A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

A TISZA-VIDÉKI FÜLKESÍROS TEMETKEZÉSEK ÉS KAPCSOLATAIK című konferencia előadásai - SCSEGLOVA, Olga Alekszejevna: A Közép-Dnyeper-vidék „ant régiségek” vagy „martinovkai típusú” kincsleletek tanulmányozásának néhány problémája

rültek Kijevben, Szamgradokban és a Pasztirszkoje gorogyiscsén. A Dnyeper-vidék ezüst karpereceinek sehol sincs közvetlen analógiája. Ugyanakkor a Duna-vidéken, a 7. században elterjedtek a szentendrei típusú, üreges, kiszélesedő végű karperecek, amelyeket ugyanúgy díszítettek, mint az üreges nyakpereceket a Zemiansky Vrbovokban, Zaleszjében és Harjevkában talált kincsekben (MÁRKINÉ POLL 1934, FETTICH 1951). Helyesebb lenne ezeket a karpereceket pécsi típusúaknak nevezni, hiszen a műhelyük feltehetőleg Pécsett volt (FETTICH 1972). A pécsi temetőben kb. tíz karperec került elő, Cserkúton és Szentendrén kettő, Zemiansky Vrbovokban pedig három (3. kép 1-2, 11. kép 5-6). Mindegyiknek kör metszetű végződése van, poncolt díszítéssel. A Dnyeper-vidéki üreges karperecek sokkal egyszerűbbek, mint a dunaiak, vésett mintával díszítettek őket. Az üreges, sokszög végű karperecek Deszken kívül csak a Dnyeper-vidéken fordulnak elő, ahol prototípusként nemcsak a szentendrei típusú karperecek jöhetnek számításba, hanem azok az öntött, szélesedő, sokszög végű ezüst karperecek is, amelyek az „ant régiségeknek" mind az első, mind a második csoportjában előfordulnak. Az üreges karpereceket a 8. század második felében — 9. században váltják fel a lemezesek (Novotroickoje, Volincevo). Azonban a Közép-Dnyeper-vidék határain kívül, a Szmolenszk környéki Curkovkában talált kurgánban, a 3., hamvasztott sír leletei között a közép-Dnyeper-vidékiekhez hasonló, kiszélesedő, üreges végű bronz karperec került elő (SMIDT 1958,51). A dunai eredetű tárgyak most vizsgált két csoportja arra utal, hogy a Közép-Dnyeper-vidék lakossága aktívan vette át a duna-kárpáti régió ékszertípusait, méghozzá nem egyes tárgycsoportokat kölcsönöztek, hanem a viselet egészét. A kincsleletek második csoportjának női viseletére jellemző vonások kombinációja a magyarországi avar kori temetőkben is megfigyelhető (Deszk, Zelovce, Pécs, Cserkút). Az „ant régiségek" második csoportjában a női ékszerviselet Duna-vidéki eredete kétségtelen. Itt fel kell idéznünk, hogy elsőként Sós Á. mutatott rá a Dnyeper-vidéki (pasztirszkojei, harjevkai és ivahnyiki) kincsek és a Duna-vidéki avar kori temetők anyagainak kapcsolatára, még 1963-ban (SÓS 1963). Sós Á. az oroszlányi temetőben előkerült, trapéz alakú csüngővel díszített női fejdísz viselet prototípusa után kutatva jutott erre a megállapításra. Fettich N. nyomán, aki szerint a Cadjavica-Cserkút típusú leletek az egységes „martinovkai kultúrához" tartoznak, Sós Á. az „ant" kincsekhez fordult és sok hasonlóságot talált a Duna-vidék szóban forgó anyagaival. Különösen az ezüstlemezek préselési technikája keltette fel a figyelmét. Véleménye szerint, ez a technika legteljesebben a harjevkai és pasztirszkojei fibula díszítésében teljesedett ki (SÓS 1963, 320). Amikor a préselt díszeket és a favödrök díszítési elemeit a Dnyeper-vidékről származtatta, Sós Á. nem vette figyelembe, hogy a Dnyeper-vidéki „ant" leletegyüttesekben a lemezes, antropomorf fibulák kivételként jelennek meg, domináns szerepet játszanak viszont az öntött fibulák, s ezek időben meg is előzik az antropomorfokat. Azonkívül a préselt karpereces és pécsi, illetve cserkúti típusú csüngős leletegyüttesek nyilvánvalóan megelőzik a Dnyepervidék második csoportját, bár minden valószínűség szerint egyidejűek az első csoport kincseinek egy részével (ez utóbbi pontos datálásával itt nem foglalkozunk). Itt vissza kell térnünk a Dnyeper-vidék második csoportjának keltezési problémájához. Azok a tárgyak, amelyeket Duna-vidékinek határoztunk meg, a szakirodalomban elsősorban a 7. század első felére és közepére keltezett leletegyüttesekből származnak. A szentendrei sír például Phocas 602-610 érmével datált (HAMPEL 1905, Taf. 263-264). Igaz, hogy ebben a sírban nem került elő a Dnyeper-vidéki második csoport tárgyainak közvetlen analógiája, csak prototípusaik: üreges, kiszélesedő végű karperecek, amelyeket gazdagon díszítettek préseléssel, valamint préselt díszű fülbevaló üreges, gömb alakú csüngővel, amelyet granulációval díszítettek. Kiss A. a pécsi, cserkúti, nagypáli temető összes leletegyüttesét a 670-ig terjedő időszakra datálja (KISS 1977, 153). Közülük sokban az „ant" tárgyaknak nemcsak a prototípusai, hanem a tökéletes párhuzamai is előfordulnak. Z. Cilinská a 7-8. századi női ékszereknek szen-