A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

A TISZA-VIDÉKI FÜLKESÍROS TEMETKEZÉSEK ÉS KAPCSOLATAIK című konferencia előadásai - LŐRINCZY Gábor: Fülkesítok a szegvár-oromdűlői kora avar kori temetőből. Néhány megjegyzés a fülkesíros temetkezések változatairól, kronológiájáról és területi elhelyezkedéséről

A FULKESÍROS TEMETŐK KRONOLÓGIÁJA ES FÖLDRAJZI HELYZETE Nehéz megalapozott véleményt mondani a fulkesíros temetők időrendjéről, mivel azok többsége, sajnos, ma még közöletlen. Nem igazolható az a vélemény, miszerint döntő részük a közép és késő avar korból származik (BÁLINT 1993, 221), mivel jelen ismeretcink szerint, közel azonos számú — fulkesírokat is tartalmazó — temetőt ismerünk a kora és a késő avar időszakból. A 36 fulkesíros temető (LŐRINCZY 1994, 320-330) közül 20 keltezhető a korai időszakra, míg 17 az avar kor második felében indul.

7 Elhelyezkedésüket tekintve, a korai időszak temetői a Köröstől délre, a Tisza mentén és a Marostól délre, döntő többségükben a Tisza-Maros szögében kerültek elő (6. kép). A késői időszakban a fülkesírokba is temetkező népesség a Tiszától és a Marostól is távolabb eső, illetve olyan területekre települt — pl. a Tisza jobb partjára (Bácska-Szokolác, Szeged-Makkoserdő), a Köröstől északra (Rákóczifalva-Kastélydomb, Tiszacsege-Nagymajor) —, ahol addig ilyen temetkezési szokást gyakorló közösségek nem éltek. A késői időszakban e közösségek települési súlypontja — az eddig ismertté vált fulkesíros temetők alapján — a Köröstől délre eső területeken, Szarvas-Orosháza térségében lehetett.

8 Ma még nem tudjuk, hogy a lelőhelyek által kirajzolódó képnek mi a magyarázata. Topográfiai helyzetük alapján úgy tűnik, mintha a későiek szinte kiegészítenék, körbe vennék a koraiak által benépesített területet. Mivel a korai települési területen nincs lényeges települési — illetve a temetkezési szokásban megfigyelhető — folytonosságuk, ezért feltételezhető, hogy a földrajzilag és gazdaságilag kedvezőbb területekről kiszorultak. A Tiszántúlon eddig ismertté vált kora avar kori temetők többségében az előkerült sírokra a K-Ny, illetve az ÉK-DNy-i tájolás (LŐRINCZY 1992), a sírokban gyakran megfigyelhető részleges állattemetkezések (LŐRINCZY 1992a) és a fülkesírok kialakítása a jellemző. Erről a területről 56 olyan temető vagy magányos sír ismert, ahol a fentiek közül legalább az egyik temetkezési sajátosság megvan (7. kép). Legnagyobb számban, 43 temetőnél figyelték meg a részleges állattemetkezés meglétét. Ennél valamivel kevesebb, 31 temetőben dokumentálták a sírok K-Ny, illetve ÉK-DNy-i tájolását. Csupán a temetők egyharmadánál, 18 helyen figyeltek meg fülkesírokat. A három temetkezési szokás kapcsolatát jelzi az a 7 temető, melyben mindhárom rítus előfordult.

9 Míg a K-Ny, illetve az ÉK-DNy-i tájolás és a részleges állattemetkezés a Tiszántúl teljes területén megfigyelhető a 6-7. századi temetkezéseknél, addig a fúlkesírok csak a terület központi, exponált részének tekinthető, Tisza menti sávban kerültek elő. A kora avar időszakban, a Kárpát-medence keleti felében gyakorolt fulkesíros temetkezés hagyományaiban és származásában egyre jobban körülhatárolható népcsoportra jellemző. Ennek a népcsoportnak a sajátos temetkezési szokásai — tájolás, részleges állattemetkezés, fúlkesírok, a fej mellett elhelyezett edény stb. — és azok együttes előfordulása csak rájuk jellemző. A ma még etnikailag pontosan nem definiálható közösségeket a belső-ázsiai avarság a kelet-európai sztyeppéról sodorhatta magával a Tisza mentére. 7 A korai és késői lelőhelyek együttes száma azért 3 7, mert Csókáról—a ma elfogadott keltezés szerint—mind a korai, mind pedig a késői időszakból származó flilkesírokat is ismerünk. A közel hasonló esetszám még akkor is igaz, lia leszámítjuk a bizonytalan eseteket, pl. a deszki lelőhelyek többsége valószínűleg egy temetőhöz tartozik. 8 A fulkesíros temetkezést gyakorló közösségek továbbélése, vagy új népesség érkezése kérdésében, a régészeti leletek és a temetkezési szokások értékelése mellett lényeges lesz e népességek embertani jellemzőinek összehasonlító vizsgálata. 9 A részleges állattemetkezéseknek a többihez képest magasabb számát részben az magyarázza, hogy az állatcsontok megléte a „ legkézzelfoghatóbb" volt. A múlt században és a 20. század első évtizedeiben a tájolás adataira kevésbé figyeltek, míg a fülkesírokfeltárása és megfigyelése csak a szisztematikus ásatások során vált lehetővé.