A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

A TISZA-VIDÉKI FÜLKESÍROS TEMETKEZÉSEK ÉS KAPCSOLATAIK című konferencia előadásai - BEZUGLOV, Szergej Ivanovics: Késő római kori katakombás temetkezések az Alsó-Don-vidék sztyeppéin

MFMÉ — StudArch I (1995) 325-343 KESO ROMAI KORI KATAKOMBÁS TEMETKEZESEK AZ ALSÓ-DON-VIDÉK SZTYEPPÉIN BEZUGLOV, Szergej Ivanovics A dél-oroszországi sztyeppén folytatott kurgánfeltárások az utóbbi években hatalmas anyagot hoztak felszínre a szarmaták történetének tanulmányozásához. Ez az anyag jelentősen bővíti és szélesíti elképzeléseinket a délorosz-pontusi régió szarmata kultúrájáról, létezésének minden szakaszából. A délorosz sztyeppék kutatásának egyik legérdekesebb eredménye annak a kronológiai csoportnak a kiválasztása, amely közvetlenül megelőzi a hun kort (MELHvíTYEVA 1973, 124-128; BEZUGLOV-ZAHAROV 1988, 5-28; BEZUGLOV-KOPILOV 1989, 171-183; BEZUGLOV 1990,80-87). A jelen áttekintés a késő római kori nomád emlékek rövid, összegző kulturális-kronológiai jellemzése. A szóban forgó lelőhelyek elsősorban az Alsó-Don medencéjében találhatók.

1 A Don-vidéki legkésőbbi kurgános szarmata sírok egyik legjellegzetesebb megkülönböztető jegye a katakombákba való temetés. A katakombás sírépítmények a Don-vidéki szarmatáknál a Kr. e. 2-1. században jelennek meg (ILJUKOV-VLASZKrN 1992, 66-70, 92-93, 96-98). Nemrég felmerült, hogy a kora szarmata katakombákat a padmalyos sírépítmények egyik változatának kell tartanunk (ILJUKOV-VLASZKIN 1992, 178). A közép szarmata korból (Kr. u. 1-2. század eleje) nem ismerünk katakombákat a Donnál. A késő szarmata emlékek korai csoportjában (2. század közepe - 3. század közepe) előfordulnak katakombás temetkezések (VOLKOV-GUGUEV 1986, 73-74). Az általam ismert négy eset mind más-más morfológiai típusokhoz tartozik, és nem tarthatnak igényt a továbbiakban vizsgált emlékcsoport genetikai elődjének szerepére. A doni sztyeppén a katakomba tömeges elterjedése nagyjából a Kr u. 3. század közepére tehető. Ez egybeesik a radikális történeti-kulturális változások korával Dél-Oroszországban, s közelebbről a Don-vidéki sztyeppéken. Az 1-3. század során viszonylag stabillá vált a nomád szarmaták, a letelepedett barbár népek és a pontusi antik városok lakosságának együttélése. Ezt zavarta meg a dél-oroszországi gót expanzió. Az észak-pontusi antik kultúra több központja a 3. század közepén teljesen elpusztult vagy lehanyatlott. Ezek egyike abosporusi Tanaisz, amely a Don deltájában helyezkedett el, és egy hatalmas tűzvész során teljesen elpusztult A tűzvész idejét a város ásatása során előkerült újabb numizmatikai leletek segítenek pontosítani. A katasztrófa nem sokkal Kr. u. 250 után következett be (ANYISZIMOV 1989, 129). Nagyjából ugyanekkor (pontos adatunk nincs) rombolták le azokat a kisebb erődített falvakat, amelyek elsősorban a Don mentén helyezkedtek el, Tanaisztól keletre. Tudjuk, hogy éppen ebben az időben vált az Alsó-Don-Azov-mellék északi része a gót és szövetséges behatolás egyik végpontjává. A szövetségesek között külön ki kell emelnünk a herulokat (BUDANOVA 1990, 76-77, 117118). Ennek a történeti ténynek vannak régészeti bizonyítékai (AMBROZ 1969, 261-263; BEZUGLOVGUDIMENKO 1993,172-173). A letelepedett életmódot folytató lakosság hatalmas és nagyhatású központjának lerombolásával egyidőben megváltoztak a nomád régészeti emlékek típusai is. A megelőző kronológiai csoport nomád sírjai igen jól ismertek (MOS/ Itt szeretném kifejezni rendkívüli hálámat Sz. A. Naumenkónak, Je. I. Beszpalijnak, V. G. Zsitnyikovnak, N. N. Golovkovának, amiért publikálatlan ásatási anyagaikatfelhasználhattam.