a „pénzek" hibátlan azaz eredeti verőtövön készültek. De nem aranyból, hanem aranyozott rézből. A Bizánci Birodalmon belül, a pénzgazdaság viszonyai között, ez volt az igazi üzlet, amennyiben a pénzhamisítóknak sikerült eredeti verőtövekhez jutniuk és a hamisított pénzeket forgalomba hozniuk. De az sem elképzelhetetlen, hogy az állami verdékben is előállítottak ilyen solidusokat, a barbároknak juttatott arany adó felhígítására.

16 Ehhez képest a szegvári típusú, súlyra könnyebb, de színarany utánveretek előállítása nagy ráfordítással is —gondoljunk a verőtő házilagos előállítására — csak szerény, solidusonként kb. fél hogy egy bizonyos Schwiedeg Alfrédtól származik, aki egy győri ékszerésztől vette, súlya 3,76 g. VCTOIUA -DVCY ONOB C (az utolsó két betű tükrös); 2. Harkány, MNM Eremtár, 86.1936, Nemes István harkányfiirdői kertjében találták, súlya 4,47g. VICTOAI -10 A VYICONOB; 3. Mezöberény, MNM Eremtár, az Ertéknapló 1274-es tételén szereplő utánveretet Bóna Istvánnak sikerült azonosítani a 40.1862.1 tétel alatt naplózott Heraclius, Heraclius Constantinus solidussal, súlya 3,76 g. VICTOA -II V I Y CONOB; Összehasonlításként a szegvár-sápoldali utánvereten II CT Ol -AVccA CONOI áll a V1CTORI -AAVCC A CONOB helyett. A hibák ellenére a sápoldali utánveretfeliratai — különösen az előlapon — összességükben és optikailag hitelesnek tűnnek. Ez a másik /táromról már nem állítható. 16 A tác-gorsiumi példány esetében különös veivtőpárositás figyelhető meg, mivel az előlap II. Tiberiusé, a hátlap viszont az őt követő Mauriciusé. Az éremverés mindenkori propagandisztikus jelentőségét ismerve, ez a körülmény inkább a hamispénz ,, privát"előállítása mellett szól.