A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

PUSZTAI Tamás: Késő középkori kerámia a szegedi várból

nű, hogy ott is lakott

6 Az 1546 és 1595 közötti évek török adóösszeírásaiban nem szerepel a vár (SZAKÁLY 1983, 541; VASS 1979), ami az adózásra fogható magyar lakosság itteni hiányát is jelzi. 1554 és 1560 között még a Palánkból is kitelepítették a keresztény magyarokat, és helyükre mohamedán törökök és délszlávok költöztek (SZAKÁLY 1983, 551). Holl Imre szerint, azokban a magyarországi várakban és kastélyokban, melyek török kézre kerültek, ,,az oda beköltözött törökök az épületeket egyszerűen tovább használták, anélkül, hogy különösen megújították volna őket, és anélkül, hogy azok felszerelésével törődtek volna" (HOLL 1993, 255). Valószínű, hogy olyan kályhák, melyekhez a fent bemutatott oromdíszek is tartoztak, 1543 előtt is álltak a várban. Az 1567-es évszámmal ellátott darab esetében azonban elképzelhető, hogy azt a kályhát, melyhez tartozott, már a törökök rendelhették meg, a feltehetően továbbra is a városban dolgozó helyi mesterektől

7 A fent leírt, ugyanonnan előkerült, hasonló díszítésű, de eltérő méretű oromdíszek töredékei minden bizonnyal nem egy kályhához tartoztak. A bemutatottakhoz hasonló darab került be a Móra Ferenc Múzeumba az 1950-es években, szintén a várból: Téglavörös színű, homokos anyagújói égetett, hagymafejes gombban végződő, háromszögletű kályhaoromdísz. Előlapjának közepén 10 cm átmérőjű, mélyen bekarcolt körben hat szirmú, préselt váágmmta található. A szirmok közepét és körvonalait szintén bekarcolt vonalakkal hangsúlyozták. A szirmok közötti háromszögletű, bepréselt minta csúcsai néhol teljesen áttörik az előlapot. A kör alakú rozettán kívül eső területet rendszertelenül elhelyezkedő, beböködött pontok díszítik. Ma.: 20 cm, alsó részének szélessége: 18 cm, ltsz.: 56.20.1 (4. kép2).

8 Az, hogy ezek közül melyiket készítették 1543 előtt, és melyiket ezt követően, nem dönthető el. Azok a belül mázas, kupa alakú kályhaszemek, melyek a töröknek meghatározott leletegyüttesekből ismertek (FEHÉR I960, 131, X. t l-l8; FODOR^COZÁK 1972,150,18. kép), Szegeden eddig nem kerültek elő. Ám e jellegzetesen töröknek tekintett kályhaszemek szegedi hiánya nem egyedülálló. A 16. században szintén török kézre került ozorai várkastély hódoltság kori kályhaszemei között „szinte ismeretlen" ez a típus (FELl>4aSFALlJDY-VÖRÖS^OPPÁNY-GERELYES-MIKLÓS 1988, 280; FELD-GERELYES-GEREGYÜRKY-TAMÁ

SI 1989, 199), a bátaszéki palánk területéről pedig egyáltalán nem ismertek belül mázas, bögre alakú kályhaszemek.

9 A fent leírt szegedi esethez hasonlóan, a török lakta palánkok és települések népessége is jórészt a korabeli magyar mesterek munkáit használta

10 6 Az ostromot követően a magyar-török viszony hasonlóan változhatott Szegeden, mint Székesfehérváron 1565 után: 1563-as adatok alapján, az 1543-ban elfoglalt városnak még a belső várából sem tiltották ki a magyarokat a törökök Ez csak a polgárok 1565-ös lázadási kísérlete után következettbe (HEGYI 1989, 16). 7 Mint említettem, az évszám jelölheti egy korábban készült kályha átrakásának évét is, ami szintén török megrendelésre történhetett. A hódoltság alatt is működő szegedi fazekasműhelyekre utal Szeged török összeírásokban gyakran említett,,Fazékszer" nevű városrésze is (VASS 1979, 49, 73). 8 Előkerülési körülményeiről azonban pontosabb adataink nincsenek 9 Bátaszéken a cikádori apátság kutatását 1994-ben Valter Ilona és Gaál Attila végezte. Az apátság területén állt török palánk helyenként 1,5 méter vastag rétegsorából kizárólag tányérka és mázatlan, bögre alakú, valamint hagymafejes díszü kályhaszemek kerültek elő. A leletanyagfeldolgozását a szerző végzi. w A török lakta palánkokban és településeken előkerült kerámiaanyag e sajátosságát részletesen Gerelyes Ibolya elemezte (GERELY ES-FELD 1986).