A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

A TISZA-VIDÉKI FÜLKESÍROS TEMETKEZÉSEK ÉS KAPCSOLATAIK című konferencia előadásai - BEZUGLOV, Szergej Ivanovics: Késő római kori katakombás temetkezések az Alsó-Don-vidék sztyeppéin

letü (3. kép 1-2, 4-6, 10. kép) — a Középső ElőKaukázusban letelepült erődített telepek (gorogyiscsék) kultúrájához tartozik (BEZUGLOV-KOPILOV 1989, 178-179; BEZUGLOV-ZAHAROV 1988, 23-24 — további irodalommal). Két esetben katakombás temetkezést tartalmazó kurgánokban, az egykori járószinten dísz lószerszám együttesek kerültek elő polichwm stílusban Q3ELINSZKIJ-^OJKO 1991, 86-94; GOLOVKOVA 1980, 54-69). Ennek a stíluscsoportnak a fő jellemzői a vékony arany vagy aranyozott ezüst lemezek bronz alapon, amelyeket gazdagon díszítettek préselt motívumokkal. Ez utóbbiak granulációt és filigránt utánoztak, nagyméretű karneol- vagy színes üvegbetétek tették díszesebbé a tárgyat. Általában vékony ezüst keret szegélyezte ezeket az ékszereket (pl. 4. kép 13-14). Ezeknek a leleteknek a problematikája kiterjedt és bonyolult. Ebben a stílusban készült sok tárgy, amely a Pontus-vidéken és az Észak-Kaukázusban került elő (lószerszámdiszek, csatok, szíjvégek, karperecek, fülbevalók stb.), valamint késő római díszsisakok egész sorozata. A leglátványosabbak ezek közül a berkasovói (Jugoszlávia) és a budapesti darab (MANOJLOVIC 1964, I-V. t.; B. THOMAS 1971, 18). A Stílus tárgyaihoz csatlakozik stilisztikai és technológai jegyei alapján az a leletcsoport, amely a közép- és észak-európai, ún. „fejedelmi" sírok horizontjára jellemző (GREMPLER 1887, V. t. 12 a-d, 14-16; GREMPLER 1888,8-9, ín. 1.18-19, stb.). Ezek a tárgyak abban különböznek az észak-pontusiaktól és rómaiaktól, hogy kevesebb rajtuk a betét, az ornamentikában zoomorf és antropomorf motívumok szerepelnek, de tipológiai hasonlóságuk és kronológiai közelségük kétségtelennek tűnik. A leletcsoporttal együtt III. Gordianustól Nagy Constantinus koráig kerülnek elő érmek. A budapesti sisakot keresztény szimbólumok díszítik (B. THOMAS 1971, 24), ami 312-313-ig lehetetlennek tűnik. A polichrom stílus ezen irányzatának virágzását a Kr. u. 3. század közepére - 4. század első harmadára helyezhetjük. Az első kronológiai csoport katakombáiban előkerültek a cloisonné stílus legkorábbi példányai (4. kép 16). Kétségtelen, hogy időben megelőzik Attila korának polichrom tárgyait és közvetlen kapcsolatban állnak a keresi leletekkel (184 l-es temetkezés — LINAS 1878, Ct. 1) és az ősi grúz arisztokrácia temetkezéseivel (APAKIDZE-GOBEDZSISVILI-KALANDADZE-LOMTATIDZE 1958, 68, III t.; RAMS VILI 1977, 117-120). Az 184l-es keresi leletegyüttes terminus post quemjét III. Reszkuporidész bosporusi király két érméjének lenyomata (210-226) jelenti, míg a grúz cloisonné stílusú tárgyakat Hostilianustól (251) II. Constantiusig (337-361) terjedő érmek kísérték; egy esetben a 3. század 40-es éveiből származó korai szasszanida érem került elő. Ma vitathatatlannak tűnik az, hogy a rekeszes irikrusztáció stílusa a hun kor előtt alakult ki, még a Kr. u. 3. század keretein belül (BEZUGLOV-ZAHAROV 1989, 57-59; BEZUGLOVKOPILOV 1989, 178; BAZSAN-SCSUKIN 1990, 88, 94), de a stílus sorsát és fejlődését a 3. század közepétől az 5. század elejéig nem tanulmányozták. Éppen ezért van elvi jelentősége a gazdag doni leletegyütteseknek, amelyek korai cloisonné stílusú darabokat tartalmaznak. Az első csoportba tartozó katakombák ritka leletei a nyugati importtárgyak: a már említett csemyahovi fibula, a balti-germán körbe tartozó gomba alakú borostyáncsüngők (4. kép 10-11), az ívelt hátú, háromrészes csontfésűk (4. kép 18). Az első kronológiai csoport összegző keltezése a Kr. u. 3. század közepe - 4. század első harmada Alapvető részében ez a datálás megfelel az G. Eggers-K Godlowski-féle közép-európai kronológiai rendszer Q fázisának, amelyben jó párhuzamokra talál. A késői katakombák leletei sokban közel állnak az első csoport tárgyaihoz. A korongolt kerámiaanyag alapját továbbra is a Középső Elő-Kaukázusból származó import jelenti (6. kép 1-6,8-9), a kézzel formált kerámiában egyelőre nem figyeltek meg változást (6. kép 10-11). A leginkább érzékelhető változások a fibulákban és csatokban következnek be. A második csoportban kétségtelenül a csemyahovi kultúra aláhajlított lábú frbulái dominálnak vagy ennek délorosz változatai (7. kép 1-2), egy esetben pedig a Bügelknopffibeln csoporthoz tartozó ritka, közép-európai típusú fibula került elő (7. kép 3). A katakombák második csoportjába tartozó csatok keretei és peckei egyre masszívabbá válnak a korábbi, 3. század második feléből származó példányokhoz képest. Azok a peckek dominálnak, ame-