A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

A TISZA-VIDÉKI FÜLKESÍROS TEMETKEZÉSEK ÉS KAPCSOLATAIK című konferencia előadásai - MARCSENKO, Ivan Ivanovics: A Kubány-vidék szarmata katakombái

Pesikan-féle IV-V. típusba vagy az athéni Agora C, D, F csoportjába sorolható amphoriszkoszok kerültek elő. Az V. típust M. Parovics-Pesikan a Kr. e. 2. századra keltezte, G. A. Thompson pedig a Kr. e. 2. század közepe - 1. század közepe közti periódusra (PAROVICS-PESIKAN 1974,111, Risz. 95. 5-7; THOMPSON 1934, 473, fig. 78, D78). Szélesebb datálást javasol L. Foiti (FORTI 1963,12.). N. N. Pogrebova csak azért tartotta a mauzóleum építési idejét nem korábbinak a Kr. e. 2. századnál, mivel az épület alatti ham us rétegben olyan bélyegekkel ellátott amphora füleket találtak, amelyeket B. N. Grakov a Kr. e. 3. század végére - 2. századra, valamint az Kr. u. 2. századra datált (POGREBOVA 1961,175, Risz. 36. 3,4). Az utóbbi években a szinopéi bélyegek késői csoportjainak kronológiáját — amelyet B. N. Grakov dolgozott ki korábban — revideálták és jelentősen régibbnek tartják (SELOV 1975, 139; BRASINSZKIJ 1980, 42, 21. j.). Ezért a Szkíta Neapolisz-beli hamus rétegből származó szinopéi bélyeget a Kr. e. 3. századra kell keltezni, mivel ezt a IV. csoportot most a Kr. e. 260-220 közötti periódusra datálják (KRUGLKOVA-WœRABOV 1973,1718) vagy még korábbra: a 3. század első felére (SELOV 1975,139). Ugyancsak Kr. e. 3. századi egy fekete lakkos kylix (POGREBOVA 1961, 175, Risz. 36. 1). Meg kell jegyeznünk — anélkül, hogy revideálnánk a bélyegek datálását —, hogy N. N. Pogrebova nem közölt semmiféle stratigráfiai adatot, amely arra utalt volna, hogy a mauzóleumot „nem később, mint a Kr. e. 2. század végén" építették (POGREBOVA 1961,175), mivel a 2. századi leletek jelenléte a hamus rétegben nem szolgálhat alapul az építés szük keltezéséhez. Nincs szűk datálása annak a szürke amphorának sem, amely a kőkoporsóban került elő. N. N. Pogrebova I. B. Zeeszt szóbeli megállapítására hivatkozva a tárgyat a Kr. e. 2. század végére keltezte, mivel I. B. Zeeszt az amphorát egy ismeretlen típushoz sorolta és a mauzóleum keltezése alapján a Kr e. 2. századra datálta (ZEESZT i960, 108, tabl. XXV. 58). Formája alapján ez az amphora közelebb áll a Kr. e. 4-3. századi (különböző központokból származó) amphorákhoz, mint a Kr. e. 2. századi darabokhoz (BRASINSZKIJ 1984, tabl. XXXn.). Bár pontosan nem lehet datálni, ám számunkra az a tény fontos, hogy a szürke amphora alapján a kőkoporsót nem tehetjük a Kr. e. 2. század végére, valamint az, hogy a korai sírcsoport kronológiáját mesterségesen „fiatalították meg". Az amphoriszkoszokat tartalmazó mauzóleumi leletegyüttesekben

5 (III., X-XII., XIX.) nincsenek olyan tárgyak, amelyek „megfiatalíthatnák" a IV. és V. típusú amphoriszkoszok korát. Ugyanakkor a „neapoliszi" típusú fibulatöredék előkerülése a XI. sírban egy IV. típusú amphoriszkosszal együtt (POGREBOVA 1961, Rísz. 21. 2, 9) lehetőséget nyújt arra, hogy a fibulák megjelenésének idejét legfeljebb a Kr. e. 2. század közepére utaljuk. Korábbi periódusra nem datálhatjuk a XI. sírt a kőkoporsó miatt, amelyre a szóban forgó sírt rátemették. A kőkoporsót fibula keltezi (POGREBOVA 1961, Risz. 4. 6) a LT C/C periódusra, vagyis nem későbbre, mint Kr. e. 150 (GODLOWSKI 1977; KASZPAROVA 1984, Risz. 5). A X. sírban a „neapoliszi" típusú fibula V. típusú amphoriszkosszal került elő (POGREBOVA 1961, Risz. 20. 11, 21.11), ami leszűkíti a leletegyüttes korát, méghozzá nem későbbre, mint a Kr. e. 1. század első fele. A „neapoliszi" típusú fibulák „öregítésének" tendenciája B. Ju. Mihlin munkájában is feltűnik. Igen óvatosan a Kr. e. 2. század végére - 1. század első felére keltezte őket (MIHLIN 1980,200). így a „neapoliszi" típusú fibulák kronológiai kereteit a Kr. e. 2. század közepe - 1. század közepe közti periódussal határozhatjuk meg. A sztanyicaHoperszkajából származó katakombát (IGNATOV 1986, 66-68, Risz. 2) a Kr. e. 2. század második felére kell datálnunk a többtagú, nyolcas alakban kiszélesedő lábú, közép-LT sémájú bronzflbula alapján (KASZPAROVA 1977, 75; 1984, Risz. 5). Ebben a kronológiai csoportban megfigyelhető a prohorovkai kultúra elemeinek szaporodása: megvastagodó szélű tükrök, az agyagedények jellegzetes díszítése, vasnyílhegy típusok, amelyek köpűjébe hosszú vasrudakat helyeztek, és egy sor egyéb jellegzetesség. A nomád lakosság új hulláma a szarmaták5 A 4. típusú amphoriszkoszt, amelyet N. N. Pogrebova a XXIV. sírhoz köt (POGREBOVA 1961, 111, Risz. 3d 2), ki kell zárni ennek a leletegyüttesnek a mellékletei közül, mivel a síron kívül került elő a mauzóleum központjában.