A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

A TISZA-VIDÉKI FÜLKESÍROS TEMETKEZÉSEK ÉS KAPCSOLATAIK című konferencia előadásai - SOMOGYI Péter: Bizánci érmek avar kori fülkesírokból

néhány dolgot feltétlenül szem előtt kell tartani. Az nyilvánvaló, hogy az 584-es évszám, egyrészt az emisszió 18 éves futamideje miatt, másrészt, mert utánveretről van szó, nem értékelhető ugyanúgy mint a rövidebb emissziók kezdőéve. A 616-os és 620-as évek, történeti dátumok hiányában, a típusok relatív gyakorisága alapján becsült időhatárok, melyek nem lehetnek olyan pontosak, mint a történeti adatokon nyugvó 584-es, 603-as és 654-es évszámok. Továbbá biztosra vehető, hogy az először a 603-as év legvégén vert Focas solidusok legkorábban csak a következő, a 604-es évben juthattak az avarokhoz. Emiatt az ilyen típusú solidusok legkorábbi verési dátumból két temetkezésre is adódó 603-as terminus post quem minden további nélkül 604-re módosítható. Ezek figyelembevételével a fúlkesírok keltezéséről, illetve a sírforma használati idejéről a következőket lehet kijelenteni: amennyiben a szegvársápoldali 1. sír valóban fulkesír volt, akkor az érmes fúlkesírok közül ezt a sírt áshatták meg a legkorábban, akár már az 584 utáni évek valamelyikében. Ez minden további nélkül lehetséges, de egyáltalán nem szükségszerű. A további két-két, legkorábban 604től, illetve 616 körültői keltezhető fulkesíros temetkezés alapján — ha a vitatott szegvár-sápoldali sír solidusát figyelmen kívül is hagyjuk — a temetkezési forma létezése a 7. század első harmadában bizonyítottnak vehető. A szeged-makkoserdei solidus pedig egyértelműen jelzi a sírforma 654 utáni években való meglétét is. A pontosan meghatározott érmek kezdődátumából levezethető szigorú terminus post quemek alapján, ha többet nem is, de ennyit biztosan állítnaüink. Mivel érmeink nem szórvány leletek, hanem temetkezésekből származnak, ezek pedig olyan korszak emlékei, melyről nem csak régészeti, hanem történeti ismereteink is vannak, meg lehet kísérelni, hogy az így tett időrendi megállapításokat a régészeti-történeti adatok bevonásával pontosítsuk. Az esetenként módosítható terminus post quemek kissé vagy akár lényegesen is jobban becsülhetik a temetkezések tényleges, de pontosan nem meghatározható időpontját. Minden ilyen további lépés gondos körültekintést és egyedi mérlegelést igényel, mert semmit sem ér az így nyert élesebb keltezés, közelebbi korbecslés, ha megbízhatósága kétes.

11 Elöljáróban annyit okvetlenül meg kell jegyeznem, hogy jelenlegi ismereteink alapján a kora avar kori fülkesíroknak, ellentétben a padmalyos, valamint a kétoldali padkás, illetve füles sírformákkal, nincsen párhuzama a délorosz sztyeppe 6. századi lovasnépeinek régészeti emlékei között (SOMOGYI 1987,140-145,139,2. térkép, 149; SOMOGYI 1991,105-106, 119, 1. térkép; LŐRINCZY 1993, 117, 7. j.; LŐRINCZY 1994, 316-319).

12 Ez annál is feltűnőbb, mivel a három különböző sírtípus nyilvánvalóan azonos gondolati háttérre, nevezetesen arra a törekvésre vezethető vissza, hogy a síron belül jól elválasszák a halottat a tor során feláldozott állatok eltemetett maradványaitól. Ez a szokás, más egyéb között, nem ázsiai avar örökség, hanem az avarsággal jött kelet-európai lovas népekre jellemző.

13 Ezért kézenfekvő arra gondolni, hogy a halotti rítus harmadik megnyilvánulási formája, a fulkesír, csak itt a Kárpát-medencében alakult ki, a Körös-Tisza-Maros táján megtelepedett kelet-európai eredetű lovas népek körében. A szokás széles körű elterjedésére az érmes fúlkesírok első megközelítésben való keltezése során is a 7. század adódott. A szegvár-sápoldali 1. sír megásásával Bóna István legkésőbb 590 körül számol és a halottban a honfoglaló avarság egyik képviselőjét látja (BÓNA 1979; BÓNA 1980). Mivel szerinte a szegvári halottat nem fülkesírban temették és a sírleletet, a temetkezési szokások és a viselet részletes elemzése után, az avarság ázsiai rétegének fontos emlékeként határozta meg, jogos a kérdés, miért foglalkozom itt mégis vele? A szegvár-sápoldali 1. sír Bóna István tanulmá// A numizmatikai leletekkel való keltezésnél általában figyelembe veendő tényezőkről GEDAI1985 ad rövid, általános áttekintést. 12 A kelet-európai lovas vagy másként ogur népek hagyatékaként meghatározható, főleg a 6. századra keltezhető, általam ismert sírleletek száma időközben már megközelíti a 60-at. Az újabb temetkezések között sem akadfölkesír. A sírformákhoz Isd. LŐRINCZY 1993, 103-105 összefoglalását, aki itt mindhárom sírtípusra közöl egy-egy temetkezést a szegvár-oromdűlői temetőből. 13 Ezeket a temetkezési szokásokat legutóbb LŐRINCZY 1992, 165 foglalta össze. A részleges állattemetkezésekről részletesen LŐRINCZY 1993,110-117, az ilyen jellegű temetkezések lelőhelykatalógusával.