A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

A TISZA-VIDÉKI FÜLKESÍROS TEMETKEZÉSEK ÉS KAPCSOLATAIK című konferencia előadásai - MARCSENKO, Ivan Ivanovics: A Kubány-vidék szarmata katakombái

MFMÉ —StudArch I (1995) 303-324 A KUBÄNY- VIDÉK SZÁRMA TA KATAKOMBÁI MARCSENKO, Ivan Ivanovics Az Észak-Kaukázus vaskori törzseinek etnikai és történeti kérdéseit kutatva a katakombás temetkezési rítus eredetének problematikájában a Kubány-vidék igen fontos szerepet játszik. Hosszú ideig a szarmata kori katakombás kurgános temetkezéseket foként a Kubány jobb partján elhelyezkedő Zolotoje kladbiscse (Arany temető) kurgánjai képviselték. Éppen ezért ezek kerültek a kutatók figyelmének középpontjába. A Kubány-vidék szarmata anyagainak tanulmányozására és értelmezésére elsőként N. I. Vcszelovszkij tett kísérletet. 1902-ben a XII. Régészeti Kongresszuson előadást tartott, amelyben ismertette ásatásainak eredményeit. A temetkezési szokások alapján két lelőhely csoportot választott szét: a katakombásokat és az aknasírosokat. Ugyanekkor datálta is a sírokat. A római import nagy mennyisége alapján a katakombás sírokat római temetkezéseknek tartotta (VESZELOVSZKIJ 1905,350-370). A. A. Szpicin hamarosan korrigálta ezt a fura tévedést, s a Zolotoje kladbiscse alánokkal való azonosítását javasolta (SZPICIN 1909,69-97). M. I. Rosztovcev alapos elemzés alá vette a Zolotoje kladbiscse és a Zubov-Vozdvizsenszkaja csoport anyagait. Bizonyítékokkal támogatva mutatta be ezeknek a lelőhelyeknek a szarmata voltát és egy kultúrához tartozónak vélte mindkét csoportot. Alátámasztotta a datálásukat is: Kr. e. 2. - Kr. u. 2. század (ROSZTOVCEV 1925). Rosztovcev monográfiája nagy hatással volt a későbbi kutató nemzedékekre, akik a művet a Kubány-vidéki szarmata régiségek elsőrendű forrásának tekintették. Ez sokban megmagyarázza a különbségeket az egyes leletegyüttesek datálásában, valamint a Zolotoje kladbiscse etnikai meghatározásában, mivel ez utóbbit gyakran összemosták a Zubov-Vozdvizsenszkaja csoporttal. Csaknem egy negyedszázadon keresztül a Kubány-vidék szarmata emlékei nem vonzották a kutatókat, mivel a 30-as, 40-es években a figyelem középpontjában a helyi meót kultúra, valamint a Tamányfélsziget antik lelőhelyeinek tanulmányozása állt. A Kubány-vidéki szarmata kutatás új szakaszát K. F. Szmirnov 1952-ben napvilágot látott cikke jelentette. Ezt a munkát úgy kell tekintetünk, mind a régió nomád kultúráinak tanulmányozására javasolt, tudományosan alátámasztott programot. K. F. Szmirnov elsőként hozta összefüggésbe a Zubov-Vozdvizsenszkaja csoport aknasírjait a szirákokkal, s leletegyütteseiket a „Zubov-Vozdvizsenszkaja típusba" sorolta (ezt a fogalmat használjuk ma is). Ezen túl megjelölte a szirákok és meótok etnikai közeledésének fó fejlődési vonalát, hangsúlyozva a meót kultúra hatását a Zubov-Vozdvizsenszkaja csoport temetkezéseiben. Itt arra a következtetésre jutott, hogy a Zolotoje kladbiscse katakombái alán eredetűek és összefüggésben állnak az Észak-Kaspi-vidék lelőhelyeivel (SZMIRNOV 1952, 3-18). Ily módon K. F. Szmirnov lett a szülőatyja a közép-Kubány-vidéki kurgánok szirák-alán eredetéről szóló hipotézisnek. Fő állításai a mai napig is érvényesek. A későbbiekben a hipotézist egy sor kutató támasztotta alá. A szóban forgó emlékek szarmata-alán jellegének leginkább következetes híve V. B. Vinogradov. A régészeti anyag és az írott források alapján egy sor tanulmányában ő rajzolta meg a legteljesebben az észak-kaukázusi szirák szövetség etnopolitikai történetét (VINOGRADOV 1963, 1965). Koncepciójának gyenge pontja a Kubány-vidék, mivel a fö régészeti forrást a forradalom előtti ásatásokból származó anyag jelentette. Ezért a koncepció fo pontjait nem támasztották alá a régészeti adatok: a szarmaták itteni megjelenésének ideje, a szirák